Kamocsa

Komoča
község
magyar lakosság 1910
100%
1 760
magyar lakosság 2011
75%
689
Népesség: 940
Terület: 13,48 km²
Tszf. magasság: 110 m
Körzethívószám: +421 (0) 35
Irányítószám: 94121
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Mátyusföld, Alsó-Vágmente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Komárom vármegye Csallóközi járás nagyközség

A község a Kisalföldön, a Vág bal partján, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, Gútától 6 km-re északra, Érsekújvártól 13 km-re nyugatra. Itt torkollik a Vágba az Érsekújvártól idáig vezető Nyitra-csatorna. Keresztülhalad rajta a Gútát Érsekújvárral összekötő 573-as főút, melyről itt ágazik le a Szímő (5,5 km) felé vezető mellékút. Nyugatról Ifjúságfalva és Gúta Vágszögi katasztere, északról Szímő, északkeletről Andód, keletről Érsekújvár, délről pedig Gúta határolja. Nyugati határának egy részét a Vág folyó, keleti határát a Martosi-csatorna, déli határának egy részét az 573-as út alkotja. Keleti határa egyben Komárom és Nyitra megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Komáromi járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Ekkor csatolták az újonnan létrehozott Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyéhez és egyben az Érsekújvári járáshoz. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és a Komáromi járáshoz, majd az 1949-es közigazgatási reform újra az Érsekújvári járáshoz csatolta. 1954-ben határának Vágon túli részét (2,16 km², a községterület 13,8 %-a) az újonnan alakult Ifjúságfalvához csatolták, ezzel területe 15,64 km²-ről 13,48 km²-ra csökkent).

Népesség

1910-ben 1760, 1921-ben 1801, 1939-ben pedig 1678, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és református vallású lakosa volt. 1948-ban magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe. Lakosságszáma 1921-ben érte el a maximumot, 1991-ig lakosságának csaknem felét elveszítette (44,9 %-os csökkenés, 1801-ről 993 főre). Az 1991-2011 közötti két évtizedre további népességcsökkenés (7,6 %, 993-ról 918 főre) és a szlovák nemzetiségűek arányának megduplázódása (8,7 %-ról 17,2 %-ra) jellemző. A lakosság többsége (54,8 %, 1921-ben még 91,2 %) református vallású, a római katolikusok aránya 23,5 %-ra nőtt.

Történelem

Első ismert birtokosai a középkor végén a Csúzyak, a 16. században már több birtokosa ismeretes, úgy mint a Dávay, Szentmihályi, Szentpétery, Felpéczy és Kapocsy családok. A török kor háborúi idején valószínűleg elpusztult, mert a 17. században csak pusztaként említik, Kisrécs néven. Az újkorban az itt régen birtokban levő Csúzy család mellett a Hunyady, Amade, valamint további közbirtokos családok rendelkeztek itt földekkel. A község lakói mezőgazdaságból és kézművességből éltek. Hatalmas tűzvész pusztított 1856-ban, a házak nagy része tönkrement, odavesztek az egyházi épületek, és a templom is leégett, harangjai leszakadtak. Ez a régi templom a korábban elpusztult, Sövény nevű falu helyén áll. 1903-ban az árvízzel kellett megküzdeniük az itt élőknek. A falu híres volt zöldség- (hagyma, répa, káposzta) és dinnyetermesztéséről. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta a falut, 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákia birtokolta. A lakosságcsere után 48, Magyarországról áttelepült szlovák családot költöztettek ide a kitelepített magyarok helyére. A szocializmus éveiben nagy teret nyert a zöldségtermesztés. 1952-ben ismét az árvíz okozott károkat. 1993 óta Szlovákia része. Magyar alapiskoláját 2002-ben szüntették meg.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik. A falu melletti kemping a Klikkfest és a Felvidéki Magyar Sziget, valamint más fesztiválok rendszeres helyszíne. Református temploma 1787-ben épült.