Szabolcs bá, az öregcserkész
Kürtön járt Magyaródy Szabolcs Kanadában élő 95 éves magyar öregcserkész, hogy előadást tartson a felnőtt cserkészeknek, beszéljen nemzetről, hazaszeretetről és az életéről. Szabolcs bácsi, cserkésznevén Szabolcs bá a kanadai Hunyadi Mátyás Munkaközösség vezetőjeként évente hazalátogat, és előadásokat tart Magyarországon és az elcsatolt területeken.
Az öregcserkészt a 22. Számú Majer István Cserkészcsapat mellett működő Cserkészszülők Klubja hívta meg Kürtre. Szendi Erika szervező köszöntőjében elmondta, négy évvel ezelőtt a kürti cserkészszülők részt vettek egy felnőttképzésen, és az ott elhangzott előadás olyan hatással volt rájuk, hogy megalakították a cserkészszülők klubját, tudatosítva, felnőttfejjel is el lehet kezdeni a cserkészet szellemében tevékenykedni. Mikor tudomásukra jutott, Szabolcs bá Magyarországon tartózkodik, kapva-kaptak az alkalmon és meghívták őt közösségükbe.
Az öregcserkész már a beszélgetés elején mosolyt fakasztott, amikor elmesélte, hogyan állt be a cserkészcsapatba. Nyolcéves lehetett, mondta, amikor édesanyjával felköltöztek Budára. Nem volt barátja, ezért amikor valaki megkérdezte, belépne-e a Farkaskölykök csapatba, rögtön igent mondott, csak aztán kérdezte meg, mi is az voltaképpen. Felelevenítette a gödöllői cserkészdzsembori feledhetetlen élményeit, ahová lovaskocsival mentek, és a csapat egy kötélbe kapaszkodva verekedte át magát a tömegen. Később egy gimnáziumi cserkészcsapat tagja volt, mindaddig, amíg fel nem oszlatták a cserkészszövetséget.
Budapesti gimnazistaként Mindszenty József bíboros melletti kiállás miatt 1948-ban az ÁVH elkapta, az Andrássy út 60-ban jól megverte, utána szabadon engedte. A kommunista rezsim azért is ferde szemmel nézett rá, mert a nagybátyjának volt egy kis szénbányája. Amikor a bányát államosították, a nagybácsit bizonytalan időre internálták, minden bírói végzés nélkül.
– Én akkor minden erőmmel azon dolgoztam, hogy kiszabadítsam. Sikerült is kihozni a börtönből, de két év után Bécsbe szökött. Ekkor jelent meg róla egy cikk Fehér Klára újságíró tollából, aki a régi világ képviselőinek életét „leleplező riportjaival” tűnt ki. A hazugságok közt olyat is írt róla, hogy ostorral verte a munkásait. Pedig az ellenkezője volt igaz, hiszen például zsidókat mentett azáltal, hogy munkát adott nekik. A cikk hatására engem is keresett a rendőrség, mint a nagybátyám szökésének a segítőjét, de szerencsére nem találtak otthon. Nem is mertem a továbbiakban otthon maradni. A Balaton környékén bujdostam, végül sok nehézség árán magam is Bécsbe szöktem.
Szabolcs bá Ausztriából viszontagságos úton jutott Skóciába, ahol olajmunkásnak állt, majd Londonon keresztül meg sem állt Kanadáig. Hamiltonban telepedett le, azóta is ott él a családjával.
Angliai tartózkodása alatt nemigen tanulta meg a nyelvet, hiszen mint mesélte, minden munkatársa menekült volt, akikkel inkább németül váltottak pár szót. Dehát a félszemű a vakok közt király, ezért bár alig beszélt németül és angolul, mégis a felvételi irodában találta magát tolmácsként.
Kanadába már a saját pénzén utazott. Akkoriban nagy volt ott a munkaerőhiány, ezért ha valaki egy kicsit is konyított valamihez, már fel is volt véve. Dolgozott szövőgyárban, villanyszerelőként, végül egy fémkombinátban kapott állást technikusként. Másodállásban mérlegképes könyvelőként tevékenykedett. Megnősült. Rózsika, a felesége is kivándorolt magyar család gyermeke, ezért nem is volt kérdés, milyen anyanyelvűek lesznek a gyerekek. Tamás fia közbe is szólt, hogy óvodába íratásakor ő bizony nem beszélt angolul, ezért az óvoda vezetősége a belépés elhalasztását javasolta, de végül sikerült valamelyest felzárkóznia. Ő és a húga is magyar cserkész, sőt az unokák is. Még a pulikutyájuk is a magyar Morzsa névre hallgatott.
Magyaródy Szabolcs az emigrációban is tagja lett a magyar cserkészmozgalomnak, amely az ottani magyarság túlélésének egyik eszköze volt. Nyugdíjasként immár három évtizede a kanadai Magyar Öregcserkész Csapat parancsnoka.
Cserkészszülőként, majd öregcserkészként missziót vállalt a magyarság külföldi hírnevének javításában, szomszédaink intenzív lejárató propagandájának az ellensúlyozásában. Segítőivel a könyvtárakból összegyűjtötték a magyarság és Magyarország számára kedvező könyveket, és szétküldték azokat az amerikai egyetemeknek, médiáknak, diplomáciai képviseleteknek. Mivel az 1956-os szabadságharc hatására megnőtt az érdeklődés a magyar ügyek iránt, több művet újranyomtattak, önkéntes munkában lefordították a Magyarországról megjelent cikkeket, új kiadványokat. A későbbiekben a világháló is segítette a munkájukat. Eddig százhúsz-ezer könyvet és cédét osztottak szét ingyen könyvtáraknak és más intézményeknek. Az akciókat főleg amerikai és kanadai kisnyugdíjasok támogatásaiból tartják fenn.
Munkája elismeréseként 2004-ben Teleki Pál-emlékéremmel tüntették ki, 2011-ben pedig az angol nyelvű, magyar történelmi vonatkozású honlap, a Corvinus Library alapításáért és működtetéséért, valamint magyarságszolgálati tevékenységéért Magyar Örökség díjat kapott.
A kötetlen beszélgetés során Szabolcs bá elmondta, tíz éve még csapatparancsnok volt az öregcserkészek táborában, és sátorban aludt. Hogy az egészség megőrzésének titka a friss, természetes nyersanyagokból készült ételekben rejlik és abban, hogy a munkát sosem szabad abbahagyni, az elérendő célt pedig mindennap ki kell tűzni.
Tippeket adott a cserkészszülőknek és az öregcserkészeknek, hogyan segíthetik a csapat munkáját. Megjegyezte, „volt cserkész” nem létezik, csak olyan, aki nem fizet tagdíjat. Élete során vázlatokat készített élete főbb állomásairól, jelentősebb történéseiről. Megjegyezte, ha a jóisten is úgy akarja, a közeljövőben talán könyv is készülhet ezek alapján.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/47. számában.
