2021. november 11., 21:16

Tisztelet a komáromi szekeresgazdáknak

Magyarországi és Nyitra megyei támogatásból befejeződött a kialakítása annak a két várbeli bemutatóteremnek, amelyet a Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület 2017-ben önkormányzati jóváhagyással 25 évre kapott kölcsön a várostól. Az emlékkiállítás megnyitásával egybekötött avatóünnepség résztvevői november 6-án a Bandérium vezetésével a Lipót-kapun át vonultak az esemény helyszínére, amelyet Fazekas László emeritus püspök áldott meg.

szekeresgazda

A  szekeresgazdák egykor Komárom lakosságának legősibb, tekintélyt parancsoló rétegét képezték, amelyet az ország távoli részeiben is tiszteltek. Zolnay László szerint: ,,Országos hírűek voltak a komáromi szekeresgazdák. Vágtató szekereikkel télen-nyáron repítették a kereskedőt, az utast. Szervezetük, mely részben a hajóvontatásból fejlődött ki, valóságos katonai szervezet volt. Ünnepeiken lóháton, ezüstláncosan, ezüstgombos fekete-magyarban vonultak fel; oldalukról nem hiányzott a fringia, csizmájukról a sarkantyú, prémes kucsmájuk mellől a sas- vagy kócsagtoll”. Ma is büszkén vallják magukat a városukat alapító, honfoglaló magyarok egyenes leszármazottainak.

A hagyomány felélesztése

A nagy terv megvalósításáért éveken át fáradozó Farkas Gáspár egyesületi elnök váratlan megbetegedése miatt Kelemen István alelnök köszöntötte a jelenlevőket. A szekeresgazda-hagyomány felélesztése kapcsán elmondta, 1978-ban megjelent Kecskés László A komáromi mesterségek című könyve, melyben egy fejezet a szekeresgazdákról szól. 

szekeresgazda

– Ez a könyv mindannyiunk számára egy fontos forrásmű, amelyből meríthetünk, s egyben a mai kiállítás alapja is. 2001-ben megalakult a Kecskés László Társaság (KLT), amelynek fő célkitűzései között szerepel a szekeresgazda-hagyományok felélesztése, mondta.

Megtudtuk, hogy Kecskés Ági, Laci bácsi lánya javaslatára elkészíttették az első bandériumi díszruha hiteles másolatát, amit ez alkalommal ő viselt, de az egyesületük szinte minden férfi tagja már felöltötte magára. 2008-ra három teljes öltözetük volt, melyekből egyet a déli városrész képviselő-testületének támogatásával varrattak.

Nemes Andrásné, a KLT elnöke és Molnár Attila polgármester szerződést írtak alá, amely nyomán ezek a gyönyörű ruhák a déli városrész városi hivatalának ülésterme előtt lettek kiállítva. Ünnepi eseményeken az egyesület rendelkezésére bocsátják őket, hogy bemutathassák őseik hagyományos ünnepi viseletét. Az idén egy sikeres pályázatnak köszönhetően elkészült egy újabb teljes öltözet is.

Az alelnök a következő fontos dátumként 2011. november 18-át említette, amikor Számadó Emese, a túlparti Klapka György Múzeum igazgatója A komáromi mesterségek elnevezésű sorozat keretében egy nagyon szép kiállítást rendezett a szekeresgazdákról. A kiállítás a már említett könyv köré rendeződött. Az előkészületek során felhívást tett közzé mindkét városrészben, és a leszármazottak szívesen adták kölcsön a féltve őrzött családi fényképeiket, gombjaikat, menteláncaikat, a Duna Menti Múzeum és a református egyház pedig a saját értékes ereklyéit. Ez a kiállítás is a 10 évvel ezelőtti bemutató alapján készült, más helyszínen, más elrendezésben.

Közösségépítő és értékteremtő folyamat

A Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület 2015 óta működik bejegyzett polgári társulásként. Az egyesületet a kezdetektől támogatta a Komáromi Református Egyházközség és Fazekas László, akkori püspök, és helyet biztosítottak a rendezvények számára.

szekeresgazda

Nagy fordulatot jelentett, hogy az egyesület 2017-ben az északi városrész képviselő-testülete jóváhagyásával, a várostól három helyiséget, összesen 237 négyzetméternyi területet 25 évre kölcsön kapott az Újvárban azzal a feltétellel, hogy azokat az Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatala szigorú előírásai szerint a saját költségén felújíttatja.

A tagok először önkéntes munkában vágtak bele a termek rendbehozatalába, majd 2020-ban a magyar kormány A magyar kultúráért és oktatásért elnevezésű regionális pályázatán 2 995 000 forintot, az Agrárminisztérium pályázatán 4 millió forintot nyertek, 2021 májusában pedig Nyitra megye 3000 eurós pályázati támogatásában részesültek. Elhangzott, hogy az eddig elvégzett munkálatok 26 000 euróba kerültek, s a 22 500 eurós támogatás után tagsági adományokból, tagdíjakból fizették ki a hiányzó részt. Közösségi munkában 28-an összesen 400 munkaórát dolgoztak, a szakmunkák kivitelezésére pedig helyi vállalkozókat kértek fel. A felújítás terveit Csandal Szilvia készítette. Valamennyiüknek megköszönte az anyagi és erkölcsi támogatást, valamint az elvégzett munkát. 

Kelemen István kiemelte, hogy a Szekeresgazda-projekt közösségépítő és értékteremtő folyamat. Ezentúl előadásokat, kiállításokat szeretnének szervezni a már elkészült két teremben, ám a harmadik felújítása még várat magára. Mindkét városrész iskoláinak felajánlotta a lehetőséget, hogy e történelmi környezetben, rendhagyó történelmi órák kertében ismertessék meg a diákokkal Komárom és a vár történelmét, erősítve bennük a lokálpatriotizmust.

A legfőbb céljuk továbbra is az, hogy megőrizzék és gondozzák, népszerűsítsék a komáromi szekeresgazda hagyományokat, valamint felkutassák és bevonják tevékenységükbe a hajdani szekeresgazdák leszármazottait. A féltve őrzött dokumentumaikból, tárgyaikból, fotóikból álló kiállítást Számadó Emese és Lengyel Ákos doktorandusz rendezte, aki egyben be is mutatta az anyagot. A tárlat védnöke Keszegh Béla polgármester.

Végül Fazekas László emeritus püspök méltatta a vallásos gazdák mindenkori példamutató magatartását, s megáldotta a termeket.

A városalapító honfoglalók egyenes leszármazottai

A szekeresgazdák nagy része a török háborúk idején kapta a nemességet, birtokuk azonban nem volt, a két kezük munkájával keresték kenyerüket. A török ostromok  idején az életük kockáztatásával védték meg családjukat, miközben a császári parancsnokok kegyetlen zsarnokságát is tűrniük kellett. A kálvinista szekeresgazdák a vallásuk miatt is rengeteget szenvedtek. A XX. század első negyedében Komáromban még 112 szekeresgazda család élt, ami nagyjából 500 személyt jelentett. A II. világháború után a zárt közösség a kitelepítéssel végképp felbomlott és szétszóródott – olvasható Kecskés László  Komáromi mesterségek című könyvében. Örvendetes, hogy a komáromi szekeresgazda ruházat, életmód és bandérium 2017-ben bekerült a Felvidéki Magyar Értéktárba, s tervben van a Hungarikumok Gyűjteményébe történő besorolása is. 

Megjelent a Magyar7 2021/45.számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.