Sziklába vájt történelem

Az alig háromszáz lelket számláló településen különleges építészeti látványosságra lelhetnek a kirándulni vágyók, akik nyakukba veszik a Lévai járást. Borfő település Surda nevű utcájába érkezve a háromszáz éves történelmet hordozó helyiségek hűsítő békességébe nyerünk betekintést.

A helyiek elmondása szerint őseik a törökök elől bujdokolva kezdték az első sziklahelyiségeket létrehozni, és ahogy azt a Barsi Múzeum által – az egyik szik-lalakásban és annak udvarán – berendezett helyi múzeumban megtudhatjuk, még a 19. században is jellemző volt az újabb és újabb termek, szobák létesítése a tufafalban. A sziklalakások egy része még ma is magántulajdonban van; a legtöbben garázsnak, pincének vagy rakodóhelyiségnek használják. A 20. században már végképp nem volt jellemző a vulkanikus kőzetbe vájt lakásokban való mindennapi élet, mégis akadt egy család, amelynek leszármazottai egészen 2005-ig hajtották álomra fejüket a hűs falak között.

Öt lakatlan ingatlannak jelenleg a Nový dvor polgári társulás a karbantartója, amelynek egyik fő célja a népi építészeti rezervátum értékeinek megőrzése, valamint a lakások megfelelő szaktudással történő helyreállítása. Mivel Borfőn a múlt században kőkitermeléssel és kosárfonással is foglalkoztak, a szervezet tagjai olyan közeg megteremtésén munkálkodnak, ahol a kézművesipari és képzőművészeti tevékenységek méltó otthonra lelhetnek a hangulatos Surda utcácskában.

Miroslav Sedlák, a polgári társulás egyik motorja, gőzölgő kávét készítve mesélt arról, mennyire szeretnék, ha a tágabb régió hagyományőrzőivel és művészeivel tölthetnék meg a patinás környezet kiüresedett tereit.

Az Ipoly menti dombvidék lankáin kanyarogva biztosak lehetünk abban, hogy egészen az Alsó-Garam mentéig húzódva további kincsek rejtőznek a földhát apró zugaiban.

Az írás megjelent a Magyar 7 2018/14. számában.