A Dobrev Doktrína
Ismerik? Ha van tíz, a nemzetérdeknek tökéletesen megfelelő, előnyös alternatíva, és van egy, a nemzetérdeket megtipró, hazaárulás szintű aljas opció, Dobrev Klára és csatlósai tíz esetből tízszer ez utóbbit fogják választani. Ez tükröződik legutóbbi, kétségbeesett javaslatukban is, amiben a határon túli magyaroktól akarnák megvonni a szavazatokat. De azért annyit adjunk meg a Demokratikus Koalíciónak, hogy egy komoly rendszerszintű erényük azért van, amivel tiszás elvtársaik fölé emelkednek: ők legalább nem rejtik mindenféle rokokó retorika alá, hogy mennyire megvetik és gyűlölik a magyar nemzetet.
Kun Béla, Rákosi, Kádár nemzettipró örökségét lélegeztetőgépen tartó Demokratikus Koalíció annak az urbánus lélektelen lumpenértelmiségnek a hangja, amelynek a nemzetérdek, szuverenitás és a magyarság összetartozása csupán egy kellemetlen akadály saját hatalmi, és főleg anyagi céljainak elérésében.
Ezért tesznek meg mindent, hogy a magyarságot megosszák, morálisan lebutítsák, külföldi érdekeknek kiszolgáltassák. A külhoni magyarság viszont a nemzetidegen érdekeket iránt nemcsak, hogy közömbös, de többségében aktívan el is utasítja őket. Az átlag palóc, székely vagy kárpátaljai már a szagáról felismeri a marxista, tömegbe lövető típust. Hát ezért nem is szavaz rá. És ez itt a baj!
Dobrev azt írja, hogy 250 ezer határon túli „szólt bele” a legutóbbi választásokba. Én viszont nem hiszem, hogy bukott politikusunk önmagában azt kifogásolná, hogy külföldiek szólnak bele a magyar nemzet belügyeibe. Ha így lenne, akkor az említett legutóbbi választásoknál nem fogadta volna el azt a kb. 10 millió dollárt, amelyet a Gyurcsányizmus-Zelenszkizmus színeiben kampányoló Márki-Zay-féle koalíció kapott az Action for Democracy nevű amerikai mélyállami csoporttól. És ha a külföldi beleszólásnál vagyunk, talán kifogásolná azt is, hogy itt mindenféle amerikai, norvég, német, brüsszeli NGO-k milliárdokat kapnak arra, hogy megmérgezzék a fiatalok erkölcsiségét, hogy a család fogalmát aláássák, hogy genderideológiát terjesszenek a gyerekek között. Arra sem emlékszem, hogy panaszkodott volna, amikor a jelenlegi ellenzék hajzselés proxy-huszárja az ukrán titkosszolgálat egyik ügynökével bratyizott és szelfizett.
Nem, neki csak a történelmi Magyarország elszakított területein, identitását évszázadokon keresztül megőrzött magyarság „beleszólása” fáj. Neki igazán csak ők az idegenek.
Pártja jelenleg mindössze három százalékon áll, de ha engem kérdeznek, ez is három százalékkal több, mint amennyire a nemzetünknek szüksége volna. Ezért Dobrev és cinkosai pontosan tudják, hogy bármennyire is szeretnék, nem tudják ezüst tálcán átadni a magyar szuverenitást globális mélyállami szponzoraiknak, mint Salome Keresztelő Szent János fejét. Ennek ellenére elemi ösztönük, hogy mérgezzék a közhangulatot, leköpjék a magyart, erkölcsileg züllesszék a társadalmat azzal, hogy az aljasság fogalmát tágítják korábban nem tapasztalt mélységekbe.
Ezek az emberek valójában nem is az államhatáron húznák meg a vonalat azok között, akik beleszólhatnak az ő ügyeikbe, és akik nem, hanem valamelyik budapesti balos kerület mentén. Így akár alkotmányos többségük lehetne. És amíg ők angolul, vagy más idegen nyelven csacsognának összelopkodott rózsadombi villájukban, a buta magyar a tejet is svájci frankos kölcsönre vehetné a reggelijéhez.
De ne vegyük ezt lelkünkre, Klárika valójában csak egy elszigetelt nemzetpatológiai anomália. Tudják, ha nem lennének nemzetgyűlölők, nem értenénk a patriotizmus fogalmát sem, és ha nem lennének gazemberek, nem ismernénk fel a tisztességes embert sem, mint olyat. Milyen jó, hogy itt vannak köztünk, nélkülük talán nem is tudnánk, milyen felemelő, csodálatos érzés a nemzeti összetartozás.
