Zelenyák János és a lekéri egészségmegőrzés
A rendszeres futás nemcsak az egészséget, a vitalitást és a lendületet, hanem az életerőt is táplálja. A lévai járási Lekér korábbi polgármestere, Béres Lajos – egy regionális versenyben gondolkodva, a gyakori testmozgást szorgalmazva – ennek tudatában indította útjára 1995-ben a Zelenyák tizenhármas elnevezésű futóversenyt.
A futás egyes vélemények szerint ugyanolyan művészet, mint a festészet vagy a zeneszerzés. Kílian Jornet Burgada professzionális túrasíző és ultrafutó állítja, hogy egy mestermű létrehozásához ebben az esetben is négy alapfogalommal kell tisztában lenni. Ezek a technika, a gyakorlás, a tehetség és az inspiráció. Mindezeknek dinamikus egyensúlyban kell lenniük. Ez a mindenki számára könnyen elérhető, olcsó és szabadon gyakorolható sportág kitűnő lehetőséget teremt az egyedüllétre, így alkalom adódik az elmélyülésre, az elmélkedésre. Nem véletlenül született a mondás: „Ha elég messzire futsz önmagadba, olyan érzésekbe futsz bele, amelyekről sosem gondoltad, hogy megvannak benned.”
A múlt század kilencvenes éveiben a Lekér környéki futóknak Tolmácsra vagy Komáromba kellett elutazniuk, ha ezt a különleges élményt egy-egy színvonalasabb megmérettetésen szerették volna megtapasztalni. A községben akkor semmilyen háttere nem volt az ilyen jellegű versenyek megrendezésének, és akkoriban csupán két-három ember járt rendszeresen kocogni.
Amikor a pálya kijelölése közben rátértem Lekér főútjára, először az utcanévtáblára néztem, amin Zelenyák János neve állt, így a futóverseny neve is Zelenyák tizenhármas lett. A 13-as szám a verseny hosszát jelöli kilométerben – olvasható a 2015-ben megjelent A lekéri Zelenyák tizenhármas futóverseny 20 éve című kiadványban.
De vajon hogyan kerül az 1860-as születésű természetgyógyász pap neve egy lekéri utcanévtáblára, s egyáltalán miként kötődik a tudós pap a Garam menti településhez? A Lőcsei járás Szepesalmás nevű községében született, tanulmányait Lőcsén, Egerben és a bécsi Pázmáneumban végzett Zelenyák először Barsbese káplánja lett, majd 1903 októberétől a lekéri római katolikus gyülekezet esperesplébánosaként tevékenykedett. A hét nyelven beszélő Zelenyák a Katolikus Néppárt színeiben – előbb a lőcsei, később az újbányai választókerület képviselőjeként – az országgyűlés munkájából is kivette részét. Közben pedig – korának legismertebb természetgyógyászaként, valamint „a szegény nép ingyenorvosaként” – fáradhatatlanul munkálkodott a lekériekért, hol a helyi önkormányzat képviselőjeként, hol pedig az iskolaszék elnökeként.
„Az ember a saját egészségének, éle-tének a legnagyobb ellensége. Pedig az életet nem ő maga szerezte, azt ajándékul kapta, és ennek az életnek a fenntartása őreá van bízva. Határait sem az ember határozza meg, hanem az élet adója. Tőle függ, mikor szakad meg az élet fonala, gyermek-, fiatal-, öregkorban jön-e a hívása, de a megadott életerők fenntartásánál, eszközeit kezünkhöz juttatja és a nagy természetet e célból rendelkezésünkre bocsátotta” – írja Zelenyák az 1925-ben kiadott A természetes gyógymód című kötetének előszavában. Ebben a könyvben összegezte több évtizedes tapasztalatait.
Zelenyák János ugyan éppen kilencven esztendeje, 1929. november 23-án hunyt el, az általa közvetített szellemiség azonban – többek között Béres Lajosnak és a helyi Dudich Ferenc polgári társulás vezetőjének, Juhász Gábornak a jóvoltából, valamint Nyitra Megye Önkormányzata támogatásának köszönhetően – továbbra is él. Az országúti futóverseny évről évre minden korosztályt megmozgat; az idei megmérettetésen a legfiatalabb versenyző a tízéves Kuruc Peter, a legidősebb pedig a 73 esztendős Ondró Ernő volt. Mindketten a 4 kilométeres távon bizonyítottak. A felnőtt nők és a férfiak ezúttal is négy, a diákok pedig hat korcsoportba sorolva versenyeztek.
A versenyzőket minden évben gazdag, eredeti tombola várja, ugyanis burgonya és hagyma is került a díjak közé. Ez a szokás fokozatosan alakult ki a helyi vállalkozóknak köszönhetően. Az évek során sok más mellett versenyzett itt a szlovák triatlonválogatott korábbi edzője, Monika Kuriačková, valamint a sokszoros szlovák futóbajnok, Magyar Imre, de a verseny rendszeres résztvevője volt az az Eva Seidlová is, aki már több mint 320 maratoni távot teljesített. Az időközben nemzetközivé váló Zelenyák tizenhármas elnevezésű futóversenyen 2015-től már 4 kilométeren is rajtolhattak a versenyzők. Sokak szerint a csúcstartó Ján Križák 13 kilométeren elért 41:06-os idejét még sokáig nem fogják felülmúlni.
A mozgás tehát valóban elvezeti önmagához a jelen pillanataiban elmerülni vágyó futót, aki minden bizonnyal egyet-ért Zelenyák János gondolatával: a legféltettebb kincsünket, az egészséggel az életet nem szabad nemtelen szenvedélyeink zsákmányául dobnunk.
Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/44.számában.
