Tovább él a betlehemezés hagyománya

A betlehemezés a magyar nyelvterület legnépszerűbb, legelterjedtebb karácsonyi népszokásai közé tartozik. Többszereplős, betanulást igénylő dramatikus játék. Több típusa létezik, a szereplők leggyakrabban a kis Jézus mellett Mária és József, a napkeleti bölcsek, angyalok, pásztorok, esetleg állatok. Fő kelléke a jászol vagy templom alakú betlehem. A Magyar Népzene Tára a betlehemes játékok négy típusát különbözteti meg: az erdélyit, az alföldit és felső-tiszait, a dunántúlit, valamint a felföldit. Az utóbbi jellegzetessége, hogy az angyalok, pásztorok mellett feltűnik a Gubónak, Jakabnak vagy Kecskésnek nevezett figura. Gyakran előfordult, hogy csak a pásztorok tréfás jelenetét adták elő.

Ez a helyzet Bódvavendégiben is, ahol a máig megőrzött változatot visszaemlékezések alapján először 1914 karácsonyán mutatták be a szomszéd faluból, a ma a határ túloldalán található Hídvégardóból érkezett betlehemesek. Idősebb Mázik Mihály – Szabó Ottó festőművész nagyapja – iskolás gyermekként megtanulta, lejegyezte, de a kézirat később elveszett. Az eredeti betlehemes játékot legutóbb az 1960-as évek első felében adták elő, majd ezt rekonstruálták. Ebben fontos szerepet játszott id. Szilasi István, aki lapunknak felidézte a vendégi betlehemes játék történetét.

– Mindig érdekeltek ezek a régi falusi játékok– emlékezik vissza id. Szilasi István. Idősebb Mázik Mihálytól hallottam, hogy az 1910-es évek közepe táján látta először játszani a betlehemes játékot. Mihály bácsinak mint kisdiáknak ez nagyon megtetszett, feljegyezte. A bódvavendégiek az 1920-as évektől kezdve egészen az 1960-as évek közepéig kisebb-nagyobb megszakításokkal minden évben előadták. A ’60-as évek második felétől abbahagyták a játszást. Majd az én kezdeményezésemre újból összeállítottuk Mihály bácsi, a lánya, Béres Jánosné Mázik Anna és a régi volt betlehemesek segítségével. Ez egy olyan betlehemes játék, amihez hasonlóak ugyan vannak a környéken, de ilyen nincs még egy. Nagyon értékes.

A vendégi betlehemes játékban nyolc szereplő van, négy pásztor, két angyal, Kecskés Peti és az Öreg (Berdó). A pásztorok és az angyalok ruházata fehér vászongatya, lobogós ujjú ing, ami piros és zöld szalagokkal van átkötve, a fejükön süveg, kezükben csörgős bot. Az Öreg és Kecskés Peti kifordított báránybőr bundát visel, előbbi feketét, utóbbi fehéret, kezükben fejszéhez vagy bányászkalapácshoz hasonlító szerszám. Ez a Kecskés Peti viccesebb, fürgébb volt. Mindig olyat választottak, aki huncutkás. A másik már komolyabb, öreg juhász, mondja id. Szilasi István.

– A ma játszott szöveg ugyanaz, ami annak idején volt, az 1910-es évek közepe táján. A ’40-es, ’50-es években is ezt játszották, én fejből tudtam, minden próbán ott voltam – mondja. – Gyerekkorunkban nagyon odafigyeltünk, a betlehemes öregek erősen fogták a fiatalokat. De incselkedtünk is velük, futottak utánunk, még a kapu tetején is átmentek az öregek. Nem furkósbotjuk volt, hanem ilyen fejszéhez hasonlító dolog, azzal elvertek vagy utánunk dobták.

A rekonstruált játékot 1990 decemberében két alkalommal adták elő, 25-én a bódvavendégi kultúrházban, 26-án pedig Szádelőben.

A betlehemezés hagyománya ezzel nem halt ki a faluban, a Csemadok helyi alapszervezetének hagyományőrző csoportja élteti tovább. Horváth István, a bódvavendégi Csemadok alapszervezet elnöke, a Bódvavendégi Hagyományőrző Csoport vezetője elmondja, hogy 1996-ban vette át a betlehemes játékot, amellyel azóta nemcsak a községben és a környező településeken léptek és lépnek fel rendszeresen minden évben, de többször jártak vele Magyarországon is, például Budapesten, Gencsapátiban vagy Debrecenben, a Nemzetközi Betlehemes Találkozón. Legutóbb a már 17. alkalommal megrendezett, Jánokon és Kassán tartott betlehemes találkozón mutatták be a tudásukat, illetve az elmúlt hétvégén Szádalmáson, Jabloncán és Zsarnón.

A helyi Csemadok hagyományőrző csoportja a hetvenes évek derekán alakult azzal a céllal, hogy összegyűjtse és bemutassa, közkinccsé tegye a település népszokásait.

– A Bódvavendégi Hagyományőrző Csoport 1992-ben újraszerveződött. Azóta bemutatásra került a Tréfás verbunk, a Vendégi borkóstoló, a betlehemes játék, amelyben apáink és anyáink helyett mi vettük át a szerepet. A továbbiakban új műsorszámok összeállításán és előadásán dolgozunk – árulja el Horváth István.

A csoport évente általában 20-25 alkalommal lép fel, ebből mintegy tucatszor a betlehemes játékkal. Vezetőjük kiemeli, egy-két apró eltéréstől eltekintve az eredeti, évszázados szöveggel dolgoznak. Az öltözetek az eredetiekhez hasonlóak, az előzőt az Illyés Közalapítvány támogatta, a mostanit pedig a helyi önkormányzat. A csoportnak jelenleg megközelítőleg tíz  tagja van, heti egy-két alkalommal próbálnak. Horváth István elmondja, meglátása szerint a helyiek számára fontos a hagyományok ápolása, viszont az ifjabb generációk körében nem túl nagy az érdeklődés.

– A fellépők többnyire középkorúak, idősebbek, bár most van két fiatalunk is. Több fiatallal is beszélgetünk már, szeretnénk jobban bevonni őket, de a jövő titka, hogy ez sikerül-e.