Túra a Sátorkőpusztai Kristálybarlangban

A 117-es út melletti kicsiny parkolóból nem is látszik, hová, merre. Úgy kell felkapaszkodni az út melletti  meredek részre, ahol észrevesszük a növényzet rejtette átjárót. A Fokozottan védett természeti terület tábla mellett két gyalogút ágazik el. Páran már mennek az egyiken, így hát körül se nézünk, őket követjük. Jóval feljebbről már kirajzolódik a terep, látjuk a másik, rövidebb út is éppen a barlanghoz tart. Nem is lenne baj, hogy ezen a régen harckocsipályaként szolgáló területen egy nagyot kerültünk, csak ne esne az eső. Elázni végképp nem akarunk, mert vizesen barlangot felfedezni ugyan érdekes tapasztalás, de az egészségnek semmiképp sem tesz jót. 

A barlang bejárata a fele az ember magasságának, így szó szerint bebújunk a kis fogadóhelyiségbe, ahol ott lehet hagyni a hátizsákot, kapunk védősisakot és indulunk. Szűk kürtőkben, függőleges fém létrákon jutunk 36 méterrel a szint alá. Nem egyszerű a haladás, mert még a kiálló szikla miatt a fejet jobbra kell fordítani a lábunkat meg már balra. 

A Benedek Endre barlangkutató csoport tagjai, akik a barlangtúrát vezetik, elmondják, 1946-ban még káprázatos, hófehér falak fogadták itt a felfedezőket, ám az, hogy a területen katonaság tartózkodott, határtalan károkat okozott. A barlang legféltettebb képződményeit, oszlopait felrobbantották, a mennyezet gyönyörű aragonit bevonata a földre zuhant. Mindezt azért, mert az Farkas Mihály honvédelmi miniszter annak idején a területre látogatott és valaki kitalálta, hogy a laktanya dekorálásához a barlangból cseppkőoszlopokat, kristályokat használnak fel. 1951-re a barlang 70-80 százaléka lepusztult. Ez annak is volt köszönhető, hogy különböző újságokban jelentek meg cikkek arról, hogy Esztergom határában egy kristálybarlangot találtak. Érkeztek az ásványgyűjtők, akik tördelték és tovább rongálták a barlang képződményeit.

Később a BEBTE csoport felügyelete alá került a barlang, ők ásták ki a törmelékből, óvták, és állapota konzerválódott. Barlangvezetés 1993-tól van, a jelenlegi fémlétrás kiépítés pályázati pénzből valósult meg.

A vezető ismerteti, a barlang hévizes eredetű, ami világviszonylatban ritka, de Magyarországon sok ilyen barlang van. Pár millió évvel ezelőtt a vulkáni tevékenység intenzív volt a területen, aminek következtében a mélyebb rétegekben lévő vizek felmelegedtek és a feláramló gőz oldotta ki ezeket az üregeket és képezte a  kvarc- és aragonitkristályokat. A legnagyobb terem a kővirágok terme, mert itt a kristályok karfiolszerű kisebb-nagyobb csokrokat alkotnak. Később kén is került ebbe az oldott vízbe és kalcium szulfát, magyarul gipsz keletkezett, amely olybá tűnik, nem is ér a falhoz, hanem előtte lebeg. Ez a barlang csodája. Néhol hólepelhez, kristálycukorhoz hasonló, máshol sűrű rostokból álló tömeg. Helyenként kristályoszlopokat találtak a kutatók, amelyek világritkaságnak számítanak. Sajnos pont ezek estek áldozatul a fosztogató gyűjtőknek, ma már csak a romjait látjuk a szikrázó gipszcsodáknak.   

A barlangban sok denevér él, nyáron ritkábban látni őket, de télen füzérekben alusszák téli álmukat. Itt él még a pele is, egy bosszantó kis rágcsáló, mindent megrág még a szappant is. Vezetőnk meséli az egyik télen kiástak egy pelét a kövek közül, félretették amíg elvégezték a dolgukat , majd visszahelyezték a kis állatot eredeti helyére. Nem ébredt fel.

Kellemes a barlangban való tartózkodás, hiszen alsó szakaszán állandó, 14 Celsius-fokos a hőmérséklet . Vizet se kell magunkkal vinni a két órás lent tartózkodásra, mert a felszínről beszivárgó csapadékvizet a barlangászok egy fémtartályba gyűjtik, amely ivásra is alkalmas. Felfelé jövet veszem hasznát a védősisaknak, bár a túra elején még azt gondoltam, csak látványos kelléke ez a barlangtúrának. Háromszor verem a fejem az alacsonyan lévő kiálló sziklákba, ha sisakom nincs, nemcsak nagyszerű élménnyel, de három púppal is gazdagodtam volna.