Ipolygalsa

Holiša
község
magyar lakosság 1910
100%
536
magyar lakosság 2011
46%
317
Népesség: 669
Terület: 10,34 km²
Tszf. magasság: 179 m
Körzethívószám: +421 (0) 47
Irányítószám: 98557
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Nógrádi-medence, Losonci-medence 1918 előtti vármegye, járás, rang: Nógrád vármegye Füleki járás kisközség

A község a Losonci-medence délkeleti részén, az Ipoly jobb partján, a Losonc-Fülek vasútvonal (megállóhely) fekszik, Losonctól 9 km-re délkeletre. Közúton a 71-es (Losonc-Fülek) főútról leágazó mellékúton (2 km) közelíthető meg, mely tovább Ipolynyitra (2 km) felé is összeköttetést teremt. Határa túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, északnyugati részén kisebb erdőterülettel. Nyugatról Losonc, északról Bolyk, keletről Ipolynyitra, délről pedig Terbeléd és Fülekkovácsi községekkel határos. Déli határának egy részét az Ipoly folyó alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához (1872-1913 között Füleki járásához) tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig a (változó területű) Losonci járáshoz (1951-1960 között a kis időre helyreállított Füleki járáshoz). 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). Területe (10,34 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-70-hez képest 2 hektárral csökkent).

Népesség

1910-ben 537, 1921-ben 476, 1938-ban pedig 632, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 5,7 %, 1930-ban 10 % volt. 1980-1990 között még 17,4 %-os népességcsökkenés figyelhető meg, 1991-2011 között viszont a község lakossága egyharmaddal nőtt (512 főről 689-re). Ehhez hozzájárult a lakosság 42,2 %-át alkotó roma etnikum magas természetes szaporodása. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 66,4 %-ról 46 %-ra csökkent, a szlovákoké 32 %-ról 45,4 %-ra nőtt, így 2011-re a magyar nemzetiségűek már csak relatív többséget alkottak a községben. A lakosság 75,8 %-a római katolikus vallású. Egyetlen lakott külterületén, Lipótszálláspusztán (Lipovská pustatina) 2011-ben 22 állandó lakos (az összlakosság 3,2 %-a) élt.

Történelem

A falu első okleveles írásos említése IV. Béla adománylevelében található 1246-ból, melyben több topográfiai leírást található településekről, tulajdonosokról, folyókról, patakokról, melyek közül több történelmi név a mai napig használatban van. A nemesi vár erődítményének épüléséről írásos dokumentum nincs, feltehetőleg az első erődítményt a tatárok lerombolták 1285-ben. Az erődítményt a 15. században említik újra (1469-ben a vár a Lossonczy-család fiainak birtoka). A falu az 1332-1337-es pápai leltárban is szerepel "Aqualsa" néven. A 15. század második felében Ipolygalsa a Lossonczy-család birtokában volt. 1528-ban egy korai térképen szerepel a falu "Galsa" név alatt egy megerősített templommal, mely veszély idejében búvóhelyként szolgált a nép számára. 1549 ben "Galsaa"-ként említik. Ebben az időben a település a Galsay-család tulajdona. A török uralom (1554-1594) alóli felszabadítása után a földesúr Valbóky Ferenc volt. A 17. és a 18. században földesurai a Forgách-család és a Koháry Ignác voltak. 1828-ban 56 házában 553 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1831-ben és 1879-ben a kolera, 1854-ben pedig tűzvész pusztította. 1905-ben az Ipolygalsa hivatalos nevet kapta. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci (1913-ig Füleki) járásához tartozott. 1920 után Csehszlovákia része lett, 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. 1944-45 fordulóján a második világháború harcaiban súlyos károkat szenvedett, ekkor templomának tornya is elpusztult. Már a 19. század elején is említett vízimalma az Ipolyon a 20. század közepéig működött. Mezőgazdasági szövetkezete, mely 1950-ben alakult, 1972-ben Ipolynyitra és Fülekkovácsi szövetkezetével egyesült (1996-ban feloszlott). 1990-ben helyi nemzeti bizottsága (mnv) a szomszédos Ipolynyitráéval közös volt.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda egyaránt működik. Határában a közelmúltban napkollektoros erőművet létesítettek. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus templomát, mely eredetileg 1770-ben épült, 1901-ben építették újjá. Néprajzi érdekessége egy 1853-ból származó feliratos mestergerenda.