Bagdy Emőke Komáromban: a léleknek nagy szüksége van a rendszeres „szellőztetésre"
A Felvidéken is közkedvelt Bagdy Emőke egyetemi tanár, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta volt a komáromi Kikötő Polgári Szalon szeptember 23-i őszi nyitórendezvényének a vendége. A jeles magyarországi szakemberrel Bödők Gergely történész, a Clio Intézet történésze beszélgetett.
A műsorvezető egy újságírót idézve „Magyarország patikájának“ nevezte Bagdy Emőkét, aki erre úgy reagált, hogy nem híve a túlzott idealizációnak, amit általában mindig devalváció követ. Majd a vendég arról beszélt, hogy míg például az Egyesült Államokban élők természetesnek tartják, hogy lelki bajaikkal rendszeresen felkeressék a pszichológusukat, addig ez tájainkon még mindig cikinek számít. Honfitársaink ugyanis félnek e látogatások kitudódásától és attól, hogy a környezetük esetleg elmebetegnek tartja őket.
Bagdy Emőke egyik volt tanára szerint „az a normális ember, akit nem ismerek közelebbről“, hiszen mindnyájunknak vannak kisebb-nagyobb lelki problémái. A Kikötő Polgári Szalon vendége hozzáfűzte: aggályaink az előző társadalmi rendszer gyakorlatában gyökereznek, amikor a hatalom urai szívesen záratták elmegyógyintézetbe az útjukban levő máskéntgondolkodókat.
Tudatosítanunk kellene azonban azt, hogy
a léleknek nagy szüksége van a rendszeres „szellőztetésre“, az ún. megszentelt figyelemre, ami a tartalmas baráti beszélgetések során vagy a pszichológusnál egyaránt megkaphatunk.
A lényeg, hogy egy-egy fárasztó nap után ne a családtagjainkat terheljük a bennünk felhalmozódott gondokkal, lelki sebekkel. Ahelyett velük élménydús időt töltsünk! Bagdy Emőke azt tanácsolta, hogy rendszeresen írjuk ki magunkból a bajainkat, mert ezzel félig már meg is szabadulunk azoktól.
Elárulta:
hivatását immár bő fél évszázada szolgálatnak tartja, az egész életet pedig küldetésnek, amelyről egyszer majd el kell számolni.
„Minél többet adok az embertársaimnak, annál többet kapok vissza tőlük“ - foglalta össze az életfilozófiáját. Hangsúlyozta: saját életében legfontosabbnak az ikerpár gyermekeit és a hivatását tartja.
Nem tagadta,
ha visszatérhetne az ifjúkorába, egy valamit biztosan másként csinálna: tovább maradna gyermekgondozási szabadságon az anyjuk közelségét mindennél jobban igénylő gyermekeivel. Sajnálja, hogy amikor az ikrei 9 hónaposak voltak, ő kénytelen volt visszatérni dolgozni.
Nem tagadta, hogy nagyon fontos számára a megtartó hit, amellyel szerinte minden olyan ember rendelkezik, akinek van jövőképe, hiszen anélkül nem lehet terveket szőni és bízni azok megvalósulásában.
- szögezte le, hozzátéve: merni kell nagyot álmodni és megtervezni a saját életünket.
Eközben természetes, hogy némileg szorongunk, mert ez a felelősségérzetünkre utal. Nem szabad azonban hagynunk azt, hogy ez a szorongás elhatalmasodjon rajtunk, s megbénítsa a cselekvőképességünket, valamint pszichoszomatikus betegségek kialakulásához vezessen.
Megnyugtatásként annyit mondott, hogy e szorongásunk az általunk szerzett tapasztalatok gyarapodásával és az életkorunk növekedésével csökkenni szokott, hiszen az ember egyre magabiztosabbá és bölcsebbé válik.
Feltette a kérdést: miközben szinte egész nap feladatokat oldunk meg, mennyi időt töltünk a gyermekeinkkel? Hány percet adunk nekik az odafigyelés melegségével? Bebizonyított tény, hogy számukra a szülők meghitt jelenléte a legnagyobb kincs, sugároznunk kell hát feléjük az őket erővel, magabiztossággal felvértező nyugalmat.
A pedagógusok legfontosabb jövőbeli feladatának pedig azt tartja, hogy a következő nemzedéket tanítsák meg kellőképpen relaxálni, meditálni, ami a stresszkezelésben pótolhatatlan segítséget nyújthat. „Ekképp a jobb, vagyis az érzelmi agyféltekét is folyamatosan edzeni kell, nem csak újabb és újabb ismeretekkel elárasztani a bal agyféltekét!“
Ugyancsak kiemelte a kölcsönös bizalmon, felelősségérzeten és elköteleződésen alapuló párkapcsolatok jelentőségét, hiszen „a MI-kettős szövetség a legnagyobb erőnek számít. Az elfogadó, szerető emberi kapcsolatnak nagy hatalma van. A kérdés az, hogy tudsz-e adni önmagadból a másiknak“.
Azt is megtudtuk, hogy bár a férjével a 46 évig tartott egyetlen házasságuk alatt három krízist éltek át, mindig sikerült megoldaniuk a problémájukat, mert együtt akarták leélni az életüket. Mindvégig hittek az igaz szerelemben és a házassági esküben, s prioritást jelentett számukra gyermekeik boldogsága.
Bagdy Emőke végül kijelentette: hálás az eddigi nagyon gazdag életéért, amely fő értelmének azt tatja, hogy gyermekei, sőt, már unokái vannak, tehát továbbadta az életet. Az előadását követő kvízben három könyvét a kvízkérdésekre leggyorsabban helyesen válaszolók vehették át. A szervezők a jelképes 1 eurós belépőkből összegyűlt 103,26 eurót és 400 forintot az ógyallai református templom tornyának javítására ajánlották fel. A Kikötő Polgári Szalon következő, október 29-i estjén Sebő Ferenc Kossuth-díjas zenész-dalszerző-népzenekutatóval, a Nemzet Művészével, valamint Korpás Éva Fonogram- és Harmónia-díjas énekessel találkozhatunk.
