Szívügye, hogy legyen hová tartozni
Pár nappal ezelőtt adta ki éves programismertetőjét a Megbecsültek Társasága. Most mégsem a programot mutatjuk be, hanem egy olyan hölgyet, aki évek óta a hatalmasra duzzadt társulás háttérembereként tevékenykedik. Ő az, aki, ha kell külföldre, ha kell belföldre, színházba vagy más eseményekre kíséri az időseket, hogy vigyázzon rájuk. Szervez, tervez, egyeztet, miközben más közéleti szerepvállalásait is ellátja.
Egy kirándulás résztvevőinek a nap végén többnyire a szép tájak, a beszélgetések és a közös nevetések jutnak eszükbe. A buszegyeztetés, a szállásfoglalás vagy az utolsó pillanatban megoldott bonyodalom már kevésbé. Fodor Szilvia a Megbecsültek Társaságának ügyvezetőjeként éppen ezekkel a részletekkel foglalkozik, kollégáival együtt ő teremti meg a közös élmények hátterét.
A társaság nemrég bemutatott éves programja kapcsán kezdtünk beszélgetni, de hamar eljutottunk ahhoz is, mi fér bele egy háromgyermekes nő életébe, mit lehet tanulni a szépkorúaktól, és miért olyan fontos számára, hogy otthonában, Nagymácsédon jó legyen együtt élni.
A Megbecsültek Társasága ismertette az éves programját. A résztvevők ilyenkor már tervezgetnek, választanak, várják az indulást. Te ügyvezetőként mit látsz egy ilyen programterv mögött?
Buszokat, szállásokat, éttermeket, belépőket, rengeteg telefont és egyeztetést. Kollégáimmal kirándulásokat, bálokat, kulturális programokat szervezünk a szépkorúaknak, és egy-egy rendezvény mögött sokkal több munka van, mint amennyi kívülről látszik. Persze mindig akad valami, amit az utolsó pillanatban kell megoldani. A Megbecsültek Társasága nagyon közel áll a szívemhez. A legnagyobb öröm az, amikor egy program végén látom a boldog arcokat. Valaki odajön, megölel, és már azt kérdezi, mikor megyünk legközelebb. Ilyenkor érzem igazán, hogy megérte. Nekem ezeknek az alkalmaknak az a legfontosabb értelmük, hogy örömet szerezzünk egymásnak, legyen mit várni, legyen hová tartozni, és legyenek közös emlékeink.
A háttérben dolgozó ember munkája sokszor éppen akkor sikerül a legjobban, ha mások semmit sem vesznek észre a nehézségekből. Neked mi adja a visszajelzést?
Leginkább az apró dolgok. Egy őszinte mosoly, egy ölelés, egy kedves szó. Különösen megérint, amikor látom, hogy valaki, aki egyébként sok időt tölt egyedül, egy kiránduláson felszabadultan nevet, beszélget, új barátságokat köt. Nehéz lenne egyetlen történetet kiemelnem, mert az évek alatt nagyon sok ilyen pillanatot éltem át velük. Ezekért érdemes csinálni. Egy megszervezett útból valakinek olyan élménye lesz, amelyre még sokáig jólesik visszagondolnia.
Sokszor beszélünk arról, mit adhatunk az idősebbeknek. Te mit kapsz tőlük?
Nagyon sokat tanulok tőlük. Például azt, hogy az életet minden korban lehet szeretni és élvezni. Soha nem késő új helyeket felfedezni, új barátokat szerezni vagy egyszerűen csak jól érezni magunkat. Arra is emlékeztetnek, hogy néha egészen kevés kell a boldogsághoz, egy kis figyelem, jó társaság, egy közös élmény. Azt hiszem, mi legalább annyit kapunk tőlük, mint amennyit adni próbálunk.
Három fiú édesanyja vagy, a vállalkozásaitokkal is foglalkozol, és több közösségben vállalsz feladatot. Ebben a sokféle szerepben mi az, ami újra meg újra lelkesít?
Szeretek szervezni, szeretem összehozni az embereket, és talán a legjobban azt szeretem, amikor egy tervből végül valóság lesz. Amikor valami, amiről először csak beszélgettünk, egyszer csak működik, és másoknak örömet szerez. A családom, a három fiam, a vállalkozásaink és a közösségi feladatok mind ott vannak a mindennapjaimban. Közben nagyon fontos, hogy ezt a munkát nem egyedül végzem. Sok jó emberrel dolgozhatok együtt, akik a szabadidejüket, az energiájukat adják egy-egy ügyhöz. Hálás vagyok nekik, mert ezek az eredmények közös munkából születnek.
A te történetedben újra és újra Nagymácsédhoz érkezünk. Milyen hely ez a falu annak, aki ennyire kötődik hozzá?
Nekem Nagymácséd az otthont jelenti. Azt a helyet, ahová bárhonnan jó hazatérni, ahol ismerősek az arcok, és szinte minden utcához, minden régi épülethez kötődik egy történet vagy egy emlék. Azt hiszem, mi, nagymácsédiak egy kicsit különlegesek vagyunk.
Van bennünk egy erős lokálpatriotizmus, büszkeség arra, hogy ide tartozunk. És ezt nem is nagyon titkoljuk! Nem véletlenül mondogatjuk, hogy „Minden út Nagymácsédra vezet!” Nekünk ez az összetartozásunkat is kifejezi. Akárhová sodor bennünket az élet, a falu valahogy mindig velünk marad. Szeretem az embereivel, a hagyományaival, a sajátos természetével együtt. Persze mi sem vagyunk tökéletesek, de talán ettől is szerethető. Sokat utazom, sok szép helyet látok, mégis mindig jó érzés hazajönni.
A szépkorúak mellett a gyerekek világában is otthonosan mozogsz. Több mint tíz éve vezeted a nagymácsédi Mészáros Dávid Alapiskola és Óvoda szülői szövetségét, emellett a Galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban is ezt a feladatot vállalod. Hogyan lett a szülői érintettségből ennyi munka?
Három fiú édesanyjaként a gyerekek és az iskola ügye mindig közel állt a szívemhez. Az évek során aztán egy kicsit a másik oldalról is megtapasztaltam, mennyi odafigyelés és összefogás kell ahhoz, hogy jobb körülményeket teremtsünk nekik. Mindig úgy gondoltam, hogy ha látjuk, mire lenne szükség, meg kell próbálni előteremteni hozzá a lehetőségeket. Ezért kezdtem pályázatokkal foglalkozni.
Sikeres pályázatok segítségével kulturális programokat támogathattunk, hozzájárultunk a játszótér felújításához, egy kinti filagória és egy szabadtéri mozgáspark kialakításához, valamint a fizikai és kémiai szaktanterem korszerű eszközeinek beszerzéséhez. Külön öröm, amikor egy megírt pályázatból valami kézzelfogható születik.
A gyerekek birtokba veszik a játszóteret, a pedagógusok pedig olyan eszközökkel dolgozhatnak, amelyekkel érdekesebbé tehetik az órákat. Ilyenkor látom igazán a sok munka értelmét.
Anyaként mit tartasz a helyi magyar iskola legnagyobb értékének, és mi az, amire jobban kellene vigyáznunk?
A családias légkört nagyon sokra tartom. Egy kis közösségben különösen nagy érték, hogy a pedagógusok ismerik a gyerekeket, figyelnek rájuk. Ugyanakkor ahhoz, hogy a szülők továbbra is bizalommal válasszák a helyi iskolát, folyamatosan fejlődnünk kell. A gyermeklétszám alakulása, a korszerű feltételek megteremtése és az iskola vonzerejének megőrzése közös feladat.
Ebben a szülőknek és a községnek is oda kell állniuk a pedagógusok mellé. Én sokszor megtapasztaltam, hogy összefogással olyan dolgokat is meg lehet valósítani, amelyek elsőre elérhetetlennek tűnnek. Fontos, hogy arról is gondolkodjunk, milyen iskolát szeretnénk a gyermekeinknek holnap.
A Pro Mached rendezvényei ugyancsak sok embernek adnak közös élményeket. Mi indította el a társulást?
Volt bennünk egy csomó ötlet és lelkesedés, szerettünk volna tenni valamit Nagymácsédért. Azt mondtuk, fogjunk össze, próbáljuk meg, csináljuk meg. Sokan a Kolbásztöltő és Sörfesztiválról, a Márton-napi lampionos felvonulásról vagy a gyermekprogramokról ismernek bennünket. De szervezünk gyermektáborokat, templomi adventi koncerteket, előadásokat és zarándokutakat is, többek között Máriavölgybe. A hagyományaink ápolását is fontosnak tartjuk. Nagy öröm volt például, hogy a Pro Mached révén fellépőruhákat biztosíthattunk a Kéknefelejcs Énekkarnak. Jó érzés segíteni azoknak, akik évek óta szívvel-lélekkel teszik szebbé a közösségi ünnepeinket.
A pályázatírás közben szinte a mindennapjaim részévé vált. Az iskola és az óvoda mellett a templomunknak, az egyházi közösségünknek is igyekszem segíteni. Így újulhatott meg a templom mellett álló Szent Család-szobor, és hamarosan Nepomuki Szent János szobrának felújítására is sor kerül. Marián atyával nagyon jó az együttműködésünk; örülök, hogy a pályázatokkal hozzá tudok járulni az elképzelései megvalósításához.
Amibe ennyi energiát teszel, ahhoz nyilván érzelmileg is kötődsz. Hogyan élted meg, hogy idén elmaradt a Kolbásztöltő és Sörfesztivál?
Nagyon fájt. Hosszú évek munkájával, sok lelkesedéssel és rengeteg segítő összefogásával építettük fel ezt a rendezvényt. Olyan eseménnyé vált, amelyre a nagymácsédiak mellett a környékbeliek is szívesen eljöttek. A legjobban az bánt, hogy az elmaradásával az egész közösségünk lett szegényebb egy szép élménnyel. Nekem ez a fesztivál a barátságokról, a hagyományainkról és az együtt töltött időről szólt. Nagyon remélem, hogy újra megszervezhetjük, és ismét együtt örülhetünk neki.
A közösségi munkában különböző véleményű emberekkel kell együttműködni. A mostani választási időszakban mi az, amihez különösen ragaszkodsz. A Magyar Szövetség párt égisze alatt vagy polgármesterjelölt.
Nehezen viselem, amikor a véleménykülönbségből személyeskedés, bántás vagy ellenségeskedés lesz.
Mi itt mindannyian ismerjük egymást. A választások után is ugyanazokon az utcákon járunk majd, ugyanúgy találkozunk egymással. Nem szeretném, ha emiatt emberi kapcsolatok mennének tönkre. Vannak dolgok, amelyekről beszélni kell. Ha valamivel nem értek egyet, elmondom, ha kérdésem van, felteszem. De közben igyekszem észben tartani, hogy a másik oldalon is emberek vannak. Sok biztatást, kedvességet és szeretetet is kapok, olyanoktól is, akiktől talán nem számítottam rá. Ez erőt ad. Nagymácséd legnagyobb értékét továbbra is az emberekben látom: abban, hogy fontos ügyekben képesek vagyunk összefogni és segíteni egymásnak. Én azt szeretném, ha jó lenne együtt élni itt.
