Szerelmeim: a szőlő és a Csonkavár
Gönczy Bertalan azon kevés fiatalok egyike, aki, bár nem lakik a Bodrogközben, gyökereihez foggal-körömmel ragaszkodik. Ennek megfelelően igyekszik a lábát megvetni szűkebb pátriájában.
Nagykaposon járt középiskolába, majd közgazdaságtant tanult. 2005-ben került Prágába. Eredetileg Budapesten pályázott meg egy állást egy svéd gépipari cégnél, de azzal a feltétellel nyert felvételt, hogy munkájával a prágai kirendeltséget erősíti. Hét évig dolgozott ott az ügyfélszolgálatnál. Azután átevezett egy számítástechnikai céghez, ahol a gyártás logisztikáját felügyelte. Ezt követően egy csokoládékészítő családi céghez került, ahol rábízták a cég információs rendszerének megszervezését. Ez nagy kihívás volt számára, és bár három hónap után búcsút intett a családnak, mert nem állták a szavukat a fizetéssel kapcsolatban, utólag mégis hálás nekik, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi tapasztalatot szerezhetett. 2014-től a SAP ARIBA cégnél dolgozik, ahol az alkalmazottak a vevő és a beszállító közös sikeréért tevékenykednek. Két évvel ezelőtt menedzser lett, az idén pedig a menedzserek vezetője. Ez saját munkaterületén a ranglétra csúcsát jelenti. 72 ember munkáját koordinálja, Franciaországban, Bulgáriában és Magyarországon is van csapata. A sok helyszínnek megvan az az előnye, hogy videokonferenciával értekeznek, s ehhez nem kell folyamatosan Prágában tartózkodnia. Mivel, mint említettük, erősen kötődik a szülőföldjéhez, havonta igyekszik hazalátogatni, hiszen innen is tud dolgozni.
– Gyerekkoromtól az volt a vágyam, hogy saját pincém legyen Kisgéresben. Apukám is foglalkozott szőlészettel, s én szívesen segítettem neki. Végül 2009-ben lehetőségem adódott, hogy pincetulajdonos legyek, amihez automatikusan fél hektár szőlő is járt. Szerettem volna a területet bővíteni, de mivel Helmecen a szőlőhegy tele van nadrágszíjnyi földekkel, már 14 parcellát felvásároltam, ám még mindig csak 1,2 hektárnál tartok, miközben rengeteg jogi procedúrán kellett átesnem. Ráadásul sokan azt hiszik, ha parcellájukon áll egy bódé, akkor az már értékesebb. Pedig az eltávolításuk pluszmunkát és költséget jelent.
Bertalan elárulja, hogy vörösbor készítésében gondolkodik, hiszen Tokajjal fehérborban nem tudna konkurálni. Az sem véletlen, hogy az 1567-ből származó városi címerben is kékszőlő látható. 30 árnyi területet már beültetett oportóval, kadarkával, zweigelttel, pinot noire-ral, amelyekből az idén várható az első termés.
– De ha van szőlő, kell hogy legyen borászat is. Ez akkor rentábilis, ha legalább 5 hektáron gazdálkodik az ember. (Kiszámoltam, hogy ilyen alapon a helmeci szőlőhegy mindössze 24 családot tudna eltartani.) Ehhez sajnos sem Királyhelmecen, sem Kisgéresben nem találtam megfelelő ingatlant. Így Nagygéresig kellett mennem, ahol egy úri lak a ’70-es évektől üresen állt. Valaha egy orvos lakott benne. Ma már nem vagyok benne biztos, hogy jó vásárt csináltam, de úgy látszik, ez kellett ahhoz, hogy találkozzam Remák Sándor úrral, aki 2018. január 31-én eladta nekem a Csonkaváron található pincéjét. Bár a Csonkavár Királyhelmec szimbóluma, rendkívül keveset tudunk róla.
A XV. században Helmec a Pálócziak birtoka volt. Ők építették a várat, amelyről az utolsó feljegyzés 1546-ból való. 1548-ban az országgyűlés elfogadta a lerombolásáról szóló törvényt, és 1570-től Csonkavárként emlegetik.
– A hiányos tudásunknak elsősorban az az oka, hogy nem folytak feltárások ezzel kapcsolatban. Sőt az épület eredetét is homály fedi. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan okosabbak leszünk, hiszen saját területemen elkezdődött a műemlékvédelmi feltárás, és máris érdekességekre bukkantunk. Több tényező már most azt sejteti, hogy a mai Csonkavár valaha egy palotaépület volt. Középső pincehelyiségében megmaradt egy eredeti gótikus tört boltív, míg a másik kettő barokk, téglaboltozattal. A jókora pincelejárat arra utal, hogy annak idején lovas kocsival tudtak behajtani rajta. A pincehelyiséget tehát ismerjük, a földszintet kellene rekonstruálnunk, és sejtésünk szerint az épületnek emelete is volt. Sajnos, az a tény, hogy a romvár legtávolabbi pontjától 10 m sugarú körben védelmi terület húzódik, alaposan megnehezíti a feltárást. Nagyon hálás vagyok a Kassai Műszaki Egyetem régészeinek, hogy ilyen gyorsan végzik az ásatásokat.
– Az egészen bizonyos, hogy Királyhelmecen a borászat a mohácsi vész után virágzott – állítja Bertalan –, mert az egyedüli biztonságos bortermő vidék maradt. Ám a török megszállás után a jobb minőségű szőlőtermő vidékek ismét fejlődésnek indultak, míg nálunk hanyatlás jött. Feltételezésünk szerint a XVIII. század végétől a Csonkavár a premontrei rendház fennhatósága alá tartozott, egy évszázaddal később pedig Mailáth-birtok lett. A XIX. század végén itt is pusztított a filoxéra.
Gönczy Bertalan azt is elmondja, nem kívánt vendéglátással foglalkozni, őt a Csonkavár mint pince érdekelte. – A fordulat akkor állt be, amikor Lengyel Csaba vállalkozó azzal keresett meg, hogy kibérelné az egykori éttermet, és együttműködne a feltárásokban is. Beleegyeztem, hiszen nekem is jól jön egy kis bevétel a sok-sok kiadás mellé, s ha az ásatások úgy alakulnak, hogy sikerül a földszintet helyreállíttatnom, a teraszt át tudom oda helyezni, és egymást kiegészítve tudnánk Csabával működni. Ők készítenék a vacsorákat, amelyek mellé az én boraimat szolgálnák fel.
Ami a Csonkavár látható részeit illeti: megmaradt egy külső és egy belső fal, ezek a város tulajdonát képezik. A terület, amelyen ezek állnak, a Szlovák Földalapé. Gönczy Bertalantól természetesen azt is megkérdeztük, nem tervezi-e a hazaköltözést. Mint elárulta, nem tudja, mit tartogat a jövő, de ez nem lenne ellenére.
Az írás megjelent a Magyar 7 hetilap 23. heti számában.
