A két kisbajszú zenéje
Akaratlanul is tétlen szemlélője voltam a távolból a Kotleba párt választási fórumának Érsekújvár főterén. Igaz, a kordon túloldalán az ellentüntetők között álldogáltam, ahol hál' istennek talán többen voltunk, mint a pártszimpatizánsok a tribün előtt.
Sokat nem láttam az egészből, mert a két megmozdulás résztvevőit nem csak vaskorlátok, hanem rendőrkordonok is izolálták egymástól. De elég volt az is, amit hallottam!
Az ellentüntetés fél négykor kezdődött. Spontán módon gyülekezve és ácsorogva a főtéren egy-két klasszikus Kotleba idézettel ellátott tábla között, amelyeket elrettentésként a Szentháromság szobor vasrácsának támasztottak a szervezők.
A Mi Szlovákiánk Néppárt négy órakor kezdte el a műsorát. Ezen többedmagammal csodálkoztam is, mert mi ellen tüntetünk, amikor még meg se szólaltak azok, akik ellen tiltakozni hívtak? Lehet, hogy csak virágot akarnak ültetni, vagy cigánygyerekeknek zsíroskenyerek osztani négykor, esetleg a szlovák himnuszt követően eléneklik a magyart is, tiltakozva a kormánypártok által tavaly elfogadott majd visszavont himnusztörvény ellen.
És jó nevetségessé teszik az ellentábort, amelynek élén a Progresszív Szlovákia (PS) pártlogós aktivistái álltak. Pedig a közösségi portálon civil megmozdulásként hirdették meg az ellentüntetést! Viszont a józan ész sok olyan demokrata gondolkodású érsekújvárit – szlovákot, magyart egyaránt - a főtérre vonzott, akik számára a náci eszmék bujtatott hirdetése megbotránkoztató. Azért bujtatott, mert ha bizonyíthatóan nyíltan hirdetnék, már betiltották volna őket. A szerencsétlen főügyészi próbálkozások csak tovább növelték a párt népszerűségét, mártírszerepbe emelve a pártelnököt.
Azon is csodálkoztunk, hogy amíg a Kotleba rendezvényen a hangosítás tökéletes volt, sőt egy órával a kezdés előtt már bömböltették hangszóróikat, addig az ellentüntetők egyetlen szónoka egy megafonba kiabálva tette közzé mondanivalóját, persze szlovák nyelven. Pedig a PS-nek állítólag van magyar tagozata is, mint ahogy a városnak is vannak magyar lakosai. Az ellentüntetők között is voltunk jópáran, akik magyarul diskuráltunk. Többek között arról is, hogy egy ilyen kezdetleges hangosítással miként fogják tudni ellensúlyozni a dübörgő zenét okádó hangszórókat? Igaz, némán is lehet tüntetni…
A tüntetésre toborzó zene hangzásában nem csupán mozgósító, hanem erősen uszító jellegű is volt. Olyan hangulatot igyekezett teremteni Érsekújvár főterén a Kotleba-hívők számára, hogy azok tűzön-vízen át kövessék a vezért.
Félelmetes volt, nem éreztem jól magam…
Arra gondoltam, hogy A Mi Szlovákiánk Néppárt nagyon ügyesen tudja manipulálni a boldogulni képtelen, csalódott, egyszerű szlovák emberek tömkelegét. Akinek a csalódottságukért a kormány a felelős! Szinte tálcán kínálja magát a párhuzam a harmincas évek Németországával, amikor a gazdasági válság miatt csalódott németeket egy szintén kisbajszos pártelnök szédítette meg, tudjuk jól, milyen következménnyel…
És mementóként ott zengett a fülemben az 1972-ben bemutatott amerikai filmmusical, a Kabaré (Cabaret) egyik betétdala is, amelyet egy karlendítős. egyenruhás, fiatal német katonatiszt énekelt önfeledten és nagy áhítattal.
Ugyanakkor felidéződött bennem egy másik, egy sokkal kedvesebb és fülbemászóbb új dal is, az Északi szívek, az összefogásunk dala, amelyet Szarka Tamás és felvidéki barátai adnak elő.
