Szerény, ám lélekemelő megemlékezés Komáromban

2021. március 15., 20:49
Nagy Miskó Ildikó

Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc idei 173. évfordulójáról is a tavalyihoz hasonlóképpen, ünnepi szónoklatok és kultúrműsor nélkül emlékeztek meg Komáromban. Klapka György honvédtábornok szobránál azonban a járványidőszakban is kihagyhatatlan volt a közös Himnusz-éneklés.

A városvezetés, a különféle szervezetek (Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás, Endresz Csoport, Kárpátia Sport PT, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Csemadok, Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület), kulturális (Jókai Színház, Egressy Béni VMK) és oktatási intézmények (Selye János Egyetem, Marianum Egyházi Iskolaközpont, Református Csillag Óvoda), a Magyar Közösség Pártja, a helyi reformátusok, a gimnáziumi öregdiákok, a cserkészek és a szekeresgazdák képviselőinek jóvoltából azonban sok koszorú került a Klapka- és Jókai-szobor alá, néhány pedig az Egressy- és a Petőfi-szoborhoz.

Az utóbbi környezetét immár a Víz utcai Tulipán Óvodában készült papírhuszárok és tulipánok is díszítik. Pár magánszemély pedig mécseseket gyújtott és virágokat helyezett el a mindenkor helytálló jeles személyiségek szobránál. Az elmaradt ünnepi beszédek helyett ez alkalommal tudjunk meg többet a négy szobor történetéről!

Szerény, ám lélekemelő megemlékezés Komáromban
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó

Klapka György honvédtábornok bronzszobrát 125 évvel ezelőtt Róna József szobrászművész készítette, s a város róla elnevezett főterének ékévé vált. A szoborállítás kezdeményezője Tuba János, Komárom országgyűlési képviselője volt. Amikor a város és a vármegye képviselői részt vettek Klapka kerepesi temetőben felállított síremlékének a leleplezésén, annak neves tervezőjét, Róna Józsefet Tuba mutatta be nekik. Később ő szívesen elvállalta a komáromi megbízatást. Mivel a szoborállítás becsült költségei meghaladták a város és a vármegye anyagi lehetőségeit, a budapesti Klapka-emlékbizottság felajánlotta Komáromnak a tábornok síremlékére a fővárosban összegyűjtött pénzből fennmaradt 7 ezer forintnyi összeget. Az időközben megalakult Klapka-szoborbizottság pedig gyűjtést kezdeményezett a tervezett szobor javára, amely ünnepélyes leleplezésére, a tábornok fia, ifjabb Klapka György jelenlétében, 1896. november 15-én került sor.

Szerény, ám lélekemelő megemlékezés Komáromban
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó

Sajnos, a II. világháború után a Klapka-szobor is mostoha sorsra jutott. Azt a katonaság a helyéről leemelte és a várba szállította. Majd amikor Komárom várossá nyilvánításának 700. évfordulóját ünnepelte, a Nagy János szobrászművész által restaurált Klapka-szobrot 1965. október 28-án újra felállították a vár előterében lévő Angol-parkban. Csak a rendszerváltás után, 1991. május 5-én a megszépült Klapka téren leplezték le Klapka felújított szobrát, vagyis 30 éve ismét Komárom megbecsült jelképének számít.

Szerény, ám lélekemelő megemlékezés Komáromban
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó

A korabeli dokumentumok szerint 1906-ban indult először gyűjtés Jókai Mór szobrára, de sikertelenül. Ugyan a 1914 nyarára összegyűlt 16 000 arany korona már elég lett volna, de azt hadikölcsönbe elvitte a vesztett háború. Új gyűjtés indult 1932-ben, ami ismét sikertelen lett. 1936. augusztus 1. és 1937.július 31. között valósult meg az utolsó, immár sikeres gyűjtés, amely során Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök 10 ezer koronát adományozott a komáromiaknak. Akkor a Jókai Egyesület úgy határozott, hogy a szobor elkészítésére pályázatot ír ki a szlovenszkói szobrászművészek részére.

A szoborbizottság 16 pályamű közül választotta ki Berecz Gyula helyi szobrászművész tervezett alkotását, amely kicsinyített gipszmodelljét előzőleg a nyilvánosság is véleményezhetett. 1937. június 20-án megtörtént a szobor alapkövének ünnepélyes elhelyezése a Kultúrpalota előtt. Az ünnepségen kíséretével megjelent az akkori csehszlovák miniszterelnök, Milan Hodža, aki magyar nyelven (!) elmondott 50 perces beszédében kiemelte Jókai nagyságát, valamint a Duna menti népek, nemzetek egymásra utaltságának, összefogásának jelentőségét hangsúlyozta.

Szerény, ám lélekemelő megemlékezés Komáromban
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó

Berecz Gyula másfélszeres életnagyságú, korabeli öltözetű, az írót mesélőként ábrázoló szobrának agyagmintájához Meszlényi György komáromi iparos ült modellt. A szobor talapzata haraszti mészkőből, Komáromi Viktor és Reicher Miklós, komáromi kőfaragók vezetése alatt készült, a bronzöntő munkát a prágai Aniz-cég végezte. A szobor ünnepélyes leleplezése 1937. november 28-án volt. A krónikák szerint a felavatásra „ezrekre menő közönség gyűlt össze”. A szobor mellett a komáromi szekeresgazdák bandériumának nyolc tagja állt díszőrséget. A II. világháború eseményei ezt a szobrot sem kímélték, a hontalanság éveiben pedig azt a hatóságok eltávolították, s előbb a komáromi várba, majd a Városmajorba száműzték. 1952 szeptemberében a ledöntött felvidéki magyar emlékművek közül elsőként helyezték vissza az eredeti helyére. Előbb azonban a ledöntésekor megsérült művet Verba Imre szobrászművész restaurálta.

Szerény, ám lélekemelő megemlékezés Komáromban
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó

Petőfi Sándor mellszobrával, a csongrádi Lantos Györgyi-Máté István szobrászművész házaspár alkotásával 2017-ben gazdagodott Komárom és a felvidéki magyarság. A lánglelkű költő komáromi tartózkodására és Jókai Mórhoz fűződő barátságára is emlékeztető művet az észak-komáromi Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás a baráti dél-komáromi Endresz Csoport Egyesülettel közösen, a Lakitelek Népfőiskola támogatásával állítatta, s a Jókai Színházban jeles közéleti személyiségek jelenlétében megtartott ünnepi műsor után leplezte le a Petőfi utcában.

Szerény, ám lélekemelő megemlékezés Komáromban
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó

Mi köze volt Petőfinek Komáromhoz? Ő még tizenévesen a pápai kollégiumban ismerkedett meg Jókai Mórral, akihez egész életre szóló barátság fűzte. 1842 augusztusában szülővárosában látogatta meg barátját, s a vadregényes Erzsébet-sziget, illetve a csodás édent körülölelő folyó ihlette őt A Dunán című verse megírására. Jókain kívül Egressy Béni zeneszerző-író-színészhez is barátként kötődött.

Egressy Béni (eredetileg Galambos Benjámin) előbb tanítóként, majd vándorszínészként tevékenykedett, s 1840-től zeneszerzéssel is foglalkozott, ő volt Petőfi Sándor verseinek, így a Nemzeti dalnak első megzenésítője és számos népies műdal szerzője. Legnagyobb sikerét Vörösmarty Mihály Szózat című versének a megzenésítésével aratta, amelyet 1843. május 10-én mutattak be a Nemzeti Színházban. Foglalkozott színművek, operaszövegek (Báthory Mária, Hunyadi László) írásával és fordításával is. Katona József drámáját, a Bánk bánt is átdolgozta, s az opera szövegét nem sokkal halála előtt átadta Erkelnek. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, s bár Kápolnánál komoly lábsérülést szenvedett – követve zászlóalját – Komáromba ment, ahol Klapka seregének zenekari igazgatójává vált. 1849 szeptemberében honvéd főhadnagyként ott volt a komáromi várvédők között, s parancsnoka tiszteletére akkor szerezte a Klapka-induló zenéjét, amelyhez szöveget később Thaly Kálmán írt.

Szerény, ám lélekemelő megemlékezés Komáromban
Fotó: Nagy-Miskó Ildikó

A három méteres, teljes alakos bronzszobrát, Nagy János felvidéki szobrászművész alkotását az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója évében, 2018-ban ünnepélyes keretek között avatták fel a várkapuhoz vezető út bal oldalán. A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület nemes kezdeményezését a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre karolta fel. 

Sok nehézség után csak 2018. szeptember 15-én sor kerülhetett a hét évvel korábban megálmodott szobor leleplezésére, amely Egressyt kezében lanttal, oldalán karddal ábrázolja, hátterében pedig a líra, a művészetek jelképe látható.

Kövesse facebook oldalunkat is!