2019. május 26., 12:50

Unokáink is látni fogják?

Horváth Enikőnek Bodrogszerdahely a szülőfaluja. Enyhe túlzással azt lehet mondani, hogy ez az egész életpályáját meghatározta. Bár fiatal családanyaként Kassán él, a hétvégéket családostul leginkább a Bodrogközben tölti.

Enikő
Médialapozó

Enikő eredetileg tengerbiológusnak készült, de ha már nincs tengerünk, legalább a víziállatok iránti érdeklődése megmaradt. Nagymamája biológia szakos tanár volt, de a nagypapával is rengeteget tartózkodott a szabadban, a határban. A természet szeretetét tehát nagyrészt nekik köszönheti. Így nem meglepő, hogy az érettségi után a kassai Šafárik Egyetem biológia szakára jelentkezett, ahol zoológusként szakosodott. Az általános, illetve a szakképzést befejező diplomamunkáját is a közeli természetvédelmi területről és a Tajba kedvelt állatkájáról, a mocsári teknősről írta.

Kérem, mutassa be olvasóinknak a Tajbát!

A Tajba tulajdonképpen Nemzeti Természeti Rezervátum Bodrogszerdahely határában. Mintegy 30 hektáron elterülő holtág, 3 km hosszú és átlagosan 150 m széles vízfelületű természetvédelmi terület. A Bodrog folyó holtágaként különleges és ritka mocsári élővilágnak ad otthont, ezért 1966-ban védetté nyilvánították. Azóta több program is készült lakója, a mocsári teknős védelmében. Megfigyelésükkel, ökológiai igényeikkel leginkább egyetemünk foglalkozik, illetve a Fauna Carpatica Polgári Társulás, amely állatorvosokat, zoológusokat, biológusokat tömörít. Talán ők rendelkeznek a legtöbb információval a területtel, illetve az itt élő teknősökkel kapcsolatban. Öt éve magam is együttműködöm velük. A környező folyómedrek szabályozása miatt a Tajba vízellátása megszűnt, és a medre egyre sekélyebb. A benne található víz mennyisége pusztán a lehullott csapadékmennyiségtől függ. Ez viszont veszélyezteti ezeknek az őshonos állatoknak a jövőjét. Másik veszélyforrásul a ragadozók szolgálnak, a róka, a borz, a vaddisznó előszeretettel kiássa és felfalja a lerakott tojásokat. A teknőcök fészkenként 10-12 tojást raknak májusban, júniusban. Ehhez azonban el kell hagyniuk az élőhelyüket, és akár 1 kilométert is kénytelenek megtenni ahhoz, hogy megfelelő homokos területet találjanak. Ez rendkívül megterhelő feladat, hiszen a teknős köztudottan lassú állat. Igaz, ha veszélyt érez, jóval gyorsabban szedi a lábát, mint egyébként. Mivel a védett terület csak a mocsaras résztől számított 100 méterig tart, ők ennél hosszabb utat kénytelenek megtenni, egészen a mezőgazdasági területekig. Ez egy újabb veszélyforrás, hiszen ahol emberek és gépek dolgoznak, ott nincsenek biztonságban.  A tojások már szeptemberben kikelnek, ám a kicsik a következő év áprilisáig a fészekben maradnak. Ha nagyon hideg a tél, és nincs jótékony hóréteg, könnyen megfagyhatnak. Nem tudjuk, hány kicsi leli így a halálát. Mi mindenesetre mostanában fémhálóval védjük fészkeiket a ragadozóktól.

Mi jellemző rájuk, milyen életmódot folytatnak?

Bár Szlovákia más területein is találkozhatunk mocsári teknőssel, a legjelentősebb őshonos populációról csak a Tajbában tudunk. Egy-egy példány 60-80 évig él, és mert hosszú életűek, szerencsére a negatív természeti tényezők is lassabban hatnak rájuk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a létüket veszélyeztető tényezőket ne kellene minél korábban kizárni vagy megoldani. A teknősök húsevők, főleg bogarakkal, rovarokkal, halakkal táplálkoznak. Nem szoktak közösségben élni, a nőstény és a hím is csak szaporodáskor találkozik. A nőstény nagyobb és világosabb szemű, míg a hím kisebb, és a szeme sötétebb. Mivel hüllőkről van szó, testhőmérsékletük a külső hatásoktól függ, ezért szívesen napoznak, gyűjtik magukba a napenergiát. Ilyenkor csoportosan is láthatóak. Miután lerakták a tojásaikat, a kicsinyekkel már nem foglalkoznak. Télen hibernálnak, téli álmot alszanak, közvetlenül a jégtakaró alatt. Tavasszal, március táján az erősebb napsugár újra előcsalja őket, ilyenkor a víz szélén sütkéreznek. Nehéz megtippelni, hányan is lehetnek, de pillanatnyilag 150-200 körülire becsüljük a számukat.

A szakemberek milyen gyakran vannak terepen, megfigyelésen?

Amint megkezdődik a tojások lerakása, én is hazaköltözöm, hogy rendszeresen kimenjek, és megfigyeljem őket. Fontos, hogy tudjuk, hová rakják a tojásaikat, hogy a fészkeket dróthálóval körülvehessük. Évente akár 20 kifosztott fészekre is rábukkanunk. Elengedhetetlen az állandó megfigyelésük. Ez azonban leginkább csak leshelyekről, távcsővel lehetséges, mert nehéz megközelíteni őket.

Milyen mélyre rakják a tojásaikat?

Kb. 10-12 cm-re, de a tojásokat mindössze 3 cm talajréteg védi, és szinte minden esetben kívül a védett területen. Emberi beavatkozás, illetve gondoskodás nélkül aligha tudnának hosszú távon fennmaradni. A veszélyeztetett fajokat összegyűjtő úgynevezett Vörös könyv ezt a kedves kis állatot a kipusztulásra ítélt állatfajok közé sorolja, ezért fokozott védelmet érdemel.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/21. számában.          

Enikő
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!