Szőgyéni sertéstelep: bűz az orrunk alatt – részben magunknak is köszönhetjük

2009 óta tart Szőgyénben ez az állapot, amikor a szövetkezet régi sertéshizlaldáit átépítette a dán vállalkozó, és azóta mintegy 17 ezer sertést nevel itt. A közeli Barton pedig több mint 13 ezret, mert az utóbbi időben bővítették ott az istállók számát. Hogy a környéken bűz terjeng, és ezáltal a lakosok ingatlanjai elértéktelenednek, csak a jéghegy csúcsa. A sertések tartásából származó irdatlan mennyiségű trágyalevet a környékbeli szántóföldeken terítik szét. A vállalat tulajdonosai olyan hatástanulmányokat dolgoztatnak ki, amelyek azt mutatják, hogy minden rendben van és nincs ok az aggodalomra.

Azért aggódunk, mert a falusi ember tudja, hogy 3-4 hónap alatt nem lehet vágósúlyra nevelni a malacokat, csakis különleges táplálással. Az állomány nagyságából eredően pedig szinte elkerülhetetlen az antibiotikumok és egyéb szerek használata a betegségek megelőzésére. Ha ez így van, ezek az anyagok mind ott vannak az ürülékben. Igaz, nagyra nő a kukorica és a gabona, de milyen áron?

2015 végén, megelégelve a lakosok többéves panaszkodását és szenvedését, a környezetvédők az önkormányzattal összefogva petíciót kezdeményeztek a Pigagro sertéstelepről áradó bűz és a masszív környezetszennyezés ellen, amit közel ezren írtak alá. A petíciós bizottság a tiltakozást eljuttatta az SZK Környezetvédelmi Minisztériumába, ahonnan a 2016 februárjában érkezett válaszban megállapítják: „nem történt törvényszegés, és a petíciót elintézettnek nyilvánítjuk”. Ekkora biznisznél sem az egészség, sem az emberek komfortérzete nem számít – konstatálták lemondóan a szőgyéniek.

Ha nem engednénk, hogy a szántóföldjeinkre hordják a trágyalevet, nem itt települnének meg. Ez a megállapítás Csicsai Gábor földművelésügyi államtitkár szájából hangzott el, amikor szőgyéni látogatásakor a sertéstelepek által okozott környezetszennyezésről beszélgetett a Mikula Martin köré csoportosult környezetvédőkkel. A feltevést, hogy azért települnek ide ezek a sertésfarmok, mert nálunk kevésbé szigorúak a környezetvédelmi előírások, az államtitkár határozottan elutasította. Szerinte az ide település oka, hogy Dániában a gazdák nem adják ilyen célra bérbe a földjeiket, mert sokkal jobban megbecsülik.

Elmondta, hogy a vállalkozó addig el sem kezdheti a tenyésztést, amíg nincs a birtokában (vagy legalább a bérletében) földterület, ahová a trágyalevet elhelyezi. Az ürülék terítése pedig csak azokon a földeken lehetséges, ahol ezt számukra megengedték. Az ipari húst előállító üzemek természetesen azzal érvelnek, hogy nem káros, sőt egyenesen jót tesz a növénytermesztésnek az effajta trágyázás. Ez az érv azért hangzik el, hogy minél többen hajlandóak legyenek beleegyezni, hogy a földjeikre hordják a trágyalevet. Az a legrosszabb, hogy van némi igazságalapja ennek az állításnak, hiszen a parasztember is tudja, hogy a földet trágyázni kell. Csakhogy...

A szűk régióban tartott több mint 30 ezer sertés azonban elképzelhetetlen mennyiségű ürüléket produkál. Egy malac 3 havi „terméke” 330 kilogramm!  Kisebb mennyiségben a természet is jobban elviselné, regenerálódni is tudna. Ha vízzel kevernék a trágyalevet, az is környezetkímélőbb lenne.

A gazdák és a szövetkezetek nem szívesen nyilatkoznak arról, hogy a dán vállalkozóval üzletelnek, mert így nem kell a műtrágyáért fizetniük, és eleinte növekszik a terméshozam. Azt már kevesen vallják be, hogy az évek múltával ez visszaesik, sőt alacsonyabb lesz. Beszéltem olyan gazdával, akinek a legszebb árpája volt a határban, de az első szélvihar az egészet ledöntötte a lábáról, mert a sok nitráttól csak nyúlt a szára, de nem erősödött meg. A vadászok a vadállomány egészségét féltik, mert bár előírás, hogy a trágyalé kihordása után azt azonnal a földbe kell dolgozni, előfordul, főleg fagyokban, hogy a trutyi napokig, hetekig a felszínen bűzölög. Ha az ilyen repcét az őzek megeszik, legyengülnek, és tavasszal elpusztulnak.

"A telep itt van, és működik" – állítja Laczkó Gábor környezetvédő, a helyi képviselőtestület tagja, hozzátéve, hogy sokan beletörődtek az áldatlan helyzetbe, s hogy valaha is jobbra fordulhatnak a dolgok Szőgyénben. "Jómagam, néhány társammal együtt, szeretnék hinni abban, hogy összefogással elérhetünk bizonyos pozitív változást. A polgármester, az önkormányzat, a civil szervezetek és a lakosok összefogására van szükség ahhoz, hogy a Pigagro anyagi áldozatot hozzon a bűz eliminálására. Ami szintén fontos: a szövetkezet tulajdonosainak is tudatosítaniuk kellene, hogy nem minden az anyagi haszon, és a földjeiket bérbe adó gazdák számára sem szabadna, hogy mindegy legyen, miként sáfárkodnak őseik földjével. És hát, nem utolsósorban, elengedhetetlen, hogy a törvényalkotók módosítsák a törvényeket és az előírásokat úgy, hogy egy-egy telephelyen ne lehessen ilyen mennyiségű állatot tartani."

(Cikkünk a MAGYAR7 c. hetilap bevezető számában jelent meg.)