A farok és annak kutyája
A szlovák kormányfő elleni tavalyi merénylet után az ellenzéki pártok követelték a legvehemensebben, hogy a köztársasági elnök hívjon össze kerekasztalt, hogy megbeszéljék a politikum felelősségét, illetve közös nyilatkozatot adjanak ki a közélet egyre durvább megnyilvánulásai ellen. Talán mert kissé furdalta őket a lekiismeretük azok után, amiket láthattunk az ellenzéki tüntetéseken. Vagy mégsem. Sokkal inkább azért, hogy összemossák vagy elkendőzzék a felelősséget.
Akkor a kormánypártok zárkóztak el a közösködés elől, mert párhuzamot sejtettek az ellenzéki tüntetések hangneme és a Szlovákia történetében egyedülálló merénylet között. Akkor ők nem hajlottak az akkor még hivatalban levő Zuzana Čaputová és a leendő elnök, Peter Pellegrini hívó szavára. Most fordult a kocka.
Pellegrini a felturbózott tüntetések, a parlamenti erőviszonyok megváltozása, de leginkább amiatt szerette volna kerekasztalhoz ültetni a pártok vezetőit, mert az ellenzék szerint Robert Fico kormánya szerintük megkérdőjelezi Szlovákia külpolitikai irányultságát. Ezek pedig komoly vádak, nem illik velük viccelődni.
Šimečkáék azt hazudozzák, hogy a jelenlegi kormány ki akarja léptetni Szlovákiát az Európai Unióból és a NATO-ból. Az elnök szerint ideje tiszta vizet önteni a pohárba.
Hogy Szlovákia EU- illetve NATO-ellenességének mennyi a valóságalapja, jól illusztrálja, hogy a kormány százszor elmondta, maga Robert Fico kormányfő pedig szájzsibbadásig ismételgeti, senki nem kérdőjelezi meg az ország irányultságát. Az ellenzék ellenkező állításai légből kapottak. Finomabban mondva: ócska, szemenszedett hazugságok. Az ellenzék azonban annyiszor elszajkózta ezt a valótlanságot, hogy már maga is kezdi elhinni, de még inkább szeretné elhitetni az ország népével. Bizonyítékként azonban édeskevés a kormányfő moszkvai látogatásának ténye, hiszen lassan már mindenki tárgyal az érintett háborúzó felekkel, beleértve Putyint is, és nem mindenki tartja kötelezőnek a Kijevbe irányuló kanosszajárást és a háború nyakló nélküli reklámozását. A Zelenszkij elnök barátságtalan lépéseire adott egyenes, olykor impulzív válaszok pedig csak azt juttatják az ember eszébe: amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.
Az ellenzék azonban vérszemet kapott, és igyekszik kihasználni a kormány gyengeségét, amit két nemzeti pártos és két Hlas-os képviselő furcsa, kiszámíthatatlan viselkedése váltott ki, amivel elfogyott a kormány többsége a parlamentben. Úgy gondolják, addig kell ütni a kormányt, míg csak nem sikerül kikényszeríteni a lemondását.
A titkosszolgálat állítólagos kormány általi „felhasználásának” bizonyítékok nélküli szajkózása és az utcai tüntetések mind ezt a célt szolgálják. Az államrend elleni külföldi befolyást pedig jól ismerjük. Ez történik Szerbiában is, ahol hiába mondott le a kormányfő, már az elnök, Aleksandar Vučić fejét követelik, mert mindig is ő volt a célkeresztben. Nem véletlenül, hiszen a szerb elnök ugyanazt a politikai vonalat képviseli, amit Orbán Viktor és Robert Fico, ezért a progresszív „haladás” útjában áll, akit el kell távolítani.
A képlet egyszerű: a szlovákiai liberálprogresszívek azért utasítják el Pellegrini meghívását, mert másban érdekeltek. Más „projekten” dolgoznak, most éppen a „Békét Ukrajnának” című színjáték hetenkénti reprízét adják elő, hál´ istennek egyre mérsékeltebb sikerrel.
Nekik a zavarkeltés, a felfordulás, a zavarosban való halászás az eszközük, céljuk a szuverenista kormány minden eszközzel való megbuktatása, ahogyan azt Brüsszelből és a Soros-birodalom pöcegödréből diktálják nekik. Érveik nincsenek, csak hazug klapanciákat pufogtatnak.
A liberálbolsevik szándék mögött persze ott motoszkálhat az a szándék is, hogy Robert Ficónak éppen most lett sürgős megváltoztatni az alkotmányt. Persze nem az ország euroatlanti kötődésének kőbe vésése miatt, mert azt senki (vagyis majdnem senki) nem vonja kétségbe, hanem etikai kérdésekben. A „vessünk alkotmányos gátat a progressziónak” Fico általi felvetésre kellett válaszolni a „vessünk gátat Ficónak” korparanccsal. Többek közt ezért sem lehet részükről vállalni egy kerekasztalt az elnöknél, mert az ott kiterített lapokból hamar kiderülne, kinek mi a szándéka, és ki miről tudna-merne nyíltan beszélni. Így hát marad az utcai hergelés, a hazudozás és a grúz szálakat sem mellőző majdanosdi óhaja. Mert az elnök valószínűleg nem nézné el, hogy a farok csóválja a kutyát, hanem rendet szeretne. Az pedig nem jó, elvtársak.
Köztünk legyen mondva, Robert Fico részéről óriási hiba, hogy akkor akar alaptörvényt változtatni, amikor kormánya éppen kisebbségbe került a parlamentben. Bár lehet emögött az a szándék is, hogy szeretné kiugrasztani a kereszténydemokratákat a bokorból.
