Száz éve lőttek a tömegbe Zselízen a cseh katonák
Zselíz városának önkormányzata a Csemadok helyi alapszervezetével karöltve 2019. március 23-ára szervezte meg azt a megemlékezést, melynek során – a helyi evangélikus templom előtti téren összegyűlve – fejet hajtottak az éppen száz évvel ezelőtti zselízi sortűz áldozatainak emléke előtt.
Immár egy évszázada annak, hogy az akkoriban színmagyar Garam menti település lakosai egy demonstratív felvonulást hirdettek meg. A tüntetők között azok voltak többségben, akik a csehszlovák hatalom államfordulatot követő intézkedései ellen tüntettek, de megjelentek olyanok is, akik a két nappal korábban kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság iránti szimpátiájukat szándékozták kifejezni.
Budaváry Béláné hétéves kislányként volt szemtanúja az eseményeknek. Urbán György kérésére 1993-ban írta meg visszaemlékezéseit. Bözsi néni ugyan hetvenöt év távlatából néhány dologra valószínűleg pontatlanul emlékezett, feljegyzései alapján mégis rekonstruálni lehet a zselízi főutcán zajló eseményeket. A szóban forgó dokumentum később Horváth Gézához került, akinek témába vágó írását a Magyar7 eheti számában olvashatják.
A visszaemlékezések szerint a zselízi temetőtől induló tömeg a magyar zászlót tartó Nagy Pált követte. A cseh legionáriusok felszólítása ellenére a sokaság nem kívánt feloszlani, énekelt és vonult tovább.
A 16 éves Várai Mária Lujza, a 18 éves Várai Anna, a 32 éves Nagy János és a 40 esztendős Séda Károly azonnali halálát okozva ekkor lőttek a tömegbe; Fejes Károlyt másnap hajnalban lőtték le.
A zselízi vértanúkra emlékezve 1994. március 23-án egy szürke gránit emléktáblát helyeztek el annak a háznak a falán, aminek közelében történt a tragikus esemény. 2019. március 23-án, a sortűz századik évfordulóján új helyre, az evangélikus templom melletti parkban elhelyezett sziklára tették át az emléktáblát. Ezt a teret a tervek szerint a jövőben A Zselízi Mártírok Terének fogják majd nevezni.
