Szakolca Szent Mihály-plébániatemplom
Az 1370–80-as években épült hatalmas háromhajós plébániatemplom a korszak egyik legrangosabb magyarországi gótikus épülete. Eredeti alaprajzát ma is őrzi, ám részleteiben késő gótikus elemek is megjelentek, s a 17. században egy újabb átalakításkor a reneszánsz stílus jegyei is felismerhetők rajta.
A széles nyugati főhomlokzat előtere, illetve az orgonakarzat fölé magasodó harangtorony körbefutó, konzolokon nyugvó árkádja az 1600-as évek közepén készült, a főbejárat reneszánsz kapuzatával egy időben. Sokszögzáródású szentélyét gótikus keresztboltozat fedi, Szent Mihály-főoltára az 1670-es években készült. A főhajó boltozata és a galéria reneszánsz formákat mutat. Az oldalhajók alacsonyabbak s ezek ablakain jut fény a főhajóba.
A templombelső díszei közé tartozik Szent István és Szent László barokk szobra, a karzaton az orgona fölött pedig egy reneszánsz festmény a négy magyar szentet (István, László, Imre, Erzsébet) ábrázolja, s egy mellékoltáron pedig a „Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának” jelenet látható.
A templom mellett áll a kupolaboltozatos Szent Anna-kápolna, mely ossárium (csontház) fölé épült, a templom építésével egy időben. Az épület elé 2008-ban állították fel a Szakolcának városi jogokat adományozó Nagy Lajos király szobrát.
