Töhöl
A község a Garammenti-hátság dombvidékén fekszik, Verebélytől 11 km-re délkeletre, Lévától 18 km-re nyugatra. Területének mintegy felét erdő borítja. Áthalad rajta a Verebélyt Barsbesével (5,5 km) összekötő országút, mellékút köti össze Énnyel (3,5 km), Nagygyőröddel (5,5 km) és Lülével (3 km). Nyugatról Verebély és Mellek, északról Told, északkeletről Nagygyőröd, keletről Ény és Setétkút, délnyugatról pedig Lüle községekkel határos.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Verebélyi járáshoz, annak megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Verebélyi járás). Területe (19,09 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
A község a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, a tőle nyugatra-délnyugatra fekvő községek a nagysurányi szlovák tömbhöz tartoznak, északi és keleti szomszédai a 20. század második felében váltak szlovák többségűvé. A 18. században betelepített szlovák lakossága 1850-re magyarrá vált, 1910-ben 750, 1921-ben 698, 1939-ben 711, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 17,5 %, 1930-ban 29,7 % volt. 1921-ben a lakosság kétharmada római katolikus, egyharmada református vallású. Az 1945 utáni lakosságcsere a községet nem érintette, magyar lakosságának túlnyomó többsége reszlovakizált. 1961-re a lakosság többsége már szlovák volt, a magyarok aránya 44,5 %-ra csökkent. 1939-1991 között népességének csaknem egyötödét elveszítette, majd 1991-2011 között további 9 %-al csökkent a népessége (577 főről 525-re), ezzel párhuzamosan a magyar nemzetiségűek aránya csaknem felére csökkent (30,3 %-ról 17,5 %-ra). 2011-ben a lakosság 77,7 %-a szlovák nemzetiségű volt, a roma etnikumhoz tartozók aránya 9,7 % volt. A lakosság többsége (59,2 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 17,5 % (1921-ben még 33 % volt).
Korai koroktól lakott település, pl. a hallstatt és a latén korban, majd a 10. században is folyamatosan éltek itt. A 13. század közepén szerepel először okleveleinkben: 1262-ben Tuhul, 1271-ben Tuhl néven. Előbb a királyi tárnokmester jobbágyainak faluja volt, majd a 14. század végén Zsigmond király Sárai Lászlónak adományozta. A 16. század legelején Ulászló jóvoltából a Haraszti-családé lesz - innentől a lévai várbirtokok között szerepel, Thehel és Teöheöl alakban. 1618-ben felégette a török és még 1657-ben is pusztaként említik, majd 1708-ban telepítették újra szlovákokkal, 1779-ben még túlnyomórészt szlovákok lakták, akik a 19. század során magyarrá váltak. A szatmári békekötés után az Eszterházyaké lett, míg a 19. században a Schöeller család birtokolja. 1534-ben 15 porta volt a faluban. 1601-ben 48 ház állt itt. 1720-ban 14 adózója volt. 1828-ban 64 házában 421 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Pecsétlenyomata 1845-ből ismert. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához, majd 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. A 20. század folyamán végbement asszimiláció révén 1961-re szlovák többségűvé vált. A határában lévő Kovácsimajornak 1910-ben még 100 lakosa volt, később elnéptelenedett. A másik egykori külterület, Bárczpuszta teljesen elpusztult.
A községben szlovák óvoda működik. Református temploma a 19. század elején klasszicista stílusban épült, a katolikus templom pedig 1957-ben modernista stílusban.
