Virág és díszítés minden mennyiségben
Tradíciók, trendek és tévutak az esküvők, lakodalmak világában (3. rész)
Hodosi Kálmán Andrea egy virágüzlet tulajdonosa volt Nagyudvarnokon, de 16 éve már a nagymegyeri Plauter Kúria virágkölteményeiért és dekorációiért felel. Az exkluzív helyszínen azonban nem alkalmazottként tevékenykedik, hiszen más helyszíneken és alkalmakkor is vállal virágkötést, illetve dekorációkat. Beszélgetésünket azzal indítottuk, hogy mi az, amit már az első találkozáskor tisztázni kell az ifjú párral, de Andrea olyan jó beszélgetőtárs volt, hogy mindenre választ kaptam tőle, még mielőtt feltettem volna a többi kérdésemet, sőt, olykor a kulisszatitkokba is beavatott.
Először is egyeztetünk a tekintetben, hogy mik az elképzeléseik melyek a kedvenc virágok, milyen stílusú díszítést szeretnének. A helyszín és az esemény határozza meg a stílust. Én minden menyasszonnyal jó előre beszélek. Van, hogy egy évvel az esküvő előtt. Mindig mondom, hogy gyűjtsön ötleteket, gondolja át, hogy mit szeretne, hogyan… Utána megbeszéljük, átgondoljuk, hogy melyik lenne jó. A stílus nagyban függ a helyszíntől, ahogy azt már említettem. A Plauter Kúriában eleve adottak a feltételek, a terem és a környék is megkíván egy bizonyos stílust, oda azért nem lehet bármit kitalálni, hisz elveszne a hely varázsa. A díszterem mellett van a táncterem, és ott, vagy jó idő esetén mellette, a szabadban rendezik a polgári szertartásokat. Mivel egy gyönyörű helyszínről van szó, olyan is gyakran előfordul, hogy ott fotózkodnak olyan párok is, akik máshol tartják az esküvőt és a lakodalmat.”
Volt már olyan is, hogy Dallasból érkeztek. A menyasszony ugyan megyeri volt, de a vőlegény orosz. Kint élnek Amerikában, és úgy gondolták, hogy legyen »félúton« az esküvő, de voltak itt Németországból, és az Egyesült Királyságból is. Kinézték a helyet az interneten. Az utóbbiak skótok voltak, s náluk ugye minden családnak, »klánnak« megvan a saját színe, s ehhez kellett igazodni a dekorációs kiegészítők tekintetében.
A násznép a dísztermet a teljes pompájában csak akkor látja először, miután az ifjú pár már mint férj és feleség lépnek a terembe. Azért is jó a helyszín, mert akik messzebbről érkeznek, azoknak szállást is tudnak biztosítani” – mesélte Andrea, aki szerint az ifjú párok, vagyis általában a menyasszonyok a hibát ott követik el, amikor zömmel az interneten fellelhető amerikai esküvők mintájára építenek, de ide kapnak, oda kapnak, s egyszerre mindent szeretnének.”
Extra kívánságok
Tisztelet a kivételnek, de sokan összekeverik a stílusokat. Az egyik helyen látják, hogy mondjuk a háttérben van föltéve két karika, ami a gyűrűket jelképezi, egy másik fotón két szív, egy harmadikon a két monogram. És akkor jön a kérés, hogy mivel nem tud dönteni, ő akarja a szíveket is, a karikákat is meg a monogramot is. Mondom, de ez üti egymást, ne csináljuk így. De neki mindhárom kell és még lufik is az asztal elé... Benn a teremben van fotófal, de rendelnek még fotóboxot is... Mit tudsz csinálni ilyenkor? Ha nem tudod meggyőzni a menyasszonyt, hogy ez így sok, próbálod kitalálni, hogy mit hova tegyünk, hogy ízléses legyen. Vagy amikor a nyári kánikulában millió gyertyát meggyújtanak az asztalokon? Szerencsére vannak, akiket meg lehet győzni, de sajnos azt vettem észre, hogy az utóbbi időben egyre több az önfejű menyasszony, és főleg őket kell meggyőzni. De mivel ő a megrendelő, s ha tűzön-vízen át ragaszkodik az elképzeléséhez, akkor azt kell csinálnom, amit mond, még akkor is, ha a véleményem szerint a kevés néha több.”
Más az esküvő, más a születésnapi parti, és más egy legény- vagy leánybúcsú, de sokan ezeket összekeverik.
Mi próbálunk irányt mutatni, hogy mi az, ami még talán belefér, és mi az, ami már nagyon »sok«, és amit talán utólag meg is bánnának. Nagyon sok fotóm van, ami alapján meg tudjuk tervezni az optimális dekorációt. Ne érts félre, én nagyon szeretem a határozott menyasszonyokat, akik tudják, hogy mit akarnak, pontosan mit hova, de a végén megkérdezik, hogy mi a véleményem, mert nem szeretnék, ha a végén egy káosz lenne az egész.”
Mi a helyzet a csokrokkal?
A virágok esetében is próbáljuk elmagyarázni, hogy például egy alacsonyabb menyasszony ne akarjon hosszú, lógó csokrot, mert »benyomja« őt a földbe, és még alacsonyabbnak fog látszani. Nekik ezek a pici biedermeier csokrok valók. Emlékszem, az egyik menyasszony azt mondta, hogy neki kála semmiképpen nem lehet, mert az »temetős« virág, a másik meg csak kálát akart, mert számára a liliom volt a »temetős«. Volt, aki mindenhová gyöngyöt szeretett volna, mert az szerencsét hoz, a másik héten a menyasszony meg hallani sem akart a gyöngyökről, mert akkor szerinte balszerencséje lesz. Tehát amennyi lakodalom, annyi igény...”
Volt olyan menyasszony, aki azt mondta, hogy ugyanolyan csokrot kér, mint amilyen a barátnőjének volt öt évvel ezelőtt, és nem értette, hogy miért lett drágább... Azon sokan nem is gondolkodnak, hogy Bálint napján, mindenszentek környékén, vagy a nevezetesebb névnapok alkalmával (pl. Mária, Erzsébet, Zsuzsanna) a virágok ára a nagyraktárakban a duplájára kúszik fel, hiszen nagyobb a kereslet. Tehát aki Valentin napján akar férjhez menni, az számoljon vele, hogy a dupláját fogja a virágdekorációért fizetni.
Nem beszélve arról, hogy a fotózáskor valószínűleg teljesen új csokrot kell majd készíteni. Ezenkívül már divat lett, hogy a koszorúslányok karkötőjét élő virágokból készíttetik. Nemrég egy ifjú pár, akiknek egy Duna-parti csárdában volt a lakodalma, úgy határozott, hogy mivel ott olyan szép a környék – bár a szertartás a kürti templomban volt – amíg világos van, ott kint, a csárda környékén, a Kis-Dunánál fényképezkednek a vendégekkel. Tehát nem volt fotófal. Volt, aki mindent rezgőből (buglyos fátyolvirág, amelyet légies, apró fehér virágairól ismerünk, L.G. megj.) szeretett volna, a menyasszonyi csokrát is, amit a mai menyasszonyok esetében meglepően, szegfűvel kombinálunk.”
A rezgőt most már egyre többen kérik, de pár éve a hortenzia is tarol különbözö színekben. Gyönyörű, mondjuk rózsával kiegészítve, vagy magában csak a kála, 6-7 szál együtt, a szárukat szépen hosszan betekerve. Ez magasabb hölgyeknek való. De itt van mondjuk az örök rózsa, ami még mindig vezet, ami a menyasszonyi csokrokat illeti. Az őszi csokrok általában tarkábbak, mert többféle virág van bennük: őszirózsa, rózsa, rezgő, termések, bazsarózsa, tehát az ősz csodás virágai. Volt olyan menyasszony, aki rezgős díszítést szeretett volna. És akkor mondom, rendben, de a főasztali dísznél azért legyen valami benne lazán elrejtve. És akkor a liziantusz, a selyemrózsa jött be a »képbe«. Belerejtettem úgy, hogy a rezgőt még kicsit magasabbra tettem, és ez olyan hatást keltett, mint amikor egy fátylat terítünk a virágokra.”
Amikor meglátta a menyasszony a teremben a virágdíszítést, felsóhajtott: »Úristen! Megölelhetem? Én kiskoromtól így álmodtam meg, de ez még szebb.« Ezért imádom csinálni, még akkor is, ha sokszor jó értelemben, de vitatkozni kell...
Nincs kivételezés
Ha már itt tartunk, az asztali virágdíszítésnél vajon mik a divatos színek? Andrea szerint ez is változó, és sokszor a kompromisszumos megoldás a legmegfelelőbb.
A többség azért szerencsére megérti ezt. A tavalyi évben volt türkizkéktől kezdve a babakék, babarózsaszín, a hófehér, a krém, zöld, sárga a kiegészítők színe. Az őszi esküvőknél burgundi, vagy vörös is számításba jön, de tematikus stílusút is kértek már, például a Szépség és a szörny mintájára. Vannak olyan virágok, amelyek vízigényesek, mások nem. Ha az asztalon terítő van, nálam nem fordulhat elő, mint amit többször is megtapasztaltam, hogy az egyik terítőnek itt, a másiknak ott a sarka…”
Ha a munkáért valakitől pénzt kérek, az tökéletesen meg legyen csinálva, mert úgy érzem, akkor meg is fognak becsülni.
Nekem vannak saját székszoknyáim, saját masnijaim, tüllök, amiket mindig magammal viszek. Hozzáteszem, mindennek patyolat tisztának kell lennie, gyűrődésmentesnek a mosás után. Sokszor mondták, hogy nincs semmi bajuk, nem értik, miért mosom ki őket minden alkalommal; ilyenkor mindig azt válaszolom, hogy én így tartom fairnek.”
Egyszer volt pénteken és szombaton is egy esküvőnk ugyanabban a templomban. Ugyanaz a dekor, de ahogy mondom, minden ugyanaz volt »méretre«, még az összes virág is… A nyolcvan százalékát aztán a lakodalom után otthagyták, ennek ellenére nem tudott a két ifjú pár megegyezni, hogy akkor maradjon a templomban az előző dekoráció, és felesben fizessék az árát. Nem.
Ezért odamentem pénteken, fölraktam a díszeket, azután a másik esküvönél, szombaton is odamentem, leszedtem a pénteki esküvő virágdíszeit, és fölraktam az új díszítést, ami – ahogy mondtam – ugyanolyan volt mind az előző, de azt, amit leszedtem, visszavittem, és mondtam, tessék, elvihetik. Ugyanazt fölrakni nem lehet. Kifizették, tehát jár nekik az, hogy a virágdíszek teljesen újak legyenek! Nagyon szeretem a munkámat, amikor a sok egyeztetés, rábeszélés vagy éppen lebeszélés után, de végül sikerül közösen egy olyan dekorációt összerakni, amit ha a végén egészben látunk és az ifjú pár azt mondja, hogy »igen, pontosan így képzeltük el«, akkor én is elégedett vagyok, mert nekem az a dolgom, hogy a menyasszonyok álma váljon valóra, hisz ez az Ő nagy napjuk, amire kicsi koruk óta várnak.”
