Tisztelet, alázat, akarat – ez a Komócsa Néptáncegyüttes

Kezdetben ő maga volt az együttes vezetője, majd Bukó Gyulának adta át a helyét, őt pedig Barkó Attila követte. Amikor a néptáncegyüttes elérte negyed évszázados születésnapját, megszakadt a tevékenysége, bár az együttes tagjai továbbra is barátságban voltak. A megszűnés oka valószínűleg az lehetett, hogy nem sikerült kinevelniük az utánpótlást. De hiányérzetük volt, mert Bukó Gyula, Bukó Anikó, Kozma Marianna, Romanko Mónika, tehát az egykori tagok kezdeményezésére 2015-ben az együttes a régi táncosok mellett sok-sok fiatallal újjáalakult. Vezetését 2017-ben Csanak Szabolcs vette át.  Vele és az együttes doyenjével, Bínó Gáborral az egyik nyári fellépésük után beszélgettünk a csoport tagjainak jelenlétében.

Arra a kérdésünkre, hogy ki a jó táncos, Szabolcs elmondta, a néptánchoz szeretet, alázat és tisztelet kell, hiszen nem kisebb a feladatunk, mint őseink örökségének a tovább éltetése.

– Mivel kollektív örökségről van szó, benne van a vérünkben. Senki sem úgy érkezik hozzánk, hogy kész táncos, de aki ezt valóban szereti, az ráérez az ízére. Az idősebb és tapasztaltabb társak pedig segítik őt ebben. 

Amikor újjáalakult a Komócsa, nem az a cél lebegett a tagok szeme előtt, hogy majd fellépésekre járnak. Azt tervezték, hogy összejárnak, táncolgatnak, jól érzik magukat egymás társaságában. Hogy ez másképp alakult, abban sokat segített a Petőfi Program, amelynek keretében egy évre a régióba érkezett Veres Annamária.

– Ő volt az, aki megtanította nekünk az első új koreográfiát, néhány régit pedig leporoltunk. A veskóci kultúrház, amely valaha a Komócsa próbaterme volt, a XXI. század első évtizedére végleg bezárt, omladozott. Mi meg, hála a magyarországi támogatásoknak, felújítottuk, kibővítettük. Közben megtanultuk a második koreográfiát is, ezúttal Horty Rékának köszönhetően, aki ugyancsak a Petőfi Program keretén belül került az Ung-vidékre. Mára már egészen gazdag repertoárt mondhatunk a magunkénak, sőt a viseleteink is megvannak hozzá: van bodrogközi, bökönyi, széki, bonchidai és szlavóniai.

Csanak Szabolcs azt is elmondta, most azt tervezik, hogy egy fennmaradt némafilm alapján színpadra állítják a szirénfalvi táncot, amely egyedüliként tipikusan Ung-vidéki tánc. Ha pedig szeretnék egy-egy újabb vidék táncát megismerni, akkor a Bethlen Alapnak és a Csoóri Sándor Alapnak köszönhetően hívnak majd vendégkoreográfust. A másik nagy vállalásuk pedig, hogy Balázs Lilla segítségével, aki most a Petőfi Program Ung-vidéki ösztöndíjasa, az induló tanévben létrehoznak egy gyerektánccsoportot, gyakorlatilag a Komócsa utánpótlását.

– Érdekes, de a bökönyi táncok kivételével csak az elcsatolt területek táncait táncoljuk – veszi át a szót Bínó Gábor. – Legközelebb a magyarpalatkai és a magyarbődi táncokat szeretnénk megtanulni, az elsőt az idősebbek, a másodikat a fiatalabbak. Eddig minden táncot tudott mindenki, hogy ha bárki kiesik, tudjuk pótolni. Most, hogy már harmincan vagyunk az együttesben, a megosztást is megengedhetjük magunknak. Egyébként hetente két alkalommal próbálunk 3-3 órát. Ez meglehetősen igényes mozgás, esetemben például 2 kg súlyvesztéssel jár. A táncosok összetétele is nagyon színes. Van közöttünk középiskolás, egyetemista, szakácsnő, tanár, mérnök, konyhavezető, postás. Itt nincs felvételi vizsga, bárki csatlakozhat az együtteshez.

Pillanatnyilag a legfiatalabb tagjuk 14 éves, a legidősebb 55. Az a legszerencsésebb, ha egy új koreográfia betanulása előtt érkeznek az új tagok. Ez természetesen nem szentírás, hiszen mindenkor örülnek a csatlakozónak. A mozgásra mindenkinek szüksége van, a tánc jobb közérzetet biztosít, egészségesebb életmódot követel meg. 

Beszélgetésünk során az is kiderül, hogy a csoport sok meghívást kap, s az együttes vezetője szerint ezeknek meg is próbálnak eleget tenni.

– Most érkeztünk haza a Matyóföldi Folklórfesztiválról, ahol a külföldi csoportok közül egyedül mi táncoltunk magyar táncokat. A hazai együttesek mellett voltak még táncegyüttesek Kanadából, Törökországból és Indonéziából. Csodás helyen, csodás emberek társaságában voltunk ezen a három napon, élmény volt velük együtt fellépni. Kilenc alkalommal láthatott bennünket a közönség táncolni. Augusztus végén megyünk az Ilosvai Fesztiválra, szeptember közepén pedig Debrecenbe, a Kezdő Felnőtt Néptáncosok Országos Találkozójára. December 7-én ünnepeljük a Komócsa megalakulásának 40. évfordulóját. Reméljük, hogy erre a Nagykaposi Művelődési Házban kerülhet sor. Másfél órás műsorral készülünk a jubileumra, amelyet nemcsak szűkebb környezetünkben, hanem másutt, akár külföldön is szeretnénk bemutatni.

A Komócsa vezetője szerint az Ung-vidéken meglehetősen kevés a néptáncegyüttes.

Hozzájuk legközelebb az ugyancsak Ung-vidékhez tartozó Imregen van még tánccsoport. Pedig nagyon szeretnék, ha sokkal többen lennének, mert akkor még többen vinnék tovább az ősi örökséget.

(Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/34. számában)