Szinte minden magyar család érintett volt a 2. magyar hadsereg katasztrófájában

Bokor Klára 2019. január 12., 10:21

Az egykori Párkány járás településeiről származó, a Don-kanyarban elesett honvédekre emlékeztek Muzslán a Limes Anavum Regionális Honismereti Társulás és a község önkormányzatának szervezésében.  A járáshoz annak idején 33 település tartozott.  Az ezekből a falvakból származó elesett magyar katonák nevei egy hosszú molinón vannak megörökítve.

Emlékezés a doni katasztrófa 76. évfordulóján

A program szentmisével kezdődött a Kisboldogasszony templomban és a Csodaszarvas emlékműnél folytatódott, ahol az I. és II. világháború muzslai áldozatainak az emlékét őrzik.  Az egybegyűlteket Muzsla község polgármestere Farkas Iván köszöntötte, aki elmondta, két éve hagyományteremtő céllal hívta életre ezt a megemlékezést a honismereti társulás. Hősi halált halt apáinkra, nagy- és dédapáinkra emlékezünk, az ő hőstetteiket, hazafiasságukat ünnepeljük. Ők nem az orosz nép, de a bolsevizmus ellen harcoltak a rettenetes túlerővel szemben – hangsúlyozta. Idézte a megemlékezés mottóját, miszerint

„Aki a múltat nem ismeri, az a jelent se értheti meg, és így esélye sincs a jövő formálására.”

emlékezők

Illésfalvi Péter hadtörténész, a megemlékezés szónoka ismertette, a legvitézebbül a Zala és Komárom megyei alakulatok küzdöttek 1943 első két hónapjának harcaiban. Ez utóbbiban szolgáltak a legtöbben a Felvidékről. Rámutatott, hogy mi itt fagyoskodunk a hős honvédekre emlékezve, de ez a hideg meg se közelíti azt a fagyos poklot, amit megfelelő ruházat nélkül őseinknek el kellett szenvedniük a kegyetlen orosz télben.  

A szervezők nevében Bréda Tivadar hadisírkutató, a Limes Anavum alelnöke emlékezett.

oroszkai hagyományőrzők

„Gyertyát gyújtunk a katonákért, akik értünk utódokért, de elsősorban hazájukért, a Trianonban elvett területek visszaszerzésének reményében áldozták a legdrágábbat, az életüket. Akkor és ott rendkívüli hősiességnek számított, hogy a halára fagyott, kimerült és rosszul felszerelt magyar katonák szembeszálltak a sokszoros túlerőben lévő orosz hadsereggel.”

Kiemelte, nemcsak azokra emlékezünk, akik a Donnál áldozták életüket, de azokra is, akik más hadszíntéren küzdöttek, hadifogságba estek vagy nyomtalanul eltűntek, jelöletlen sírokban idegen földben nyugszanak.

Borka Iván muzslai plébános atya imát mond a hősökért

De ég a gyertya azokért a lányokért, asszonyokért is, akik a szovjet hadsereg brutalitásának áldozatai lettek, és a sírig őrizték szörnyű titkukat.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Vida Csaba alezredes, Magyarország katonai attaséja a pozsonyi külképviseletről, Szigeti László és Bolya Szabolcs Nyitra-megyei képviselők, Hangácsi István a Szentendrei Vigyázók Történeti Egyesület elnöke, Kovács Imre a Német Hadisírgondozó Szövetség magyarországi megbízottja, a Limes Anavum Regionális Honismereti Társulás elnöke Dániel Erzsébet, Historical Múzum hagyományőrzői Oroszkáról, társadalmi, egyházi és iskolai intézmények, szervezetek képviselői.

a Dallos hagyományőrző csoport és a Gyöngyvirág énekkar

Borka Iván muzslai plébános imát mondott a hősökért, Sankó Julianna és Méri Mátyás lelkünk mélyéig ható szavalatokkal, a Gyöngyvirág énekkar, valamint a Dallos hagyományőrző csoport pedig énekekkel gazdagították a műsort.

Az emlékezés koszorúzással, mécsesgyújtással és 22 óráig tartó virrasztással ért véget.

A nevekkel teli szalagon sokan kutakodtak ismerősök után. A most Köbölkúton lakó bátorkeszi származású Varga Nyers Júlia is megtalálta rajta nagyapja, Nyers Géza nevét.

Varga Nyers Júlia megtalálta nagyapja nevét a szalagon

Meséli, nagyapja már a fronton szolgált, amikor két fia - ifjabb Nyers Géza és Nyers István is berukkoltak. Nagyapja meghalt a harcokban, fiai pedig fogságba estek Uriv környékén. Mivel Géza megsebesült és kórházba kerül, elváltak a két testvér útjai. Gézának azonban az elválás előtt még sikerült odaadnia testvérének azt a díszes golyóhüvelyt, melyet édesanyjának készített, szuronnyal ütve bele a jeleket.

Képgalériánk:
Golyóhüvely, melyet Nyers Géza Uriv környékén eltűnt magyar honvéd küldött édesanyjának, aki ez mindig éjjeliszekrényén tartotta a feszület mellett.

„Apám, István hozta haza. Ez áll rajta: 1942. 9. 6. Emlékül Gézától, valahonnan a Don folyótól. Mikor aztán Géza nem tért haza, próbáltuk őt a Vöröskereszt által felkutatni, de sajnos nyomtalanul eltűnt. Úgy emlékszek nagymamámra, hogy mindig ott volt ez a golyóhüvely a feszület mellett az éjjeliszekrényén” – meséli Júlia és mutatja is a máig megőrzött relikviát, melyet ki is fényesített erre a méltó megemlékezésre.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS