Városnéző séták Losoncon
A Phoenix Lutetia polgári társulás és a Losonci Anziksz öt éve szervez városnéző sétákat, melyek főként Losonc városára és közvetlen környékére, valamint Gácsra összpontosulnak. Eddig mintegy húsz sétát tudnak maguk mögött.
Novemberben újabb sétára invitálták a város történelme iránt érdeklődőket. Ezúttal Böszörményi István és Puntigán József vezetésével az egykori losonci gyárakkal ismerkedtek meg, amelyek termékei a világ számos országába eljutottak, nem kis elismerést szerezve a városnak is.
A losonci gyárakat a 19. század második felében alapították. 1884-ben a Sternlicht, majd 1891-ben a Rakottyay zománcozógyárak határozták meg a losonci gazdasági élet fejlődését. A két említett zománcgyár közelében volt a mezőgazdasági gépgyár, a sörétgyár, valamint a téglagyár. Mind közül a legismertebb a Rakottyay zománcgyár, amelynek 1910 körül közel 1000 alkalmazottja volt, és munkásainak szociális lakásokat biztosított. A múltidézés is az egykori Rakottyay zománcgyár még megmaradt épületeinél kezdődött.
– Rakottyay György 160 éve született Losoncon, bádogosnak tanult, végül gyáralapító, gyárigazgató, a magyar ipartörténet meghatározó személyisége lett. 1891-ben a Jókai utcában, egy kis műhelyben kezdte el építgetni később egész városnegyeddé fejlesztett gyártelepét. 1896-ban, 5 év elmúltával már olyan jelentős termelése volt, hogy a millenniumi országos kiállításon I. Ferenc József is meglátogatta és megdicsérte a gyár termékeit – mondta Böszörményi István helytörténész. – Az indulásnál 80 munkást alkalmaztak, számuk 1910 körül már 800–1000 között mozgott. Oroszlános védjeggyel ellátott termékeiket (zománcozott és horganyozott edények, csiszolt áruk) a világ számos helyére szállították. Elsősorban a Balkánra, de Oroszországba, Törökországba, Egyiptomba, Indiába, Kínába is eljutottak. A legnagyobb fejlődést, mint minden gyár, az első világháború alatt érte el, amikor a hadiipar részévé vált. Rakottyay György halála után fia, Gyula vette át a gyárat, melynek 50 éves dicső története 1927-ben, a gazdasági válság következtében ért véget. Központi épületeinek nagy részét az 1940-es években lebontották. A gyár egykori épületeinek maradványai, valamint Rakottyay György és fia háza megtalálhatóak Losoncon. Előbbit Lechner Ödön, a magyar szecesszió legkiválóbb építőmérnöke tervezte.
Sternlicht-féle zománcgyár
A következő állomás szintén fontos ipartörténeti emlék. Az egykori Sternlicht zománcgyár máig megmaradt kéménye Losonc egyetlen megmaradt gyárkéménye, igaz, már évtizedek óta nem füstöl, de bizonyítja a hajdani ipar múltját. Az első igazi nagyüzem az 1884-es évben indult el Losoncon. Ez volt az országos viszonylatban is első magyar bádog- és vasedény-zománcozó gyár, amit Sternlicht Sámuel és társai alapítottak. Ez az üzem kezdte el elsőként használni 1892-ben, a magyar királyi miniszterelnök engedélyével, védjegyként a magyar címert.
– Gyártottak zománcozott edényt, műszaki és egészségi cikkeket, excelzior különleges zománcozott edényt, dupla vastag bádogból és különösen finom zománcból. Továbbá purifex szabadalmazott önműködő olajszűrő készüléket – olvasott fel egy korabeli jegyzékből Böszörményi István. Termékeiket Ausztriába, a balkáni államokba, Oroszországba, Ázsiába és Észak-Amerikába szállították. 1896-ban a császár nemcsak Rakottyay kiállítását, de a Sternlichtét is megtekintette, és nem kevésbé elismerően nyilatkozott erről az üzemről is. Egyébként a márványozott minta a Sternlicht gyár termékeit jellemezte, s annak idején akár hungarikumnak is beillett volna. Ezekből a termékekből nem sok maradt meg. A gyár 1928-ban, egyrészt a világgazdasági válság, másrészt a cseh politika miatt szűnt meg. A 20. század második felében épületeinek egy részében bútorgyár működött, főépületében irodák voltak. Az 1989-es változások után a termelést leállították, az épületek magántulajdonba kerültek, később lebontották őket.
A város legismertebb gyárai a mai Rázus utca vonala mellett jöttek létre. Az utcára a Zólyomi útról kanyarodva először az egykori mezőgazdasági gépgyár területére érkezünk. A gyár minden tekintetben a múlté, egyetlen épületrész sem maradt meg belőle.
– Az Első Losonci Mezőgazdasági Gépgyárat 1906-ban alapították, neves igazgatója Tarján Ödön volt. Főleg vetőgépeket gyártottak. 1914-ben a gyár egy része a tűz martaléka lett, de újjáépítették, az I. világháború alatt katonai célokat szolgált, többek között kis ágyúkat is gyártottak benne. 1928-ban „Lučenec Dril”, „Rekord Dril” és hasonló nevű vető- és műtrágyaszóró gépeket és ezek alkatrészeit gyártották. Egy évvel később már nem működött. 1932-től néhány évig közel 130 munkást alkalmazó dohányfelvásárló üzemet működtettek benne. Épületeinek nagy részét 1942-ben bontották le.
Rakottyay téglagyár és a sörétgyár
A mezőgazdasági gépgyár hűlt helyén állva a sétálók megemlékeztek a Zólyomi út másik oldalán állt téglagyárról, amit Rakottyai György alapított 1910-ben. Igazgatója testvére, József volt. 1925-ben a gyárat Krausz Péter vette meg, és működtette Losonci és Poltári Samottáru és Téglagyár néven a háború végéig. Tragikus események színhelye volt a gyár területe 1944 júniusában, amikor a gettóból ide terelték a losonci zsidókat, majd innen indították őket utolsó útjukra. Az utóbb Ipeľské tehelne néven működött gyár helyén ma a Tesco áruház van.
– A Zólyomi utca további részében 1500 m2-es területen 1906-ban épült fel Selmeczy Miklós első magyar sörétgyára, amely egyedüli volt a korabeli ország területén. Sörétet és ólomzárat gyártott. Évi termelékenysége az 1910-es években elérte az 50 vagon sörétet. Ellátta a hazai piac kétharmadát és Ausztriába is szállított – zárta a sétát Puntigán József.
Nem ez volt az idei utolsó séta. December 2-án 14.00 órakor, Losoncon a felújított zsinagóga bejárata előtt (Ady utca) várják az érdeklődőket, amikor a zsidó emlékeket (temetők, zsinagóga) nézik meg, s bejárják az egykori gettó utcáit. A sétát Kristína Becániová és Puntigán József vezeti.
A cikk megjelent a Magyar7 2018/30-as számában.
