A helyzet nem könnyű, de nem is reménytelen az új elnökkel!
A várakozással ellentétben eddig még olyan nagy sajtóvisszhangot nem kapott a Magyar Szövetség szombati féli tisztújító kongresszusa. Bár könnyen lehet, hogy majd a kedélyek lecsillapodás után jönnek elő a különböző sajtó- és magánvélemények. A véleményalkotó lapírók, de még a közösségi hálók legaktívabb kommentelői is egyelőre csak kóstolgatják a kongresszusi választások eredményeit és nyilatkozatait. Mintha csöndben megelőlegeznék az új vezetőknek a bizalmat, és ez így van rendjén!
A kongresszus mediális előszele a négy elnökjelölt miatt volt izgalmas. Nem lehetett előre megjósolni, ki lesz közülük a befutó, szinte egyforma eséllyel indultak. Azt se lehetett előre sejteni, hogy lesz-e még újabb helyszíni jelölt is.
Előzetesen csak annyit tudtunk, hogy kiből nem lesz elnök: a leköszönő elnökből és alelnökből, ugyanis Forró Krisztián és Gyimesi György sem kívánta magát újfent megmérettetni, mint ahogy a leköszönő elnökségi tagok többsége sem az új pártelnökségben.
Szerény véleményem szerint elnökjelöltként így négyesben sokan voltak, óhatatlanul is a megosztottság újabb szele lengte körül az etnikai pártot! A Magyar Szövetségben a közelmúltban sikerült felszámolni az ideológiai platformokat, a négy elnökjelölt köré azonban újabb csoportosulások jöttek létre, melyek talán a nemzeti-konzervatív és liberális szembenállásnál is nagyobb veszélyt jelentettek, mivel nem az elveken, hanem főleg a bratyizáson alapultak. Csak remélni tudjuk, hogy ez most utólag nem fog egy újabb pártszakadáshoz vezetni, és az elnöki megmérettetésben alulmaradtak szurkolóikkal együtt képesek lesznek elfogadni a kongresszus küldöttjeinek döntését, és beállnak a sorba Gubík László mellé, mögé!
A korteskedés során sajnos nem volt meg mindegyik jelöltben a kellő önismeret és önkritika, a négyből legalább ketten indultak el bizonytalanul a bizonytalanságba! Mintha nem is annyira a magyar nemzetrész szolgálata, hanem inkább a túlzott karriervágy lett volna a motiváció számukra.
A felvidéki helyzet reménytelen, hirdette lépten-nyomon az egyik jelölt. Az én olvasatomban ez annyit jelentett, hogy készüljünk fel a legrosszabbakra, az ő jelölése nem jelent biztosítékot a párt megmenekülése, felemelkedése számára… Ilyen pesszimista felfogásban mire volt jó egyáltalán megmérettetnie magát? Hogy eggyel több legyen az elnökjelölt, és hátha? Focihasonlattal élve valami olyasmi, mintha a magyar szövetségi kapitány egy selejtezősorozat vagy egy Európa- illetve világbajnokság mérkőzései előtt eleve kijelentené, hogy a helyzet reménytelen. Hogyan bízzon akkor benne a szurkoló - választó? Pedig egyáltalán nem reménytelen! Soha nem volt az, a közelmúltban Duray Miklóssal az élen mindig akadtak olyan elkötelezett felvidéki magyar közéleti személyiségek, akikre a választónép fel tudott nézni!
Sokan az utolsó pillanetben visszalépéseket vártak a kongresszus előtt! Talán még többen ettől tartottak! Hogy ez nem így történt, annak persze még lehetnek következményei is. Platformból ugyanis három volt, elnökjelöltből viszont már négy, mögöttük pedig támogatók állnak szép számmal.
A felvidéki magyar pluralizmus Don Quijotei, búsképű lovagjai jóvoltából a kelleténél több felvidéki magyar pártnak, később a három platformnak voltunk már az áldozatai és a kirekesztettjei, ne jelentsen a négy elnökjelölt-tábor most egy újkeletű megosztottságot, szétszóródást!
Minden esetre Gubík Lászlónak, a Magyar Szövetség új elnökének komoly kihívást jelent majd jelöltkollégáit, azok szimpatizánsait maga mögé állítani. Megteremteni nem csak egy kirakat-egységet, hanem a valódit. Nem lesz könnyű, de Duray Miklós valamint az Együttélés párt szellemi örökségének, a Szövetség a Közös Célokért szellemiségének a birtokában akár sikerülhet is, akárcsak az általa vezetett elnökségnek egy olyan őszinte és reális program összeállítása, megvalósítása is, amivel a párt visszanyerheti az emberek bizalmát. Hajrá, Laciék!
A kongresszus felelősségteljes döntést hozott! Legyen most csalódottság helyett kellő alázat az elnökválasztáson alul maradottakban!
Ne tekintsék magukat veszteseknek, álljanak be közkatonaként a sorba! Folytassák ott, ahol a jelöltség előtt tartottak, mindegyikük a saját szakterületén a Magyar Szövetségért munkálkodva! És erre buzdítsák a saját táborukat is! Így talán sikerülni fog - összefogással! Az első nekifutásban van ráció:
“Egy modern és konstruktív, a magyar kisebbséget képviselő párt létrehozásán szeretnék dolgozni, amely egyben a nemzeti kisebbségek által lakott régiók érdekeit is képviseli.” - nyilatkozta Gubík László, a Magyar Szövetség új elnöke.
És a legfontosabb programpontok:
- Státusztörvényt! Közjogi vitákat a választási reformról.
- Agytrösztöt a döntéshozatalban!
- Közösségi és civil szakembereket a szakbizottságokba!
- Természetes szlovák szövetségest!
- Szlovákiai magyar önkormányzati társulást!
