Zupko Tamás: Amíg lehet, fenntartjuk az iskolánkat
A mátyusföldi Pozsonyvezekény község sok tekintetben példaértékű. A település mindent megtesz iskolája fenntartása érdekében, a befektetők általi, nagyszabású lakásépítési programok helyett a helybeliek építkezéseit pártolja. Zupko Tamás szerint az állam sokkal többet is tehetne a kistelepülésekért. A polgármester úgy véli, az állam bizonyos területeken magukra hagyja a falvakat.
Ősszel megyei választások lesznek. Egy kistelepülés vezetőjeként hogy látja, mit tehet a megye a falvakért?
Településszerkezetét nézve Pozsonyvezekény egy egy hosszú, vékony település, melyet egy másodosztályú út szel keresztül, közel három kilométer hosszan. Az áthaladó kamionforgalom komoly problémát jelent, ezt a mennyiséget a település egyszerűen nem bírja el. Ez az utak helyzete, a biztonság és az ingatlanok szempontjából egyaránt problematikus, mert repedeznek a főút menti házak. Éppen a napokban tájékoztatott egy lakos arról, hogy elrepedt az ablak a házán. Folyamatosan küzdünk a teherforgalom kivezetéséért, amiben a megye a segítségünkre lehetne, de a hatékony megoldás érdekében jobb lenne a parlamentbe is bejutni.
A teherforgalom több településen is komoly gondot okoz, főként a nagy logisztikai központok, ipari parkok környékén. Települési szinten mit tudnak ezzel kezdeni?
A bérlakások építésével kívánják megtartani a fiatalokat a településen?
Illetve, mivel ma már kevesen kertészkednek, a családokon belül is lehetőség van a telkek hátsó részébe építkezni. Emellett fokozatosan sikerült felújítani és olyan állapotba hozni a községi ingatlanokat, hogy azok rendeltetésüknek minél inkább megfeleljenek. Hőszigetelve lett az óvoda és az iskola épülete, ki lettek cserélve a nyílászárók. A nyári szünetet kihasználva kifestjük az iskolakonyha épületét is.
Ezek szerint hosszú távon számolnak az iskolával...
Az elkövetkező időszak egyik óriási kihívása a kisiskolánk megtartása. Nyolc éve, amikor először indultam polgármesternek, hét gyermek látogatta az intézményt. A következő tanévet huszonkilenc tanulóval kezdjük. Ez talán nemcsak a születési számoknak köszönhető, hanem annak a színvonalas munkának is, amelyet pedagógusaink végeznek. Az iskola a falu életének szerves része. Amellett, hogy szép eredményeket érnek el a különböző versenyeken, nincs olyan rendezvényünk, amelyen ne szerepelnének, legyen az év bármely időszaka. Éppen ezért, amíg lehet, fenntartjuk az iskolánkat. Emellett aktívak a polgári társulásaink is, jól működik a Csemadok, a tűzoltó szervezet, a nyugdíjas klub, és még lehetne sorolni. A focicsapatot sajnos nem sikerült újraszervezni, de az asztalitenisz-csapatunk aktív.
Az ön által említett problémák a mikrorégió több településére nézve is tipikusnak mondhatók. Hogy látja, melyek azok a területek, ahol az állam magára hagyta a kistelepüléseket?
Szintúgy újra kellene gondolni a magassági szorzók kérdését, amely a déli településeket hátrányos helyzetbe hozza. Illetve a kistelepülések esetében a személyi jövedelemadó visszaosztása terén igazságosabbá kellene tenni a rendszert. Hiába sugalmazzák felülről azt, hogy emeljük a helyi adókat, az állami segítség hiányát nem lehet a lakosokra terhelni.
Milyen lehetőségei vannak a kistelepüléseknek arra, hogy megtartsák illetve visszaszerezzék a fiatalokat?
Ebből a szempontból mi még szerencsés helyzetben vagyunk. Még a Samsung bezárását követően is elegendő munkalehetőség nyílik a tágabb régióban, így az elvándorlás jelensége, bár létezik, messze nem olyan mértékben, mint más régiókban. Pozsonyvezekény nem azon az úton halad, hogy kijelölünk 50-100 házhelyet, amelyre aztán beruházók építkeznek. A szomszédos települések tapasztalata az, hogy ide általában nem helyi lakosok költöznek, illetve a betelepülők nem veszik ki a részüket község életéből, gyakran még állandó lakcímre sem jelentkeznek be.
A közelmúltban megalakult a Szlovákiai Magyar Önkormányzati Társulás. A Szlovákiai Falvak és Városok Társulás már évtizedek óta működik, hatékony önkormányzati lobbierőt képviselve, ugyanakkor gyakran bizonyulnak érzéketlennek a magyar települések problémái iránt. Mit vár ettől az új társulástól, mely téren hozhat újat, illetve hogyan egészítheti ki a meglevő intézményrendszert?
Még tavaly jelentkeztünk a SZMÖT-ba. Igen, a ZMOS valóban egy nagyon hatékony szervezet, sok mindent el tud érni, és sok tagja is van, ugyanakkor a magyar települések problémáival – mint például a magassági kvóták, vagy a nagyságrendi kvóták – nem nagyon akartak foglalkozni. Bízom benne, hogy a SZMÖT-nek a jövőben növekedni fog a tagsága, Dél-Szlovákia 400-500 települése is érdekelt lehet, így a hangunk sokkal jobban fog hallatszani. Ez jól jöhet a tárgyalások során, ahol majd nagyobb erőt tudunk demonstrálni, így hatékonyabban fogjuk tudni képviselni régiónkat, településeinket.
