A hagyományos pártok hiánya magyarázza a koalíció megosztottságát?
Parlamenti ülésből ezen a héten sem volt hiány. A kormánykoalíció általában együttesen szavaz az egyes törvényjavaslatokról, főleg ha az a koalíciós szerződés alapcélkitűzéseit tartalmazza. A jelenlegi kormánykoalícióról elmondható, hogy a kultúretikai témákban nagyon érzékeny, és bizony itt megosztott a szavazás kimenetele. Így történhetett meg az, hogy az abortuszról szóló módosító javaslatnál mindenki a saját belátása szerint szavazhatott.
Ezúttal a szélsőséges ellenzéki ĽSNS párt nyújtott be erről egy módosító javaslatot. Mint ismeretes, az OĽaNO, Anna Záborská révén még júniusban beterjesztette az abortuszról szóló törvényjavaslatot. A parlament ezen a héten kedden szavazott róla, a javaslat sikeresen át is ment a második olvasatba. Igaz,
az ellenzék padsoraiból is akadtak támogatók, így történt meg az, hogy Kotleba pártja is a kormánykoalícióval szavazott.
Az OĽaNO által benyújtott rendelkezést sem támogatta minden kormánypárti képviselő, a liberálisabb politikusok ráadásul komolyan bírálták, így joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha kizárólag ilyen javaslatokat fogadna el a kormány, akkor mennyire lenne működőképes a koalíció?
Mint azt már többször kifejtettem, a Matovič-féle kabinetnek más küldetése van, de
ha a koalíció legalább látszólag igyekezne egységesebb képet mutatni ezekben a témákban, akkor máris kevesebb támadási felületet hagyna az ellenfeleinek.
Az elmúlt időszak botrányai nagy port kavartak. Gondoljunk csak a Boris Kollár (Sme rodina) plágiumbotrányára, illetve a szintén hasonló ügyben érintett Branislav Gröhling (SaS) oktatásügyi miniszterre. A kormánygépezet emiatt akadozik, illetve nehezen tudja megvalósítani azokat az ígéreteket, amelyeket célul tűzött ki.
Egy jól működő ellenzék ilyenkor kihasználja és észreveszi a támadási pontokat. A jelenlegi ellenzéknek az ereje harmatgyenge, a kormánykoalíciót a parlamenten kívüli liberális pártok és néhány ,,vágyvezérelt“ médium veszélyezteti. Ne feledjük, hogy Boris Kollár plágiumügyét a már jól ismert Spolu párt volt elnöke, Miroslav Beblavý szimatolta ki.
A gyengülő Smert leköti Peter Pellegrini távozása, aki hamarosan zászlót bont, de Kotlebáékra érdemes lesz odafigyelni, akiknek a módosító javaslatát 17 OĽaNO-s képviselő is megszavazta.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon itt is indokolt a képviselők szabad voksolása?
A dolog azért is érdekes, mert bizonyos értelemben ez már a koalíciós szerződés megszegésének a határait súrolja. A probléma ugyanis nem ott van, hogy a javaslatról nem egységesen szavaz a koalíció, de az ellenzék által benyújtott törvényjavaslat szavazása a koalíciós képviselők által stratégiailag nem megalapozott döntés. Ráadásul
egy olyan jogszabályról beszélünk, amelyet az OĽaNO már részletesen kidolgozott, a parlament pedig sikeresen zöld utat adott neki az első körben.
A történetet többféleképpen értelmezhető, de egy nagyon fontos dologra hívnam fel a figyelmet. Az OĽaNO képviselői olyannyira azonosulnak az egyszerű emberek jelzővel, hogy nem tudják, milyen a kormánypolitikusi magatartás, még mindig független és autonóm személyiségeknek képzelik magukat, akik öntörvényűen cselekednek.
Ennek következtében fordulhatnak elő olyan furcsaságok, hogy gond nélkül megszavazzák az ellenzéki párt által benyújtott törvényjavaslatot.
A kormánykoalíciót rengeteg tapasztalt politikus és szakember alkotja. Ők minden bizonnyal tudják, hogy mi az a pártfegyelem. Ellenben mi van azokkal, akik egyéni vitézeknek képzelik magukat? Felfogják ők, hogy a szlovák kormány részei, vagy továbbra is mezei harcosok? Továbbmegyek: vajon mire gondolhatott, Matovič, amikor Boris Kollár kapcsán azt jelentette ki, hogy a Sme rodina esetleges kivonulásával a kormány nem lesz fenntratható, mert néhány képviselőt megvesztegetnek?
Látható, hogy a hagyományos pártok hiánya magyarázza a koalíció megosztottságát. Ez a hiány pedig tökéletesen visszatükrözi a kormánykoalíció eddigi munkáját.
