A fogyasztók sorsa
Megvan már egy éve (még jóval a költségvetési konszolidáció érvénybe lépése előtt történt), hogy betértem a bankba elrendezni néhány arra váró dolgot. A tanácsadóm készségesen a rendelkezésemre állt, s miután lezártuk az intézkedést, felajánlotta, hogy ha nyitnék egy takarékossági számlát a folyószámlámhoz, akkor teljesíteném a feltételeket ahhoz, hogy a bank rendszeresen visszatérítse a havi 11 eurós illetéket a számlám vezetéséért.
Gondoltam, egy takarékossági számla mindig jól jöhet, és a havi 11 eurós megtakarítás sem kutya. Attól kezdve a havi kimutatásaimon rendszeresen megjelent a mínusz 11 eurós tétel a számla vezetéséért, de a következő sorban plusz 11 euró következett, a számlavezetési illeték elengedése megjegyzéssel. A júniusi kimutatásban viszont azt vettem észre, hogy a -11 eurós levonást nem követi a +11-es, ami az előző tétel sztornózását jelentené.
De bizony hogy az! Mert ennek okán be lehet hívni a tisztelt ügyfelet az intézménybe, és elé lehet tárni különféle kínálatokat. Például életbiztosítást. Mert a régi már elavult, fel kellene turbózni, de legjobb lenne teljesen újat kötni. Hát nem! A sarkamra álltam, és visszautasítottam az ajánlatot.
Útközben hazafelé elgondolkodtam a kormány nemrégi pénzügyi rendelkezésein, a költségvetési konszolidáció érdekében hozott pénzügyi
intézkedések bevetésén, amelyek végül is nem igazán hozzák a várt eredményeket. Különösen a pénzügyi tranzakciós adó területén merültek fel nem várt nehézségek.
A legújabb előrejelzések szerint a tervhez képest az év végéig több mint félmilliárd euróval kevesebb pénz fog befolyni ebből az adóból az államkasszába. Tudvalevő, hogy ez az adó elsősorban a cégeket, a jogi személyeket érinti. Bevezetése pedig több vállalkozót, főleg kisiparosokat kényszerített a vállalkozás felmondására. Igaz, ezzel is számolt a tervezet, de nem olyan nagy mértékű visszalépésre, mint amilyenre valójában sor került.
A konszolidációs csomag előkészítése, majd elfogadása idején sok cikk jelent meg főleg arról, hogy az intézkedések keserű levét az egyszerű ember fogja meginni. És most nem a vállalkozókat érintő hátrányokra gondolok, hanem a mindennapi halandóra, amilyen magam is vagyok. Mert a vállalkozó úgy segít magán, ahogyan tud: felemeli az árait, legalábbis annyira, hogy ne menjen tönkre, de azért a klienseit se veszítse el. A bankok is megteszik, amit tehetnek magukért. Éppen most tapasztalom ezt a saját bőrömön. Tehát mindenki küzd a megélhetéséért, a talpon maradásért, és ennek érdekében mindenki a legnagyobb létszámú embercsoportot, a fogyasztót nyúzza, nyomorgatja.
