Ünnep a Szent Márton-székesegyházban: közösségépítés az élet kultúrájának jegyében
Szlovákiában nem államünnep augusztus 20-a, de a pozsonyi magyarok és a hozzájuk csatlakozó főváros környéki települések magyarjai évek óta közös ünnepi szentmisén emlékeznek Szent István királyra. A zsúfolásig megtelt Szent Márton-székesegyházban tartott, közel kétórás szertartás központi gondolata a közösségépítés, a jó megtartása és a gonosz elvetése volt, ezért a szentmisét azokért ajánlották fel, akik szívükön viselik a szűkebb és tágabb család, a nemzet és az egész keresztény közösség sorsát, jövőjét.
„Azokért, akik sokat tesznek azért, hogy ma is magyar keresztényként ünnepelhetünk” – mondta a szentmise bevezető részében a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztora. Molnár Tamás szerint ez azonban szent királyunk előrelátása nélkül nem volna lehetséges. Ezer év távlatából is eligazítást nyújtanak intelmei: járjunk egyenes úton, az igaz út az Isten és a bölcsesség útja.
Szent királyunk nem köntörfalazott. Egyenesen, már-már nyersen fogalmazott, gondolatai azonban mégis üdítően hatnak napjaink meghasonult valóságában, amikor semmi sem az, aminek látszik. Minden ember eljuthat oda, hogy ebből elég, változtatni akarok eddigi életemen! - üzente a lelkipásztor.
A szentleckében Szent Pál efezusiakhoz írt levele is erre buzdít: „korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt.Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény”.
Molnár Tamás atya homíliájában megjegyezte, hogy a pozsonyi koronázó templomban ugyanakkor kezdődött a szertartás, mint amikor Budapesten az ünnepi szentmise a Szent István Bazilika előtt, amely a már hagyományos Szent Jobb-körmenettel folytatódott. Száz meg száz kilométereket vándorolt a Szent Jobb, ellopták, letagadták, visszaszerezték, letiltották… A filmvászonra illő kalandos történet ismertetése után Tamás atya azt feszegette, hogy mit üzen a ma emberének a Szent Jobb? Mit tesz, mit tehet az ember a kezével?
Imára kulcsolhatja. Vagyis az ember Isten felé fordulhat, s kell, hogy forduljon.
Odanyújthatja a másik embernek. Lehet ez egy baráti kézfogás. Lehet ez a békülésre nyújtott jobb. Lehet ez segítséget nyújtó kéz, adakozó kéz, simogató kéz. Vagyis az Isten-szeretet mellett a helyes emberszeretet is feladatunk.
Házasságkötések alkalmával a friss házasok a szertartás keretében jobb kezüket a feszületre helyezve tesznek eskütházassági ígéreteik megtartására. Ugyanebben a szertartásban egymás kezét is megfogják, összekötik életüket. Majd pedig a házasságban született gyermekeik kezét fogják.
Ugyancsak kezet kell nyújtani egy idősnek, betegnek, aki már segítségre szorul. Ők is a család gondoskodó szeretetére vágynak, megérdemlik azt.
Olykor felemelve „Megállj!”-t parancsol a kéz. Nem nőhet egy gyerek például a szülei fölé, nem engedhetjük meg, hogy olyan iskoláink legyenek, ahol mindig csak a gyereknek lehet igaza. Az a szülő, aki a pedagógusi tekintélyt aláássa gyermeke előtt, biztos lehet abban, hogy az ő szülői tekintélye sem lesz hosszútávú gyermeke szemében - állapította meg szentbeszédében a pozsonyi magyar katolikusok lelkipásztora, Molnár Tamás.
Mit tesz még egy uralkodói kéz? Törvényeket ír alá. István törvényei, intézkedései, intelmei bölcs kormányzására utalnak.
„Ezt a bölcsességet kívánjuk a ma hatalmon lévőknek, a mai társadalom vezetőinek is. Bölcsen kormányozva, ahhoz adják kézjegyüket, amellett döntsenek, ahhoz kössék lelkiismeretüket, ami nem ellenkezik Isten parancsaival. Ne akarjon az ember „Istenre játszani”. Nem lehet az ember az élet ura, Isten ajándéka az emberi élet, Isten teremt az embernek a semmiből halhatatlan lelket. Isten alkotta meg az embert férfinak és nőnek. Egy politikus, egy vezető, de egy választópolgár is csak a mellett dönthet, ami az élet kultúráját hirdeti. Nem avatkozhat az ember önkényesen a természet rendjébe. Az ember férfi vagy nő, a házasság egy férfi és egy nő életszövetsége, a gyermekek a szülők: az édesapa és édesanya szeretetéből megfoganva az ő gondos nevelésükre bízva együtt alkotják a családot. Az idős és beteg családtag is a család tagja. Nem lehet szó úgymond „kegyes halálról”, eutanáziáról, ami lényegében kegyetlen szembefordulás az élet mindenkori Urával, a Teremtővel. Az emberi életnek a megfoganás pillanatától kezdve a természetes halálig tisztelet és védelem jár”- hangsúlyozta a lelkipásztor.
Végül Tamás atya arra biztatta a híveket, hogy imára kulcsolva kezüket a Szent Jobbra feltekintve határozzák el, hogy hitükért, családjaikért, kultúrájukért még tudatosabban dolgoznak. „Ha Szent István király közömbös lett volna akár hite, akár népe és családja, akár szellemi értékeivel szemben, ma nem tudnánk őt ünnepelni. Nem lehetne példaképünk, s tán nem lenne égi közbenjárónk sem.”
A Szent Márton Székesegyházban megtartott augusztus 20-i ünnepi szentmise a himnuszok eléneklésével ért véget.
