Selmecbánya hőseinek nyomában
Sok elfeledett hőse van Felvidéknek, akik sajnos nem maradtak meg a kollektív emlékezetünkben, pedig életükkel, példájukkal méltóak rá. Hurtay György és Baumerth Károly egykori selmecbányai erdőmérnök-hallgatók megérdemlik, hogy az utókor ne feledje el nevüket.
Kevésbé ismert tény, hogy a vesztes első világháború után, amikor a cseh csapatok egyre mélyebben hatoltak be Magyarország területére, Selmecbánya ellenállt. Bár a szlovák nemzeti mozgalom erősödött, a város magyar fennhatóság alatt akart maradni.
Napjainkban ez már különösnek tűnhet, de az akkori főiskolai hallgatók egy emberként álltak ellen a megszállásnak, s fogtak fegyvert nemzetőrként, hogy védjék városukat és az alma matert. Több fegyveres összecsapásban is részt vettek, amelynek halálos áldozatai voltak. Nekik köszönhető többek között az is, hogy a Bányászati és Erdészeti Főiskola könyvtárát nem lopták szét, hanem azt Magyarországra mentették át.
Hurtay György és Baumerth Károly bátorsága a mai kor emberének szinte már idegennek tűnhet. Két fiatal, akik magukkal, jövőjükkel nem törődve vállalták Magyarországért a harcot, s ezért az életükkel fizettek.
A Hazajáró Honismereti és Turista Egylet, valamint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom idén első alkalommal hajtott fejet az elhunyt hősök előtt. A szervezők úgy gondolták, egy szokásos koszorúzásnál méltóbb lenne a Selmeci-hegységben egy túra keretén belül megemlékezni a fiatalokról.
A közel félszáz résztvevő között vegyesen voltak felvidékiek és magyarországiak, többen sok száz kilométernyi utat tettek meg, hogy ott lehessenek. Az embert próbáló 20 kilométert a csapat mindvégig együtt tette meg.
A túrát végül minden résztvevő sikeresen teljesítette, a szervezők pedig megfogadták, jövőre újra megemlékeznek Selmecbánya bátor diákjairól.
