A kényszer vagy a józan ész szülte a Szövetséget?
Lassan tizenhárom hónapja szembesültünk szomorúan és lemondóan azzal, hogy a rendszerváltást követően első ízben maradt parlamenti képviselet nélkül a felvidéki magyarság. Azóta számtalan alkalommal kerültünk olyan politikai helyzetbe, amikor rendkívül fontos lett volna jelenlétünk a szlovák törvényhozásban.
Akkor minden jóérzésű magyar választó belátta, hogy
számszerű fogyatkozásunk miatt egynél több magyar pártot nem bírunk helyzetbe hozni a Felvidéken. Erre még rátett egy lapáttal a széthúzás és a tehetetlenség miatt érzett kiábrándultság, ami sok választót lökött a szlovák pártok karjaiba, tőlük remélve a Smer hatalmának megdöntését.
Az utóbbi tizenvalahány évben meggyökeresedett magyarpárt-csömör a választókedvet is kedvezőtlenül befolyásolta.
A választási kudarc után parancsként söpört végig a Felvidéken az egységes és tartalmas magyar politizálás igénye! Vessünk véget a külön-külön folytatott pártoskodásnak, sehova se vezet!
Közben a pártok is rájöttek, ha képtelenek teljesen kiszorítani a másikat a politikai porondról, akkor inkább együtt kell működniük.
A matematika, a választók és a józan ész diktátuma tehát az egyesülés! Lehet, hogy türelmetlenek is voltunk amiatt, hogy az augusztus 20-án megfogant szándék nem konkretizálódott hamarabb, de végül is fogadjuk el, hogy időigényes az alapos egyeztetés!
Várható, hogy a választópolgárok részéről sok kifogás és kétség fog felmerülni a közeljövőben az egységes párt létrejöttének ilyen formájával szemben!
Elsősorban a Híd előéletével és vegyes szellemiségével kapcsolatban fognak elhangozni kételyek. A bugári „örökség” árnyékot vet szinte mindenre. Olyan értelemben is van aggodalom, hogy a vegyes szellemiség fogja-e meghatározni az egyesült párt arculatát a jövőben! Kizárt, mert kétszer ugyanabba a folyóba nem léphet egy felvidéki magyar párt, főleg úgy, hogy abból az ideából az emberek többsége már kiábrándult, és kudarcot is vallott. A Hídnak be kell látnia, hogy a magyar-szlovák pártközi kapcsolatok fontosabbak, mint a párton belüli szlovák-magyar kapcsolatok.
Sokkal valószínűbb, hogy az MKP és az Összefogás etnikai elkötelezettsége lesz a Szövetségben a meghatározó, ami a jelenlegi magyar kormánnyal való szoros együttműködésnek is a záloga.
Az Összefogás nem hozott új eszmeiséget a felvidéki magyar politikába, talán nem is akart. Sokan fogadták fenntartásokkal pártszerűtlen politizálási stílusukat, hogy a bejegyeztetése óta nem tudta vagy nem is akarta kialakítani a saját struktúráit, és elsősorban a közösségi hálón keresztül kommunikált a választókkal.
Nyilvánvaló, hogy a jövőben már arra kell törekedniük, hogy ne a platformjukat, hanem az egységes magyar pártot tegyék láthatóvá a közösségi hálón.
Alaptalannak és eltúlozottnak tűntek a követeléseik, ami egy időre visszavetette az egyeztetési folyamatot. Marketingszerű politikájukkal abban az esetben nem lehet gond, ha az zökkenőmentesen be tud illeszkedni az MKP hagyományos nemzeti konzervatív irányvonalába, amely a gazdasági felemelkedés mellett a felvidéki sorskérdések vállalásán, a Kárpát-medencei nemzeti összetartozáson alapul.
A különbségek a három párt között az egyesüléssel egy csapásra nem tüntethetők el. Viszont ügyelni kell arra, hogy a platformok az elvártnál ne éljenek önálóbb életet!
Annak mindannyian örülhetünk, hogy vége lett a pártok közötti az elhúzódó számháborúnak. Előválasztások nélkül is megegyezés született, összeállt a Szövetség alapja, amely minden bizonnyal befogadáspárti lesz más magyar politikai szubjektum és civil szerveződés irányába is.
Felmerülhet kérdésként az is (a szerzőben is erősen), hogy miért pusztán Szövetség, és miért nem Magyar Szövetség az új párt neve?
Ugyanakkor többen emlékezünk arra, hogy Duray Miklós Együttélése sem volt a kilencvenes években nevében Magyar Együttélés (tetteiben és elveiben viszont az volt), mégis az elkötelezett etnikai politizálással sok embert meg tudott szólítani. Sima Együttélésként sikeresen tudott együttműködni az ország többi nemzetiségi szervezetével is. Erre kell törekednie a sima Szövetségnek is!
A forma tehát adott, már „csak” igényes tartalommal és határozott fellépéssel kell feltölteni! Olyan programmal, amely a parlamenti, önkormányzati képviseletünk biztosítása mellett hosszabb távon a megmaradásunkat, boldogulásunkat és az érdekvédelmünket szolgálja. Az ilyen program megvalósításával a Szövetség újra elnyerheti a választók bizalmát!
Adjunk esélyt az egyesült pártnak, de kövessük figyelemmel minden lépésüket!
