A Gonosszal nincs alku!

A Szilágyi Andor rendezésében készült alkotás már az 1956-os forradalom leverése utáni időben játszódik. Az 1958-ban tizenhét esztendős Mansfeld Péter, aki részt vett a forradalom Széna-téri eseményeiben, az ellenállás újraélesztéséről és bebörtönzött sógora megszöktetéséről álmodozik. Barátai és a nála idősebb Blaski József társaságában gyerekes csínyeket követnek el, néha még apróbb köztörvényes bűncselekményekbe is keveredve. Egy alkalommal elrabolják az őrségben álló Vekerdi rendőrtörzsőrmestert is, akit azonban hamarosan elengednek, mivel megtudják, hogy gyermekei vannak.

Mansfeld és társai vizsgálati fogságba kerülnek, és közelről kell megismerkedniük a kommunista diktatúra elnyomó gépezetének kegyetlen vallató módszereivel.
Mansfeld Péter menteni akarja a már felnőttkora miatt súlyosan büntethető Blaskit és a többieket, ezért a kihallgatások során önfeláldozó módon mindent magára vállal. Vallatói, Fenyő főhadnagy és Szautner hadnagy, bár kételkednek a fiú bűnösségében, pozíciójukat féltve mégis az előre megírt koreográfia szerint alakítják az ügyet. Ugyanakkor minden kihallgatás alkalmával csodálkozva és értetlenül szemlélik a meggyötört Mansfeldből áradó elszántságot és tehetetlenek a belőle sugárzó erkölcsi fölénnyel szemben.

Fenyő főhadnagyot, a „vidéki fiút“ érzelmileg is megviseli az ártatlanul meghurcolt fiatalember ügye, és szemmelláthatóan igyekszik a maga módján mindent elkövetni, hogy rábírja Mansfeldet saját életének megmentésére. Bárányos ezredes szemében a főhadnagy kételkedése az államrend iránti hűség megingásának jele. A Bárányost alakító Eperjess Károly zseniálisan mutatja be a rendszerbe tökéletesen belesimuló, érzéketlen, primitív, de a maga módján ravasz rendőrhivatalnokot, aki kezes bárányként teljesíti felettesei minden parancsát, ám ugyanakkor kérlelhetetlenül számon kéri alárendeltjein, hogy az ún. „magasabb szempontok“ szerint kell kezelniük a Mansfeld-ügyet.

A titokzatos „magasabb szempontok“ következtében a fiatalembert társadalomra veszélyes ellenforradalmárként állítják be. Mansfeldné kétségbeesetten próbálkozik, hogy fiának valamiféle „protekciót“ szerezzen, azonban minduntalan beleütközik az emberi gyávaság és közöny falaiba.
Mansfeld Péter végül a „magasabb szempontok“ áldozatává válik, másodfokon, miután megvárják, amíg betölti 18. életévét, halálra ítélik. Ez a fiatalember példát ad az önfeláldozó szeretetből, Jézus szavait beteljesítve:

Figyelemreméltó, hogy Péter nem mutat gyűlöletet még kínzóival szemben sem, vállalja sorsát, önként áldozza fel magát.
Szilágyi Andor, a film rendezője így jellemzi főhősét: „Mansfeld Péter számomra 1956 legártatlanabb és legtisztább alakja. Romantikus hévvel kereste azokat a kitörési pontokat, amellyel lázadhat a kor igazságtalanságai ellen.
Még mindig homály fedi, hogy miért kellett kivégezni, ugyanis az akkori politikai vezetés nem használta fel az ügyet propagandacélokra. Inkább az lehetett az indok, hogy ennek a fiúnak olyan hihetetlenül erős emberi tartása volt, ami csak keveseknek adatik meg. Ezt az erőt akarták megtörni. Nagyon szeretném, ha Mansfeld Péter rövidre szabott élete, a bemutató után már nem csak számomra lenne a barátság, a hűség, a kitartás, és az erő példázata." 

Arra, hogy soha nem békélhetünk meg a Gonosszal, a Terrorral, és a Hazugsággal!
62 év elteltével nem csak egyszerűen emlékezünk minderre, hanem szembe is szállunk vele. Hiszen ma is visszatér, hol burkolt, hol pedig nyílt formában, ahogy az 2006. október 23-án, Budapesten a Hazug Hatalom brutális terrorjában is megmutatkozott a forradalomra békésen emlékező magyar emberekkel szemben. A körülmények úgy hozták, hogy éppen ezen a napon láthattam a filmet Budapesten, s tanúja voltam a zsarnoki hatalom brutális támadásának, ezért is hagyott különösen mély nyomot bennem...
A gonoszság és igazságtalanság elítélésének kérdésében sohasem hallgathatunk, bármilyen kellemetlenség vagy veszély fenyegessen is ezért minket. Mert: „Vétkesek közt cinkos, aki néma.” (Babits: Jónás könyve)
Nyugodtan bízzuk magunkat Mansfeld Péter példája nyomán mindig lelkiismeretünk vezérlő szavára! Hiszen tudjuk, hogy a végső ítéletet nem Vágó vérbíró és hasonszőrű lelkiismeretlen cimborái mondják ki fölöttünk, hanem az Igazságos Bíró, akihez az üldözött Jeremiás próféta imádkozik: