A „kapzsiságinfláció”
Ha úgy érzi, átverik, igaza van. Jól érzi, persze nem tudja bizonyítani. Csak dühönghet, amikor azt hallja, hogy 15 százalék az infláció, hiszen a pénztárnál nem ezt tapasztalja. Esetleg kételkedhet önmagában, hogy vajon elfelejtette-e a százalékszámítást, mert sehogy se jön ki a 15 százalék, a 75 meg a 100 annál gyakrabban.
Inkább nem is számol, megadóan fizet, de azért nem hagyja annyiban. Elkezd nyomozni, és kis idő múlva megtalálja, amit keresett: greedy inflation. A kapzsiság inflációja magyarul, ami azt jelenti, hogy a vállalatok, a kereskedők szabad rablásba kezdtek. Az áldozat a vásárló, aki hiába érzi, tudja, hogy átverik, nincs más választása, mint fizetni.
A részletekbe most ne menjünk bele, de tény, hogy a becsületesebb közgazdászok és elemzők megfigyelték, hogy a gyártók és kereskedők lényegesen nagyobb árréssel dolgoznak, mint az indokolt lenne, és tulajdonképpen már hónapok óta részben ez a magas infláció oka. Szándékosan tartják magasan az árakat, sőt akkor is emeltek, amikor a bekerülési költségeik nem nőttek, úgy is fogalmazhatnék tehát, hogy generálják a magas árszintet. Erre egyébként az Európai Központi Bank is figyelmeztetett azzal, hogy jó lesz a cégek árképzését alaposabban ellenőrizni, mert fennáll a gyanú a tisztességtelen profitszerzésre.
Igen, részben a mohóság, a profitéhség az oka az embereket fojtogató drágaságnak, de nem hallottam, nem olvastam, hogy a hatóságok fokozottabb, vagy alaposabb ellenőrzés alá vetették volna a vállalatokat.
Szerintem még egy darabig hagyják a szabad rablást – nem túlzás, nyugodtan mondhatjuk, hogy a boltokban szabad rablás folyik, amelynek a vásárló az áldozata –, mondván a Covidot a gyártók és kereskedők is megsínylették, most megpróbálnak behozni valamit az elmaradt haszonból, esetleg tartalékot képeznek. Az egyszerű fogyasztó meg fizessen, elvégre a Covid alatt sok pénzt megspórolt. Nem utazott, nem szórakozott, éppen csak vegetált, így sok pénz maradt az embereknél, el kell valahogy szedni tőlük. És nem, nem a háború hozta az inflációt a magas energiaárakkal, jóval az orosz–ukrán háború kitörése előtt indultak meg felfelé az árak, részben az uniós zöldpolitikának köszönhetően.
De térjünk vissza a vásárlóhoz, aki racionális lény, és elkezdett spórolni.
Kevesebbet vásárolt, meggondoltabban költekezett, mígnem a szakértők megkongatták a vészharangot. Ha ennyire visszaesik a fogyasztás, leül a gazdaság is, alig, vagy egyáltalán nem bővül majd a gazdaság. És akkor csodák csodájára egyes termékek árát elkezdték csökkenteni. Hogyhogy? Veszteséget termel magának a kereskedő? Ha eddig 3 euróért adta, hirtelen hogyan tudta 2 euróra csökkenteni az árat? Ki fizeti meg a különbözetet? Elárulom: senki. Nem kell ugyanis a nem létező veszteséget megfinanszírozni. Az a 30 százaléknyi „nagylelkű árengedmény” csupán a vállalat túlméretezett nyereségét csökkenti. Szóval, van egy új kifejezés, amit meg kell tanulnunk, mert bár ez nincs így kimondva, de naponta találkozunk vele: „kapzsiságinfláció”.
