Szállást keres a Szent Család - élő néphagyomány
A szentcsalád-járás a magyar nép körében a leginkább elterjedt adventi ájtatosság. Az osztrák eredetű szokás egyházi kezdeményezésre honosodhatott meg Magyarország területén.
Az alábbiakban Szakálos Éva művészettörténész vallásantropológiai elemzésének felhasználásával Szőgyén községben vesszük górcső alá a szertartást.
Jellegzetessége, hogy a szentcsalád képét vagy szobrát december 15-től kilenc napon át házról házra hordják, mintegy befogadják. A szokás magvát Lukács evangéliumának sorai alkotják: „Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.”
A községben négy különböző helyen folyik még a szertartás
A rítus menete sokat változott, ami betudható a falu fokozatos elöregedésének és a katolikus hitet aktívan gyakorlók csökkenő számának.
Kezdetben a szentcsalád-járás a hagyományoknak megfelelően zajlott. A Szent Család szobrának felszentelése után az elkövetkezendő kilenc napon mindig más házban zajlott a szertartás, melyben a férfiak, asszonyok és gyerekek is aktívan részt vettek. A szobrot minden este egy párnára helyezték, amelyet két gyermek tartott. Így vonultak át egyik házból a másikba, énekszóval. A befogadó család szeretettel várta a menetet, házukat a nagy esemény előtt kitakarították, meggyóntak és megáldoztak, a ház ura pedig egy istálló kisméretű mását készítette el fából a szentcsalád számára. Emellett házi oltárt emeltek a legdíszesebb szobában. Mostanság azonban már megesik, hogy egy-két személy biztosít helyet mind a kilenc napon.
A rítus
A szertartás december 15-én veszi kezdetét, amikor a közösség egyik tagja a hajnali mise után a helyi plébánossal megáldatja a szobrot vagy képet. Ugyan ezen a napon estefelé gyűlik össze a 7 – 14 résztvevő, akik együtt, énekelve mennek a soros házhoz és bekopognak:
Szállást keres a Szent Család.
De senki sincs, ki helyet ád.
Nincsen, aki befogadja
Őt, ki égnek s földnek ura.
Az idő már későre jár,
A madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába"
Betlehemnek városába.
Legalább ti, jó emberek,
Fogadjátok a Kisdedet.
Házatokra boldogság száll,
Ha betér az égi Király.
A beköszönő énekre a háziak ezt válaszolják:
Ne sírj tovább, Szűz Mária,
Ne menjetek ma máshova!
Szállásunkat mi megosztjuk,
Kis Jézuskát befogadjuk.
Még a szertartás kezdetén kiválasztják az előimádkozót, aki régen általában egy gyermek volt, mostanság azonban inkább idősebb asszony.
Amikor az összejövetel a végéhez közeledik, az előimádkozó az oltárasztal előtt álló térdeplőzsámolyra térdel, és felolvassa a lezáró szövegrészt:
Elbúcsúzunk tőled, Szentcsalád! Fáj, hogy nem tudtunk úgy megtisztelni, mint ahogy szerettünk volna. Szívünk templomából azonban már többé el nem bocsátunk. Maradj nálunk egész életünkben. Búcsúzásul add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy tiszteleted kösse össze a keresztény családokat: a férjek feleségükben, ő, Szűz Mária, téged tiszteljenek: a feleségek férjükben Szent Józsefet szeressék, becsüljék. Legyen szent és sérthetetlen a házasság szentsége. A keresztény családok Istenáldásának tekintsék a gyermeket: féltő gonddal, legdrágább kincsükként, isteni félelemben neveljék őket. A gyermekek szüleikben Isten helyettesét tiszteljék és szeressék, nekik mindenben engedelmeskedjenek!
A szertartás hossza 60-90 perc időjárástól, naptól és imakérelmektől függően. A résztvevők a házigazdának köszönetet mondva indulnak haza.
A szentcsalád-járás a Szent Szűz tiszteletének fokozott megnyilvánulása
Mint a Megváltó szülőanyja, mint a családok védelmezője, az elesettek megsegítője és a gyengék pártfogója jelenik meg a szent énekekben. Mária alakja alázatos, megbocsátó, vigyázó és segítő, közvetítő a földi és égi szféra között. Mindemellett fontos része a szertartásnak Krisztus születésére, a karácsonyra való lelki készülődés.