Vízsodorta históriák – új filmsorozat indul a Ma7-en
Új helytörténeti filmsorozatot készítettek a Ma7 médiacsalád külső munkatársai, amelynek első részét szerdán, október másodikán vetítik le Csiliznyáradon. A premierre a nyáradi kultúrházban kerül sor este hat órai kezdettel.
A filmsorozat két alkotója, Kósa Lőrinc operatőr és Zalka Lóránt történelemtanár ez év januárjától dolgoznak a Duna menti települések helytörténetét dokumentáló filmsorozat elkészítésén.
Talán a huszonnegyedik órában szólították meg azokat az idős csallóközi embereket, akik még emlékeznek a háború, a kitelepítések és az azt követő évek szívszorító, embert próbáló eseményeire.
Az adatközlők sorsát, küzdelmeit örökítik meg a Vízsodorta históriák, amelynek első részét először Csiliznyáradon vetítik le. Az október másodikán, este hattól kezdődő premieren a filmben megszólaló adatközlőkön, illetve a jelenetekben szereplő csiliznyáradiakon kívül a film két alkotójával, valamint a Ma7 munkatársaival is találkozhatnak az érdeklődők.
„A huszonnegyedik órában vagyunk, hiszen csak azokkal tudunk beszélni, akik még élnek, és emlékeznek. Legfeljebb a harmincas évekig lehet visszamenni. A települések kiválasztásakor térben nem akartunk nagyon eltávolodni az otthonunktól – magyarázta a bősi tanár, Zalka Lóránt, aki a Duna szerelmesének is tartja magát.
Ennek a kötődésnek az lett az eredménye, hogy végül a Duna melléki települések idős lakóit keresték fel és faggatták ki a régi időkről.
Sok mindent szóba hoztak a megszólított emberek, idézték fel a forgatás részleteit az alkotók. Elmondták, a Vízsodorta históriák között minden történet elfér, ami a Duna menti települések lakóival valaha megesett. A háború, a deportálások, a szövetkezetesítés gyötrelmes emlékei kerültek felszínre az interjúk során.
Az alkotók ez év januárjában kezdték összerakni a munka koncepcióját. Februártól járták a falvakat, az utolsó interjúk júniusban készültek el.
„A jelenleg kész anyagot még csiszoljuk, bővítjük, de tudjuk, hogy versenyt futunk az idővel. Volt rá példa, sajnos, hogy már nem mehettünk ki a megbeszélt interjúra. Már nem volt kihez, mert közben eltemették. Kilencvenöt évnél idősebb emberek is vannak a megszólalók között.”
„A filmek készítése közben a hitelesség volt a fő szempont” – magyarázta Zalka Lóránt. „Ezek az emberek maguk a történelem. Ők felül tudják bírálni azt is, amit a történészek állítanak, mert ők megélték, a saját bőrükön érezték az eseményeket." – szögezte le a történész.
Több mint 1600 percnyi anyaguk van már feldolgozva, és mindez írott formában is megjelenik majd, árulta el Kósa Lőrinc. Az interjúk feldolgozása közben jött az ötlet, hogy az elhangzó élettörténeteket jelenetekkel illusztrálják. Megírták a forgatókönyveket, majd újra kimentek a falukra, és eljátszatták azokat.
Nem színészekkel vagy statisztákkal, hanem a helybeliekkel.
Megkeresték az adott településen az amatőr csoportokat, a színjátszóköröket, dalárdákat, egyesületeket, jelmezeket adtak rájuk, majd megpróbálták a hátteret is oly módon kialakítani, hogy a lehető legjobban hasonlítson az adott korra. Így a mai generációhoz tartozók játszották el nagyszüleik, dédszüleik életének egy-egy momentumát.
„Nagyon szép része volt a munkának” – emlékeztek vissza a forgatásokra.
Megtudtuk, hogy a történetek megfilmesítésénél a családok több generációja fogott össze azért, hogy megvalósuljon egy-egy jelenet. A nagypapa elmondta az emlékeit, amit aztán az unokája játszott el a filmben. „A legnehezebb rész is talán ez volt. Komoly szervezést, fizikai állóképességet igényelt mindenkitől. De a helyiekről azt éreztük, hogy tudják, értük van, nem nekünk játszanak. A saját falujukért, önmagukért állták a sarat, sokszor kora reggeltől késő estig” – mesélte Kósa Lőrinc operatőr.
Mostanra tizenkét rész készült el a filmsorozatból, ezek öt települést fednek le, Csiliznyárad, Medve, Kolozsnéma, Kulcsod és Bős szerepel bennük.
Ezeken kívül Doborgazon, Vajkán, Bodakon, Felbáron, Szapon, Bakán és Csicsón is interjúztak. Az első sorozatnak 24 része lesz, mondták el a film készítői, és elárulták azt is, hogy a továbbiakban Gútor, Füss, Nagykeszi és Csallóközaranyos következik majd.
Az első helyszín, Csiliznyárad adatközlői szeretettel emlegetik a film két alkotóját, és hálásak mindenkinek, aki részt vett a munkában. Bábics Pál, Miklós Erzsébet, Nagy Antónia, Patasi Gyula, Sándor Katalin, Sebő Iván Ferenc és Petőcz Rozália emlékei elevenednek meg a filmsorozat első részeiben. Rozália nénin kívül, aki Kulcsodon él, a többiek mind elfogadták a felkérésünket és szívesen jöttek el a községházára az elmúlt héten, hogy a forgatásról beszélgessünk.
Kérdéseink újra felidézték bennük a régi emlékeket. Nagy Antónia a deportálást említette. "Beteg édesanyámat ágyastól tették föl a nyitott teherautóra, minket betakargattak, úgy mentünk abban a jéghidegben Megyerre. Amikor meg megérkeztünk Csehországba, csak álltunk ott a peronon, mert azok a családok, ahol kisgyerekek voltak, nem kelletek senkinek. Haragudtak ránk a csehek, mert azt hitték, hogy munka után jöttünk, még köptek is utánunk."
Bábics Pál elmondta, nagy örömmel fogadta a felkérést a forgatásra, mert fontosnak látta, hogy a nyáradiak múltjáról minél több helyen beszéljenek, írjanak. Ő is a kitelepítésekről mesélt, beleszőve a családja történetét is. Hatéves kisgyerekként élte meg a szörnyűségeket, félárván, mert édesapja ’45-ben meghalt. De a férj halála előtt megfogadtatta a feleségével, hogy erős marad, mint a kőszikla.
Szüksége is volt a nyolcgyermekes özvegy édesanyának az erejére, amit akkor is megőrzött, mikor a magyarsága megtagadására akarták rávenni.
A kitelepítések, a reszlovakizáció gyászos emlékei mellett a nyáradiak humoros történetet is tudtak mesélni a Csehországban töltött évekről. Ilyen Tudleto bácsi, az üzletes esete, akit a magyar gyerekek neveztek el így. "Egy büdös szót nem tudtunk csehül, de szlovákul se. A szüleink szégyelltek üzletbe menni, minket küldtek. Az eladó nagyon türelmes ember volt, egyesével mutogatta a polcokon végig az árut, és csehül kérdezte mindegyiknél, hogy: ezt? Tudle to? " – mesélte Patasi Gyula, és elmondta, hogy mikor katonaként visszament a cseh kisvárosba, ott még mindig emlegették a csehek a nyáradi magyarokat.
De már szeretettel, hiszen a kezdeti ellenszenv után megkedvelte őket az ottani közösség.
A filmben szóba kerül a Duna és a környéke, az árvizek veszedelme és a táj, az erdők szépsége is. "Mert egy csodavilág volt ám itt!" – sóhajtott fel Patasy Gyula és Bábics Pál megjegyezte, hogy a Duna vizéből inni lehetett, olyan tiszta volt. Az idős adatközlők elmondták, meghatódtak, amikor a falu apraja-nagyja beöltözött, odaállt a kamerák elé, és megörökítette az ő életük egy-egy pillanatát. Hálásak mindenkinek, aki részt vett a film elkészítésében. Lukács Józsefnek polgármesternek külön megköszönték, hogy megszervezte a találkozókat a film alkotóival és hogy összeszedte azokat az embereket is, akik a jelenetekben játszottak. Kósa Lőrincet és Zalka Lórántot mint két jóravaló fiatalembert emlegették, akiket szívesen beengedtek otthonaikba. A nyolcvanas, kilencvenes éveikben járó idős emberek elárulták, hogy azért nem volt egyszerű a forgatás, hiszen nem szoktak ők hozzá a kamerákhoz, reflektorokhoz. „De az idő gyorsan fut, nem lehet azt megállítani” – sóhajtották.
Mindegyikük tudta, most kell elmondani a réges-régi történeteket. Addig, amíg köztünk vannak, akik még emlékeznek, akik még el tudják mesélni.
Az idő tényleg megállíthatatlanul szalad. A Vízsodorta históriák filmkockái azonban megállították, megörökítve így a múlt század felvidéki magyarságának meghatározó pillanatait, azt, amit a történelemkönyvekből nem lehet megtanulni.
