Szárnyal a Zerda
A dunaszerdahelyi Ki mit tud? nagyszerű színvonallal és számos meglepetéssel kápráztatta el a közönséget. A megméretés abszolút győztese a csallóközi és mátyusföldi fiatalokból álló, népzenét játszó Zerda zenekar lett, amely hihetetlenül profi produkcióval rukkolt elő, holott tagjai kiskorú fiatalok, közülük ketten csupán 13 évesek.
Lukács Máté prímás, Medík Karolina tercprímás, Tóth Márton brácsás, Nagy Alex nagybőgős, Kopsa Boglárka énekes, Kántor Kristóf cimbalmos és Tóth Mihály klarinétos, harmonikás, furulyás, avagy a Zerda tagjai évek óta a Pósfa zenekar népzenei tanfolyamán pallérozódnak, s legtöbbjüknek jó pár év zene(iskola)i múlt van a háta mögött, így talán érthetőbb a magabiztos kiállás, és az, hogy a tagok már most látványos ének-, illetve hangszeres tudás birtokosai. Mentoruk, menedzserük és pártfogójuk Iván Zoltán a Pósfa zenekarból, aki nemcsak zenei téren ad számukra útmutatást, hanem lényegében ő „szedte csokorba” a zenekar tagjait, és a zenekarnév is neki köszönhető.
– A Zerda magja nagyjából egy éve már háromtagú felállásban fellépett, de így, a jelenlegi formában csak januárban tudtuk összehozni a zenekart. Decemberben beszéltem Mátéval, mert ő a prímás, és általában a prímások a főnökök, hogy van egy elképzelés, mit szól hozzá? Lépes Anikó a Csallóközi Népművelési Központból említette nekem, hogy létezik egy országos népzenei minősítő verseny, a Vidiečanova Habovka, ami a legnívósabb, legkomolyabb, s legrégebbi verseny Szlovákiában, jó lenne, ha mi is tudnánk oda küldeni egy zenekart. A jelentkezés egyik feltétele az, hogy szlovákiai területről származó népzenei produkciót kell előadni, ami ugye lehet magyar népzene is. Elkezdtem gondolkozni, hogy nálunk van hegedűs, fúvós, cimbalmos, mindenféle hangszeres, na ebből már csak össze tudunk „dobni” valamilyen zenekart. Aztán december végén jelezte Máté, hogy kiegészült a zenekar cimbalommal, klarinéttal, egy tercprímással és az énekessel, s így végül ez év januárjában megszületett a Zerda – kezdte mesélni a történetet Zoltán.
Mivel a minősítő versenyre és a Ki mit tud?-ra is készültek, az idő pedig sürgetett, így ugyanazt a műsort, a Vág-Garam közi népzenét játszották mindkét helyen, melynek próbáit csak február elejétől tudták elkezdeni.
Alexet Iván András hívta meg először a Pósfa tanfolyamára. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy először noszogatni kellett Alexet, de aztán annyira megtetszett neki, hogy teljesen „megfertőződött” az ott átélt élményekkel, a hangulattal, a közösséggel és magával a népzenével.
– Ő volt a teória tanárunk a szerdahelyi művészeti alapiskolában. Nagyjából négy éve történhetett, hogy két egymást követő órára nem jött be senki, csak én. Ott volt a cselló, s akkor nem volt mit csinálnunk, unalmunkban csellóztunk. Aztán annyira megtetszett, hogy elkezdtem csellóra járni, mert előtte már zongorára jártam – mondta Alex, aki egyedüliként nem néptáncos a csapatból, „csupán” muzsikus.
A tanfolyamon találkozott Mátéval és Mártonnal, és elkezdődött a közös muzsikálás. Karolina már korábban is részt vett a tanfolyamokon, később pedig csatlakozott Kristóf is, aki nagyjából egy éve cimbalmozik. Máté már nyolcévesen kezdett hegedülni komolyzenét a galántai Joseph Haydn Művészeti Alapiskolában. A 8 éves alapképzést sikerült 7 év alatt elvégeznie, és aztán átjött Dunaszerdahelyre Iván Andráshoz, de néptáncol is a Csallóközi Táncegyüttes ifjúsági csoportjában.
– Elkezdtem járni komolyzenei brácsára, de a hegedűt ugyanúgy megtartottam, csak most már inkább népzenével foglalkozom, mint komolyzenével. A népzenét pedig a tanfolyamon ismertem meg, ahova nem is akartam elmenni, csak édesanyám noszogatott, de azóta mindegyiken ott voltam – vallotta be Máté.
Lám-lám, nem mindig „ördögtől” való a szülői noszogatás... Az egyes hangszerszólamok begyakorlása után február elején már együtt próbált a zenekar. A minősítő verseny regionális fordulója Gellében zajlott, a megyei Szakolcán, a döntőt pedig természetesen Habovkán, a Turdossini járásban rendezték meg. A népzenekarok kategóriában tíz banda állt színpadra, melyek közül az egyik volt a Zerda, s ez nagyjából tükrözi is a szlovákiai magyarok nemzetiségi arányát.
Az a tény, hogy egy alig pár hónapja, kiskorúakból verbuvált népzenekar első próbálkozásra rögtön az országos döntőbe jutott és ott fergeteges sikert aratva ezüst sávos minősítésben részesült, hatalmas teljesítmény. Nehezítette a felkészülést, hogy közben a Ki mit tud? selejtezőjére, elődöntőjére és döntőjére is készülni kellett.
Ráadásul a két döntő azonos idősávban volt, így a Zerdának rohannia kellett Dunaszerdahelyről Habovkára. De megoldották! S mi lehet a Zerda sikerének a titka? Látszatra gyorsan jött, ám sok munka van mögötte!
– A lényeg, hogy a dinamikát, az önkifejezést, a színpadi megjelenést, mind be kell „vágni”, rögtön az elején. Meg kell tanulni, hogyan nézzünk egymásra. Ezt már a táncolás során is megszoktuk, a színpad tehát nem volt idegen számunkra. Nem szabad félni a színpadon, és mindent meg kell tervezni, mikor mi következik. Nem lehet a véletlenre bízni, hogy „majd improvizálunk”. Ehhez idő kell, tapasztalat, gyakorlás és sok színpadon töltött idő. Jó érzés volt Dunaszerdahelyen abszolút győztesnek lenni, csakhogy ez nem népzenei megméretés volt, mint a Habovka. Ez számunkra inkább mediális, mint szakmai siker, amit természetesen nem becsülünk le, hiszen általa nagyon sokan megismertek bennünket, és kaptunk felkéréseket. Szakmailag inkább a Habovka a siker – fejtette ki Máté.
– mondta Kántor Kristóf cimbalmos.
– Nagyon tetszik a közösség. Szinte nincs is olyan próba, hogy ne röhögnénk valamin. Az a jó, ha valamit nem értünk, akkor tudunk egymásnak segíteni, tanítjuk egymást. Elvárások vagy célok? Minél több helyen tudjunk játszani, és minél több helyen ismerjenek meg bennünket – összegzett Medík Karolina másodprímás.
– Számomra nagyon nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen zenekarban énekelhetek. Nekem ez már régóta nagy vágyam volt – tette hozzá Kopsa Boglárka énekes.
– A mai napig nem tudom elhinni, hogy ennyire pozitív a kommunikáció a zenekarban, s hogy ilyen rövid idő alatt ilyen jól „összejátszottuk” egymást – mondta a nagybőgős Nagy Alex.
– Imádom azt a hangulatot, amikor játszunk, meg a lendületét a muzsikálásnak. Szeretném, hogy minél több buliban zenéljünk és minél több táncházat játsszunk – jegyezte meg Tóth Márton brácsás.
– fogalmazott Máté.
– Nagyon sokat köszönhetünk tanárainknak, akiknek csak hálásak lehetünk, hiszen nélkülük nem lennénk itt, ahol most vagyunk – mondta hálával Tóth Mihály klarinétos, harmonikás és furulyás, aki egyébként Marci testvére.
Iván Zoltánék gyakorta dobták „mélyvízbe”, vagy állították kész helyzetek elé a Zerda tagjait, s vallják, ha nem így lenne, akkor még félúton sem lennének, de a Zerda tagjai is belátták, hogy a sok gyakorlás és a kihívások nélkül nem fejlődtek volna ilyen gyors ütemben. Következő lépésként – először a zenekar megalakulása óta – egy tánccsoportot, a Kis Megyer Táncegyüttes táncosait kísérik a nagymegyeri Pajtafeszten szeptember 5-én, de a Zerda egyéb „ínyencségekkel” is készül, ami egyelőre legyen meglepetés.
Megjelent a Magyar7 2026/28.számában.
