A cirkusznak vége, lehet nyaralni
Gagyog s ragyog. Boris Kollár házelnök (önmagának ellentmondva, mert korábban a júniust tartotta elfogadhatónak) január 31-én önelégülten jelentette be, hogy véget ért a parlamenti cirkusz, és az előrehozott választásokat szeptember 30-án tartják Szlovákiában. Mielőtt erős kételyeink támadnának, tegyük fel a kérdést: kinek jó ez az időpont?
A kérdést nemcsak Robert Fico, a Smer elnöke vetette fel, és nyilvánvaló, hogy ha valaki ugyanezt firtatja, nem feltétlenül Fico-párti.
Szóval kinek is jó az, hogy bukása után a kormány még nyolc hónapig totojázhat, csinálhatja a fesztivált, és maradhat a helyén, beleértve a parlamenti képviselőket is? Fico kérdésére, hogy mondjanak legalább egy elfogadható érvet, természetesen több válasz adható. Egyrészt: a liberális társaság (természetesen ők a középen álló „józanok”, a többiek szélsőségesek és fasiszták, beleértve a szavazóikat is) önszerveződésére, a nemzet Mikuláša, Nicholsonovája, Šimečkája meg a többi „demokrata” újragombolására kell némi idő.
Másrészt: új és új alkukat kell kötni a szétforgácsolódó, osztódással szaporodó pártoknak és pártocskáknak, új beszerzéseket és helyezkedéseket kell levezényelni, surranópályákból kell befutó helyeket összebrusztölni, némi zsarolgatással, esetleg csúszópénzzel vásári kikiáltókból elvhű pártkatonákat kell faragni. Harmadrészt: nyolc hónapig kapják a parlamentbe jutott pártok a költségvetésből az állami támogatást, ami egyszerűen számolva is három hónappal több, mint a júniusig tartó öt hónap lett volna. Negyedrészt: a tisztelt honatyák és honanyák további nyolc hónapig kapják a zsíroskenyérre-valót, beleértve a bizottsági helyekért, irodafenntartásért, utazásért, tanácsadókért etc. járó juttatásokat. Ötödrészt, de nem utoljára: a szlovákiai polgárok érdekeiért, jólétéért és jövőjéért görnyedező árnyékfigurák még a nyár folyamán megérdemelten nyaralhatnak egy jót az adófizetők pénzén. Akár úgy is vehetjük: befizettünk nekik egy-egy Maldív-szigeteki, dominikai, zanzibári vagy Seychelle-szigeteki sütkérezésre.
Egyszerű ez, mint a matematika. Igaz, hogy közben exponenciális gyorsulással zúgunk lefelé a lejtőn, de hát kit érdekel az ilyen csekélység?
