Jéne

A község a Gömöri-medence déli peremén, a Rima jobb partjának közelében, a Cikóházi-patak mentén, a Gömöri-erdőhát keleti dombvonulatának (Goli-bérc, 309 m) lábánál fekszik. Területének mintegy egyharmadát erdő borítja. Jéne zsákfalu, egyetlen, az 571-es útról Kacagópuszta és Rimaszécs között elágazó, 2,5 km-es mellékúton közelíthető meg. Az alig 2 km-re fekvő, ma Ózdhoz tartozó Susával mezőgazdasági út köti össze. Nyugatról Harmac, északkeletről Rimaszécs, délről Hangony, délkeletről pedig Ózd határolja. Déli és délkeleti határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, 1949-60 között a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (8,60 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 326, 1921-ben 281, 1938-ban pedig 311, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének 42,1 %-át elveszítette, 1991-2011 között azonban már 17,2 %-os népességnövekedés figyelhető meg, összefüggésben azzal, hogy mára a lakosság 4/5-e a roma etnikumhoz tartozik. A község lakosságának csaknem egésze magyar nemzetiségűnek (97,2 %) és anyanyelvűnek (98,6 %) vallotta magát 2011-ben. Az eredetileg túlnyomórészt református vallású községben (1921-ben a lakosság 76,9 %-a volt református) 2011-ben a lakosság 39,3 %-a volt református, 38,4 %-a pedig római katolikus vallású.

A falu a Rima régi folyása mentén települt, a Jenő-törzs szállásterületén, a 11. században már lakott hely. 1216-ban "Yenne" néven említik először. Előbb a helyi nemes Jeney család birtoka, majd a Fügedy és Széchy családoké. A határ legnagyobb része nemesi föld volt, kevés volt a jobbágybirtok. 1313-ban a Balog nembeli Széchyek felgyújtották a falut. 1564 után valamennyi összeírásban kuriális helyként szerepelt. A 18. században a Jeneyek elszegényedésével számos földjüket elzálogosították, ekkortól a Koháryak is birtokosok itt. Birtokosként került Jénébe az Erdélyből származó Ferenczy-család is. A helység lakossága létrejöttétől kezdve magyar volt. Szűz Máriának szentelt, dombon álló templomát 1501-ben említik először a források. A 16. század második felében a lakosság református hitre tért. A 16. században a török betörésektől szenvedett a falu lakossága, több alkalommal lakatlan településként említik. 1828-ban 32 házában 218 lakos élt, akik dőként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. A trianoni határ megvonása után határközséggé vált, periférikus helyzetbe került, a 20. század második felében lakosságának csaknem felét elveszítette. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Lakossága a 20. század végére kicserélődött, napjainkban a túlnyomó többséget a már a 18. század óta a faluban élő romák alkotják. 2006-ban gyalogos határátkelési pontot nyitottak meg Jéne és Susa között.

Református temploma 1787-ben épült klasszicista stílusban, mai alakját az 1903-as, szecessziós stílusú átépítéssel nyerte el.