A Kamala-kabinet
Kétségtelen, akadnak fontosabb témák is egy aprócska elszólásnál. A múlt hétvégén elhunyt az amerikai liberálisok ikonikus figurája, a Trump alatt már-már konzervatívba fordult Legfelsőbb Bíróság tagja, Ruth Bader Ginsburg. A köztiszteletnek örvendő szakember halálával újabb frontvonal nyílt a lassan finisbe forduló választási kampányban, hiszen az Alkotmánybíróság szerepét is ellátó intézmény az Államok legfelsőbb fellebbviteli bíróságaként komoly ráhatással bír az ország életére.
Most ráadásul választási évben vagyunk, a republikánus többségű szenátus és persze maga Trump elnök nyilván mindent elkövet majd azért, hogy valakit a sajátjai közül ültessen a taláros testületbe, lehetőleg még az elnökválasztás előtt. Messzire vezető téma ez, rengeteg az apró technikai részlet.
Az atlanti kacsaúsztató innenső oldaláról nem is könnyű összerakni ezeket, úgyhogy kanyarodjunk is vissza a hosszúra nyúlt bevezető első mondatához.
Itt Európában alig valaki, odaát is csak legfeljebb obskúrus republikánus blogok és híroldalak kapták fel a hírt, hogy Kamala Harris, Joe Biden alelnökjelöltje, egy online konferencián igen érdekes elszólást eresztett meg, olyasfélét, melyből a századelő bécsi pszichoanalitikusai komplett disszertációt írnának. Biztosra véve a demokraták novemberi győzelmét, az alelnök-jelölt asszony Harris-adminisztrációként hivatkozott a következő négy év amerikai kormányára. Bidenről a rossz nyelvek már most azt suttogják, ha a választáson nem is, legkésőbb a kötelező egészségügyi vizsgálaton biztosan megbukik a novemberben 78. életévét betöltő veterán politikus, így a nyelvbotlás még inkább figyelemreméltó.
A republikánus hangadók egy része köszönte szépen és igyekezett is élni a lehetőséggel, de hiába rágták napokig a gittet, különösebb eredménye nem volt, leszámítva néhány tényleg humoros tweetet (például: „Joe, itt az ideje, hogy felvegyél egy előkóstolót!”).
Ami most túltolt republikánus lázálomnak tűnik, hamarosan valósággá válhat. Kamala Harris vaskos szélsőbalos nézeteinek lépten-nyomon hangot ad, Kalifornia szenátoraként ő az Amerikát lángba borító identitáspolitizálás egyik „kiemelkedő” képviselője. Míg Joe Biden, különösen az utóbbi években, egy ártalmatlan futóbolondnak tűnik, alelnök-jelöltje egyike a „legveszélyesebb” demokrata politikusoknak. Harris maga is indult a 2020-as demokrata előválasztásokon, de finoman fogalmazva is leszerepelt, így már 2019 decemberében kiszállt a versenyből, arra hivatkozva, nincs elég pénze a kampányra. Republikánus elemzők szerint az, hogy Biden még is őt választotta alelnök-jelöltjének egyetlen embernek köszönhető. Hillary Clintonnak.
Ha Trumpnak van egy kis esze, márpedig legalább a tanácsadóinak biztosan van, a közelgő elnökjelölti vitákban egy kérdést nagyon sokszor fel kell tennie ellenfelének. Nevezetesen azt, garantálja-e, hogy egy választási győzelem esetén nem lép vissza az elnökségtől Kamala Harris javára. Attól ugyanis Isten óvja a világot!
