Vujity Tvrtko nyomában
E hét hétfőjén azt olvastam a közösségi oldalon: kedden Királyhelmecre látogat Vujity Tvrtko, és minden érdeklődőt vár egy spontán kávézásra, teázásra vagy fagyizásra a Poppy kávézóban. Vajon milyen céllal érkezik hozzánk, a világ végére, ahová ismert emberek nem szoktak „csak úgy” ellátogatni? Határozottan kíváncsivá tett. Csakhogy az életben vannak helyzetek, amikor a cél elérését, ebben az esetben a találkozást, bizonyos objektív akadályok mégis meggátolják. Velem is ez történt. Bármennyire szerettem volna ott lenni a találkozón, lehetetlen volt kiviteleznem.
Nem baj, gondoltam, akkor legalább azoktól, akik részt vettek, érdeklődök látogatása céljáról! Nos, a következőket sikerült kinyomoznom. A bodrogközi Bélyben él egy gimnazista lány, Oltman Vivien, aki szépen gitározik és énekel. Hogy, hogy nem, amikor Tvrtko Bélyben járt, lehetősége adódott rá, hogy megismerje a tehetséges fiatalt, és felkérte: még aznap szerepeljen a műsorában, az ő közönségének is énekeljen. Vivien által riporterünk megismert egy másik gimnazistát is, Bálint Stefi személyében, akit Tvrtko azóta szintén barátai közé sorol. Most Stefi által jutott el a népszerű televíziós a Királyhelmeci Gimnáziumba egy beszélgetésre, majd a Privát Café étterembe egy ebédre, illetve a Poppy Cukrászdába kávézni, teázni és fagyizni mindazokkal, akik kíváncsiak voltak rá egy rögtönzött beszélgetés keretében.
Stefi elmondta, hogy a népszerű riporter gimnazistáknak szánt gondolatainak mottója az volt: Megcsinálod! Tvrtko azt szerette volna előadásával bizonyítani, hogy a magyar pesszimizmusnak nincs reális alapja. Felmérések bizonyítják, Magyarország a legpesszimistább országok egyike. Bennünket már csak olyan államok követnek, ahol állandó harcok, belviszályok dúlnak, ahol valóban nehéz az élet. Egyéni példák sorát felvonultatva alátámasztotta: kitartással bármit el lehet érni, mindent ki lehet bírni.
Még szülővárosában, Pécsett próbálta ki, milyen előkészületek nélkül ismeretlenekkel beszélgetni. Ezt folytatta most Királyhelmecen a Poppyban. Ahogyan a kávézó tulajdonosától megtudtam: egy műfajteremtő próbálkozás tanúja lehettek. Amint feltették előző nap a felhívást, azonnal közel 100 ember jelezte, hogy szeretne részt venni az eseményen, ami némi ijedelemre is okot adott, hiszen nem tudtak volna ennyi embert hová leültetni. Végül kb. harmincan jöttek el.
Csonka Szabó Valika is részt vett a beszélgetésen. A riportert közvetlen, barátságos emberként jellemezte, aki elsősorban történeteket mesélt az életéből. Elmondta, hogy kétszer félt igazán életében: Csernobilban, mert nem tudta, mire számíthat látogatása után, és Észak-Koreában, ahol nem tudta, mi minden történhet meg vele látogatása alatt. Szó esett még egy muszlim kislányról, akit felkarolt. Toma Andrásról, az utolsónak hazatérő hadifogolyról, a szelmenci határnyitás kulisszatitkairól, a Trianonról szóló filmről…
És egy jó hír a végére: idén még találkozhatunk Vujity Tvrtkoval a Bodrogközben, mert elfogadta a kistárkányi polgármesterasszony meghívását a Szilvanapra.
