Szóljon a vers Pista bácsi falujában
„Elmaradnak a topolyák mögöttem, / már csak a Szkalát látja szemem, / a nagy hegyet, ő még utánam integet. / Szeress és hívj vissza örök szerelemmel, én megjövök” – írja Gyurcsó István Búcsúzóul című versében. És megjött. Sírja, emlékszobája és mellszobra is Garamkövesden, szeretett szülőfalujában található.
Negyedszázad után pad is került a szobor mellé, ahová leülhetnek személyes ismerősei, a nagyszülőkhöz hazatért unokák, s elmélázhatnak a múlton, jelenen, jövendőn. A padról rálátnak a Burda meredek partjára, ahol a költő is gyakorta üldögélt alkonytájt bendzsóját pengetve, vagy gondolataiba merülve.
Keszeg Ágnes, a helyi kulturális élet szervezője emlékszik a kezdetekre. Elmondja, hogy a Gyurcsó István Emléknapot Varga János doktor, valamint a Stugel, a Drapák és a Keszegh család kezdeményezte. Az önkormányzattal közösen sikerült megvalósítani a tervet, hogy szobrot állítsanak a szeretett költőnek. 1994-ben, az első emléknapra el is készült Nagy János szobrász alkotása. A következő évtől az esemény szavalóversennyel bővült.
– Amíg élt a férjem, a versünnep kétnapos volt. Csütörtökön délelőtt a párkányi iskolában kezdődött, délután a Csemadokban folytatódott, amit pénteken Kövesden író-olvasó találkozó követett. Az évek alatt nagyon sok felvidéki magyar költő vett részt a rendezvényen. És a garamkövesdiekhez híven nem maradhatott el a jó bor, a nóta, a vers. Bodonyi András és barátai minden évben eljöttek, szinte már összenőttek a rendezvénnyel, és nótázva tettünk pontot a Gyurcsó Napok végére.
Ágnes felidézi, hogy férje, Keszegh Pál és Szliva Judit polgármester halála után egyre nagyobb gonddá vált az ünnep megszervezése. A Zöldfaliget Kulturális Egyesület megalakulása után Stugel Zsanett lelkes munkájának köszönhetően éledtek újjá a Gyurcsó Napok. Ágnes reméli, az önkormányzat a jövőben is mindent megtesz azért, hogy a Gyurcsó István szavalóverseny megrendezésre kerüljön, hogy szóljon a vers Pista bácsi falujában, és nyíljon virág a szobra mellett, a falu központi parkjában. Amíg vannak versbarátok, hagyományaikat őrző és tisztelő polgárok ebben a faluban, addig örülhetnek, ünnepelhetnek.
A szobor mellett álló pad ötletgazdája is Keszegh Ágnes volt. A kovácsoltvas padot lakosuk, Rajcsó Tibor készítette, rajta Szliva Judit, Keszegh Pál és Huszár László kezdőbetűivel, akik a legtöbbet tették a Gyurcsó Napok megvalósulásáért és életben tartásáért.
A tanárok közül többen állítják, hogy szeretnek Garamkövesdre járni, mert ide több diákot is elhozhatnak, és a versenyzés se túl stresszes. Hizsnyai Zoltán József Attila-díjas költő már hosszú évek óta a zsűri elnöke, ezért követni tudja a visszatérő szavalók fejlődését. Dicséri a haladást azon a téren is, hogy a fellépők mindinkább a koruknak megfelelő verset választanak. Különlegessége ennek a megmérettetésnek, hogy felvidéki költők verseit kell szavalni. Az elnöknek már többen panaszkodtak, különösen az esztergomi iskolákból érkezők, hogy nehéz hozzájutni a szlovákiai kortárs magyar irodalomhoz.
A rendezvényt a kezdetektől fogva támogatja a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya, és évente ösztöndíjban részesít egy diákot. Erre javaslatot a Gyurcsó István Alapítvány garamkövesdi kuratóriuma tesz, figyelembe véve a diák szociális helyzetét, a közösségben kifejtett aktivitását, valamint a tanulmányi eredményeit. Az idén Holop Cynthia vehette át a díjat Huszár Lászlótól. Cynthia magyar középiskolába jár, táncol a mazsorett- és a néptánccsoportban, méltóan képviseli a garamkövesdi közösséget. Az ösztöndíjat a saját továbbképzésére fordítja.
Ebben a hagyománytisztelő Alsó-Garam menti faluban ünnep ez a nap, emelte ki a költő szobrának koszorúzásakor Stugel Zsanett szervező. Nemcsak azért, mert tisztelegnek a falu neves szülöttének emléke előtt, de azért is, mert irodalmi és művészi értékkel ajándékozzák meg egymást. A szavalóversenyen kívül több szavalat is elhangzott, amiket a helyi óvodások, Berényi Kornélia és Pálinkás Beáta előadásában hallhatott a közönség. Emellett volt képzőművészeti kiállítás is, ahol Belán Szalai Klaudia festményei, Tarr László fafaragó munkái, Csongrády Zsófia rajzai voltak láthatók. Az elmaradhatatlan zenei élménnyel pedig a Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola gyermekkórusa, Sárközi Málika, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népi ének szakos hallgatója és természetesen Bodonyi András és barátai ajándékozták meg a résztvevőket.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/17. számában.
