2022. szeptember 18., 09:10

Semmi sem jutott az elszakított falvaknak

Harminc év telt el a bősi vízerőmű 1992. október 24-ei elindítása óta.  A környezetvédelmi tárca szerint a vízerőmű erényeiként említhető, hogy jelentős mértékben megnövekedett általa a főváros árvízbiztonsága, kialakult továbbá egy 3,5 méter mély vízi út, ami azelőtt csak alig 2,5 méteres volt, ökológiailag tiszta elektromos energiát nyerünk, megállt a Duna régi folyása egy részének fenékeróziója, és nagyrészt a Duna bal oldali ágrendszerének kezelése is megoldódott.

bősi vízerőmű
Fotó: TASR

Jelentősen javultak a vízi és erdei állatok életkörülményei, nőtt a felszín alatti vízkészletek kapacitása, javult a pozsonyi kikötő egész éves kihasználásának a lehetősége, ideális feltételeket teremtettek a vízi sportok, turizmus, rekreáció fejlesztésére, és nem utolsósorban a Bős-Nagymaros vízműrendszer építésének felfüggesztése ellenére számos projekt valósul meg a határokon átnyúló együttműködés keretében itt.

De mi jutott a harminc éve vízfal mögé került három falunak: Vajkának, Doborgaznak és Bodaknak azon kívül, hogy elveszítették a falu eredeti arcát no meg a fiataljaikat.

A gát megépítése óta a három elszakított falut délről a régi folyómeder veszi körül, északról pedig a vízmű hosszú bevezető csatornája. A települések lakóinak annak idején azt ígérték, hogy a vízművel együtt kárpótlásul hidat építenek nekik a csatornán, írás persze erről sincs, így nincs is mire hivatkozni. A leggyakoribb ellenérv az, hogy a milliárdos beruházás nem érné meg, mert csak kevesen használnák a hidat.

Kihaló őslakosok, betelepülő pozsonyiak

A községek lakói szerint a vízmű megépítésekor olcsóbb energiát is ígértek nekik, de ebből sem lett semmi, a vajkaiak, doborgaziak és bodokiak ma is ugyanannyit fizetnek a szolgáltatásért, mint bárki más, a földjeiken működő erőmű bevételeiből semmilyen módon nem részesülnek.

Pedig nagy árat fizettek az erőműért. Mindhárom falu életét a mai napig befolyásolja a bősi vízerőmű működtetése.

Vajkán nagy problémát jelent a falu elöregedése, a hivatalosan 430 fős faluból 120 a nyugdíjas. „A vízerőmű miatt ugyanis 20 évig nem lehetett itt építkezési engedélyt kiadni, ezért ma hiányzik innen az a generáció, azok a fiatalok ugyanis elköltöztek innen, és máshol telepedtek el” – mondta Álló Donát vajkai polgármester hozzáfűzve, amióta a bősi vízerőművet felépítették a három település semmilyen kompenzációt nem kapott.

„Vajkán például előállt egy paradox helyzet. Az önkormányzatok egyik legnagyobb forrása, amiből a költségvetést felállítják, a bejelentett lakosoktól normatív alapon beszedett adó.

Vajkán összesen 430 lakos van bejelentve, de valójában a faluban durván 700-800 ember lakik,

és ha az üdülőövezet megtelik, akkor van itt még 1000 ember. Pénzt a szolgáltatásokra viszont, amit nyújtanunk kell az embereknek, csak azok után kapunk, akik hivatalosan be vannak jelentkezve” – ecseteli a polgármester hozzáfűzve, itt üt vissza a hiányzó generáció problémája. Ők ugyanis ide már nem jönnek vissza, a kihaló szüleik házait meg jó áron eladják, és aki megveszi, nem jelentkezik be ide hivatalosan, Pozsonyban van a vállalkozása, ami ráadásul még másik megye is, de neki nem érdeke, hogy bejelentkezzen ide, hiszen 20 perc alatt fent van Pozsonyban, a szolgáltatásokra viszont itt is igényt tartana.

Nem törődnek ezzel a senki földjével

„A másik legnagyobb bevételünk az ingatlanadó, minél nagyobb tehát egy falu katasztere, annál nagyobb az adóbevétele Vajka azonban ebből a szempontból is specifikus helyzetben van” – mondja a polgármester. Szlovákiában az átlagkataszter durván 1500 hektár körüli, Vajka katasztere 820 hektár, a 820 hektárból azonban,

arra a területre, amelybe beleesik a vízierőmű, nem kapunk egyetlen centet sem, mert azt mondják, hogy árvízvédelmi töltésekről van szó,

teszi hozzá. „A vízterületek az adótörvényből kifolyólag nem adókötelesek, tehát a vajkai tóból, illetve a sülyi tóból, amelyekből a vízerőmű építésekor kibányászták a sódert, semmi bevételünk nincs, ahogy a Duna-ág vízrendszeréből sem. Ott vannak továbbá az erdők, amelyek négyszeres védettségi fokozat alatt vannak, de kizárólag csak a gazdasági erdők adókötelesek. Mindez azt jelenti, hogy Vajkán az önkormányzat tulajdonképpen a telkei 70 százalékáért nem kap adót” – mondja a polgármester.

Amennyiben az állam nem oldja meg szisztematikusan ezt a problémát, három-négy éven belül ezeknek a falvaknak nem lesz az alapszolgáltatások elvégzésére pénzük

– teszi hozzá Álló Donát. De gondot okoz az építkezési engedélyek kiadása is. A normatívát ugyanis itt is a bejelentett lakosok alapján kapják. „Vajka eszerint egy évre nagyjából 800 eurót kap, nekünk viszont 8000 eurónkba kerül, mert nem mondhatom a pozsonyinak, aki építkezni szeretne, hogy neki nem adom ki az engedélyt, mert nem fér bele a keretbe” – mondja a polgármester hozzátéve, a közlekedési problémákról nem is beszélve. „Csak hébe-hóba jár a busz, persze nem rentábilis, mert a bejelentett lakosok közül nem utaznak annyian, a pozsonyiak meg autóval járnak.

Ám ez nem jelenti azt, hogy ezt a régiót így el kellene hanyagolni, illetve senki földjének tartani.

Mi is rendes adófizetői vagyunk ennek az országnak, ráadásul a villamosenergia-termelés 30 százalékát innen viszik el a fejünk felől. 30-40 centért kisajátították a földjeinket, kibányászták a tavunkból a sódert, és mind a mai napig semmit sem kaptunk” – mondta.

Jogszabályi szinten is el kell ismerni a veszélyeztetettséget

Elindítottak egy kezdeményezést is a bodaki polgármesterrel együtt, amellyel azt szeretnék elérni, hogy az elszakított három falut sorolják be, hasonlóképpen, mint az atomerőművek környékén lévő falvakat, a potenciálisan veszélyeztetettek közé. „Nekünk 13 méteres vízoszlop van a fejünk fölött, tehát mi is ugyanúgy veszélyeztetettek vagyunk. A három faluban kialakult helyzetet másképpen megoldani nem lehet. A leglényegesebb a foylamatban az volt, hogy az állami szervekis elismerjék a veszélyeztetettség tényét, ami meg is történt” – mondja a polgármester hozzáfűzve,

a következő lépésben a jogszabályt kellene megváltoztatni, hogy a vízerőmű mindenkori üzemeltetője alanyi jogon fizesse a különadót, amint az atomerőművek környékén lévő falvaknak fizetik.

Viliam Oberhauser minisztersége idején, aki Vladimír Mečiar első kormányának erdészeti és vízügyi minisztere volt, s az ő mandátuma alatt fejezték be a bősi vízerőműt, nem szűkölködött az ígéretekben, amelyekből aztán semmi sem vált valóra. „Pedig a jelenlegi problémákról már akkor tudtak, megoldások is voltak, csak éppen egyetlen kormány sem volt hajlandó arra, hogy ezeket a megoldásokat meg is valósítsa” – zárta a polgármester.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.