Vadászatok a világ tetején
Királyhelmecen a Mailáth József Regionális Múzeumban Zvolenský Gabriella igazgatónő ösztönzésére ismét egyedülálló kiállítás nyílott . Ezúttal is idősebb Gyimesi György vadászataiba kapunk betekintést, aki legfiatalabb gyermekével, ifj. Gyimesi Györggyel mutatja be Ázsia legmagasabb hegységeiben lőtt vadait.
Ahogyan id. Gyimesi György bevezetőjében elmondta, ezúttal kimondottan hegyi vadakat láthatunk. Ez a vadászati forma hosszú előkészületet és jó fizikai állóképességet kíván a vadásztól, ráadásul meglehetősen költséges. Fontos, hogy a vad elejtésére készülő vadász pontosan tudjon célozni, hiszen a hegyekben egy-egy vadra kétszer rálőni szinte lehetetlen. Vadászni annyit jelent, mint legyőzni önmagunkat, áldozatot hozni szenvedélyünkért, bizonyítani: képesek vagyunk rá. A vadászok sikerének jutalma pedig az elejtett vad szarva.
A mostani kiállítás azt is bemutatja, hogyan fejlődött a trófeák kikészítése az elmúlt 50 esztendőben. Kezdetben csak az állat szarvának megszerzése játszott szerepet, majd nyaktól felfelé a teljes fejet preparálták, mára viszont az egész állatos kikészítés dívik.
A magyarok közül elsőként gróf Apponyi Henrik járt a Himalájában, ő készített először fotót a vadkecskéről. A háború után a hegyi vadászatok főleg id. Gyimesi György nevéhez fűződtek . Ő még olyan állatok trófeáira tehetett szert, amelyek száma mára drasztikusan lecsökkent, azért vadászatuk tilos. Ilyen a kiállításon is látható szajga, illetve a pödröttszarvú kecske.
Ezután ifj. Gyimesi György vette át a szót, akit édesapja vezetett be a vadászat rejtelmeibe. Alig volt 3 esztendős, amikor már együtt vadásztak kacsákra. Azután olyan 10 éves periódus következett be az életében, amikor kifejezetten vadvédőnek számított, ám 20 éves korában ismét magához ölelte a vadászat, és azóta sem engedte őt el.
2008-ban Afrikában vadásztak együtt, de amit a fiatalember ott tapasztalt, abból gyorsan kiábrándult. Soha sem akart instant vadász lenni, aki elé odaterelik az állatot, ő lelövi, és a vadászat itt véget is ért. A Kanadában élő Ugrai Tamás könyveit olvasgatva tudatosította, hogy milyen egy igazi vadász. 2010-be eljutottak a Kaukázusba, amely a hegyi vadászat Mekkája. Több országban is megfordultak, például Azerbajdzsánban, Tadzsikisztánban, Dagesztánban, és azt tűzte célul: a hegyi kecske összes fajából és alfajából szeretne birtokolni egy-egy elejtett példányt.
A 30 fajtából 22 már az övé.A legnagyobb gondot viszont az jelenti, hogy ezeken a földrajzi területeken nem kedvez a vadászatnak a politikai helyzet. És ő még szerencsésnek mondhatja magát, mert az egyik uralkodói család sarja segíti őt abban, hogy a világ legelzártabb helyein vadászhasson.
Aki igazi hegyi vadász, az nem szállodában alszik, társaival egy légtérben él, és nagyon sokat dolgozik azért, hogy sikerrel járjon. Sokszor éhezik, szomjazik, akár az életével is játszik. Ifj. Gyimesi György kétszer került a halál közelébe: egyszer beesett egy 12 m –es szakadékba, másodszor pedig szemtanújává vált a gilgiti mészárlásnak. Ugyanakkor ha mindezt bevállalja, örök barátságokra tehet szert. Hagyományos puskával vadászik, a távcsöve tizenötszörös nagyításra képes.
Hogy a vadászokra leselkedő veszélyek ellenére mi motiválja mégis? Az, hogy megszállottja a hegyi vadászatnak. Esténként, ha leül a kandalló mellé - vallja -, és végigfutja szemével a trófeákat, újraéli az életre szóló élményeket. És ez megfizethetetlen.
A különleges élményhez különleges kultúrműsor dukál, és ezt Juhász Endre György személyében meg is kapta a közönség, hiszen előadásában örmény népzenét hallhattunk különböző ázsiai népi hangszereken megszólaltatva azt.