2018. augusztus 17., 14:13

A jó választás ünnepe

Ritkán átélhető, egyedi a pillanat, lenyűgöző a látvány. Ott, az ezerszer meggyalázott hétágú életfa árnyékában, ahol az ég is csak karnyújtásnyira, megérint a hely szelleme. A kelet népe nyugat kapujában irodalmi közhelye tartalmat kap, a nép, a közösség, a kötődés elkoptatott szavai átélt élménnyé válnak, a honnan hová érzésével sorjázva a történelmünket. Évszázadok választásainak a sorozatát. Jó és rossz döntéseket, sikereket és tragédiákat.

Komáromi Szent István szobor

A hely, ahol az évezrede történtek is közelinek tűnnek. Felsejlik Vajk elképzelt alakja, aki szembefordulva minden akarattal, már Istvánként kovácsolja egybe népét, bátorságával új hitet, új országot adva a magyaroknak. Választásával a Szent Korona szab gátat a korábbi szilaj, pogány indulatoknak. István keresztény alapokra helyezett államalapítói elszántsága jövőt adó felismerés volt – arccal Európa felé, Európa közepén, a Kelet és a Nyugat ütközőpontján, egy új világot, új hatalmat teremtve.

Valóság és legenda gyakran összemosódik közösségi tudatunkban, egy‑egy személyiség képe torzulásokat is mutathat, hiszen minden kor saját ízlésére, céljaira, meggyőződésére formálja hőseinket, az árnyalatokat és kontúrokat önösen húzva. De mintha Szent István mentesült volna ettől a befolyásoltságtól. Korok nem koptatták meg, ideológiák sem tudták kikezdeni, István‑képünk állandó, a jelzők sem változtak. Erkölcsi testamentuma a ma emberének is üzenet.

Zavaros időkben mindennél nagyobb szükség van az erkölcsi támaszokra. És most zavaros időket élünk. Kétezer éves rend látszik megbomlani. Európa szembefordult önmagával, s feladja mindazt, amit az európaiság, az európai hagyomány és kultúra jelent.

Keresztény hit, nemzet, erkölcs, család – vannak erők, amelyek szerint ezek már csupán egy múló világ letűnőben lévő furcsaságai. A bomlás elkezdődött. Liberális áll szemben konzervatívval, globalista feszül neki a patriótának, és ez korántsem csak egy eszmei harc. Sokkal több annál. De mi jönne az új világgal? Mit hoz az, ha az érték mértékegysége már kizárólag csak a pénz lesz? Amikor láthatatlan háttérhatalmak mozgatórugóként rajzolhatják át Európa arcát, ahol a fehér kiszorul, a színes nyer teret, s a kereszt helyére félhold kerülhet. Ha a multikulturalizmus jegyében nyomják el a nemzeti identitást, s a kontinensre bekóválygott egymillió migránsnak jogból is több jár, mint az 50 millió őshonos kisebbségnek. Amikor nincs anya és apa, csak anya vagy apa, rosszabb esetben csak anyák és apák, s ahol már minden második gyermek házasságon kívül születik. Amikor nincsenek erkölcsi korlátok, feloldódnak a társadalmi gátlások és a normasértés erénnyé lesz... Ez lenne az új Európa?

Nyugat és Kelet között ismét nő a szakadék, a nagy társadalmi mozgások végkimenetele azonban még nem látható. Európa ezen része még nem adta meg magát, az új világ itt még nem tudott utat törni. Ezek az országok még védik keresztény hitüket, kultúrájukat, hagyományukat nem engedik, az erőteljes nyomásnak ellenállnak. S a jelen harca a múltból is táplálkozva írhat jövőt.

Ennek a harcnak állt az élére Magyarország, határozott hanggal, erős hittel és meggyőződéssel, az európai értékek megőrzése érdekében, a Szent István‑i örökség szellemében is.

Öröksége mellett a ragaszkodást és az elszántságot is ünnepelheti a magyarság augusztus 20‑án, Magyarország születésnapján, hisz ahogy a Szarka Tamás nevével jegyzett, s az ünnepen bemutatásra kerülő zenemű is üzeni: Csodaország, Magyar­ország!

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/15. heti számában.)

Megosztás
Címkék