Séta a losonci református temetőben
Az egykori losonci református temető sok, a régió határain túl is ismert személyiség nyughelye. Többek között Kármán Józsefé és a Kármán családé, a Szilassy családé, a Ráday családé. Itt nyugszanak továbbá a város életében fontos szerepet játszó személyek, lelkészek, tanítók, művészek. Sajnos a sírhelyek és kripták többsége ma már nagyon elhanyagolt, valamennyit kifosztották, szétlopták, kibontották.
A temető történelem. Sétát téve a sírhelyek között megelevenedik a múlt: felidézzük azokat, akik egykor itt éltek, neves személyiségeket, akik sokat tettek a városért, a régióért. A temetőben, vagy, ahogyan a reformátusok nevezik, a kertben kilenc nevezetes kripta van: a Zámpory, a Bellágh, a Deáki, a Szentjóbi, a Szígyártó, és a Háger-Landgráf család tagjait helyezték itt örök nyugalomra. Sajnálatos módon valamennyit kifosztották, szétlopták, kibontották.
Legrégebbi a Ráday sírhely, amelyet 2017-ben, a reformáció 500. és Ráday Pál születésének 340. évfordulójának évében, Magyarország Kormánya és a Dunamelléki Református Egyházkerület támogatásával felújítottak. Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc fejedelem titkára, diplomatája, a Református Egyház első főgondnoka, egyházi énekek és versek szerzője, a Ráday Könyvtár alapítója 1733-ban halt meg péceli kastélyában, de kívánságának megfelelően Losoncon temették el a családi sírboltban. Kriptáját először 1898-ban, majd 1926-ban, legutóbb a Csemadok kezdeményezésére 1977-ben renoválták. A tavalyi felújítás a Magyar Kormány, a losonci református egyház és az önkormányzat, valamint a Dunamelléki Református Egyházkerület összefogásával valósult meg. A családi sírkertek közül legnagyobb a Szilassy családé, ahol ifj. dr. Szilassy Aladár, a magyarországi cserkészmozgalom megalapítója is örök nyugalomra lelt. A 2. világháború végéig szinte kizárólag csak magyarok temetkeztek ide.
A losonci református temető ma az egyetlen olyan temető, melyet nem vesz körül kerítés. Napjainkban már a köztemető részének tekinthető. Pusztulása 1998-ban következett be, amikor intenzíven elkezdődött az újratemetkezés. Így fokozatosan eltűnnek a régi sírok. A temetőben nyugvók többsége azonban már élete során sem kapta meg a méltó tiszteletet, hisz a második világháború után háborús bűnösként tekintettek rájuk, és ezért a losonci Járási Nemzeti Bizottság „konfiskációs testülete” minden ingatlanát, beleértve a temetőt és a templomot is, elkobozta.
A református gyülekezetnek jelenleg kb. 100 tagja van, akik, ha tehetik, kimennek a régi sírokhoz, azoknak a történelmi személyiségeknek a nyughelyéhez, akik egykoron sokat tettek Losonc városáért és az egész térségért. Ha arra járunk, egy-egy mécsessel, gyertyával emlékezzünk meg róluk mi is!
