2018. május 13., 12:04

A turul népe

Remek előadást tartott a minap Királyhelmecen Bíró András Zsolt. A Magyar Természettudományok Múzeumából érkező antropológus-kutató egyben a legnagyobb európai hagyományőrző rendezvény, a Kurultáj főszervezője is. Királyhelmecre a Jurta-Helmecz honfoglalási hagyományőrző csoport meghívására érkezett. Házigazdaként Kovács László köszöntötte vendégét és a közönséget,  majd a Karosról érkező Szabó Péter is üdvözölte azokat, akik jelenlétükkel megtisztelték a nagyra becsült előadót.

biro-ket-kiadvany.jpg
Galéria
+6 kép a galériában
Fotó: Zsebik Ildikó

Téveszméket oszlatott el a magyar őstörténetről Bíró András Zsolt egy vetítőképes-előadás keretén belül, megtudhattuk, hogy az antropológiai vizsgálatok milyen eredményeket hoztak őseink származási helyét illetően.

Bevezetőjében elmondta, hogy múzeumuk nagyságát és korszerűségét illetően is a világ 3-4 legnagyobb  intézetének egyike. Az Embertani Tár 40 000 egyénhez tartozó csontvázat őriz az őskőkortól az ókorig. Ezek összehasonlítása megtörtént DNS-profil és antropológiai szempontból egyaránt. Előadásában ezúttal az antropológiai  szempontokat veszi alapul.

Bíró András Zsolt
Bíró András Zsolt
Fotó:  Zsebik Ildikó

Abból a tényből indult ki, hogy a nemzet, a nép fogalma több szempontből is értelmezhető: nyelvileg, kulturálisan,  államszervezetileg... Sajnos, a nemzet eredeztetésének kérdése  mindig is a mindenkori politika érdekeit szolgálta, ezért bizony sokszor eltért a realitástól. A tények azonban  előbb-utóbb felfedik a valóságot.

A magyarok első állama valójában nem a Szent Istváni Állam volt, hanem  a Magyar Nagyfejedelemség, amely akkor alakult, amikor őseink birtokba vették a Kárpát-medencét. Bár a köztudatban a nomád szó lekicsinylő jelentésben él, valójában nomád őseink igenis fejlettebbek voltak, mint a többi itt lakó, szervezett hadsereggel, kiváló fegyverekkel, csodás kultúrával rendelkeztek. A feltárt sírok egyértelműen ezt igazolják. A női sírok ötvösmunkákat, ékszereket rejtettek magukban arany, ezüst vagy aranyozott-ezüst kivitelben, míg a férfiaké értékes és igényesen elkészített fegyvereket. A fejedelem szervezett rendben osztotta el a törzsek, nemzettségek között a meghódított területet, már létezett az adófizetés.

Sajnos, a történelemoktatás elsősorban a legfontosabb eseményeket veszi alapul, ugyanakkor megfeledkezik őseink hétköznapjainak bemutatásáról.  

 Milyen hibák csúsztak a manapság ismert finnugor rokonság elméletbe?

 A nyelvészek az őshazát  az Urálon túli területekre helyezték, márpedig ez a földrajzi táj mindig nagyon gyéren lakott volt, ma is sűrű erdő fedi, ráadásul az éghajlata sem kedvező a tömeges  letelepedéshez. Ha megnézzük őseink nevét, Tas, Ond...stb, vagy a törzsneveket, amelyek biztosan nem változtak az idő múlásával, azt kell konstatálnunk, hogy ezek bizony ótörök eredetűek. A türk és az altáji nyelvekkel kapcsolatosan sok közös nyelvtani szerkezet létezik, sőt többezer közös szóval is találkoztak a kutatók.

Mára az is egyértelművé vált, hogy ugor nép soha sem létezett, ahogyan a manysikról és a hantikról is kiderült, akik valamikor a legközelebbi rokonainknak tartottak, hogy  nem az Urál túloldalán  éltek, hanem egy szibériai vándorlás során jutottak  a Bajkálig. Rokonságunkat pedig semmi sem igazolja.   

Bíró András Zsolttól azt is megtudtuk, hogy a Kárpát-medence ősidők óta lakott volt, hiszen remek a klímája, termékeny a földje. Itt éltek a honfoglalás előtt már a szarmaták, akik megállították a rómaiakat, a hunok, akik legyőzték a szarmatákat. A hunok központja a Tisza alsó folyásánál volt. Attila halála után a hunok egy része itt maradt, a többség viszont a Kaukázus előteréig visszahúzódott. Amikor a magyarság elfoglalta a Pannon-medencét, nem volt itt egy egységes birodalom, ezért azt viszonylag könnyen birtokba tudta venni. Az is bizonyított, hogy a legyőzötteket nem irtották ki, hanem idővel azok beolvadtak a többségbe.

Érdekesség tény az is, hogy a ma szlávként elkönyvelt bolgárok valójában genetikailag csak 17-19 százalékban tartalmaznak szláv vonásokat, azaz nyelvileg szlávok, de genetikailag nem.

A régészeti leletek  arról árulkodnak, hogy a sírokból előkerülő veretes övek, tarsolylemezek nonfiguratív illetve életfa-motívumainak párhuzamai az üzbégeknél, a kazahoknál és az örményeknél figyelhetőek meg.

A következőkben a temetkezési szokásokról esett szó: A lovas temetkezések már i.e. 3000 évvel megjelentek, majd a hunoknál folytatódtak. Kezdetben az elhunyt mellé az egész lovat eltemették, a honfoglalás idejére már csak a részleges lovas temetkezés volt a jellemző.

Ez azt jelenti, hogy csak a ló bizonyos részeit temették el, főleg a végtagjait és a fejét, a húsát pedig a tor alkalmával elfogyasztották. Az időben hozzánk legközelebbi időkben pedig a ló már csak szerszámai révén van jelen a sírokban.

Fotó:  Zsebik Ildikó

A lovas temetésnek köze van egykori hitvilágunkhoz, ugyanis a halál nomád őseink számára  egy égi utazást jelentett, és a részleges lovastemetkezés alkalmával a feláldozott lónak is lehetőséget adtak arra, hogy felkészüljön erre az utazásra. Ugyanez az Altáj környékén is hasonlóan zajlott. Hittek még a tükör–világképben, vagyis abban, hogy odaát minden fordítva jelenik meg, ezért azt az eszközt, amelyik a jobb kezet igényli, a sírban a balhoz rakták, illetve fordítva.

Őseinkről az is kiderült, hogy mintegy 80 százalékban sikeresen tudták elvégezni a koponyalékelést, pedig se fájdalomcsillapítóval, sem megfelelő szikével, de még fertőtlenítőszerrel sem rendelkeztek. Ezt a procedúrát mindenkor a sámán végezte.

Bíró arra is rávilágított, hogy a több címerben fellelhető sas és sólyom jelképek a turultól származnak, és a magyarok ősi totemje a lélekmadár, az életfa. . „Három dimenzió létezett az ősi magyar hitvilágban: az alsó világ a zűrzavaré, a középső a jelenlegi lét, a felső pedig az, ahova mindenki tartott. Az ábrázolásokban a nagy madár két kisebb másikat tart a két lábával: a meg nem született lelkeket húzza fel az evilágba. A turul a közvetítő a világok között.

Az antropológiának hála kimutatható, hogy egy adott földrajzi helyen milyen népesség élt 500, 1000, 1500 éve. Időben és térben is tud információt adni.

A 40.000 egyénhez köthető csontváz vizsgálatával egy olyan adatbázist építettek, amelyben nemcsak a Kárpát-medencei népek, hanem minden olyan nép szerepel, amelyek szóba jöhetnek a magyarság története kapcsán.

Egy átlagos honfoglalási koponyát is összehasonlítottak Európa és Ázsia többszáz temetőjéből vett mintákkal. Az összehasonlítás adott jellegek mentén történt, mint például a koponya magassága-szélessége, minimális homlokszélesség, koponyamagasság, járomív- szélesség, felső-arc magasság stb.

Fotó:  Zsebik Ildikó

A vizsgálat a következő eredményt hozta: a magyar az egyetlen antropológiai európai nemzet, amelyben olyan genetikai kódok vannak, amelyek más európai nemzetben nincsenek meg. Bizonyították viszont a szkíta-szarmata ősöket és a türk vonalat .

Legközelebbi rokonaink: a torgaji madjarok–állítja Bíró András Zsolt. Ellátogattak hozzájuk és a férfiaktól Y- kromoszómát gyűjtöttek /az Y-kromoszóma egyedi, apai ágon szinte módosulatlanul öröklődik/ , és megállapították, hogy ehhez a madjar törzshöz apai ágon vérrokoni szál fűzi a magyarokat. A mai európai népek közül pedig a bolgárokhoz állunk legközelebb. És amit bizonyított az antropológiai vizsgálat, azt a genetikai is megerősítette!

A vendég ajándéka
A vendég ajándéka
Fotó:  Zsebik Ildikó

 

biro-ket-kiadvany.jpg
Galéria
+6 kép a galériában
Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.