Segítsük az „elfeledetteket”

Elfeledve, elhagyottan élik mindennapjaikat, nélkülözve a családi melegség, az otthon, a szeretet érzését. Számukra szerveztek gyűjtést Füleken és környékén, amelyet Ottmár Csintalan Katalin irányít.

Katalin egy cikkből értesült a hányatott sorsú kárpátaljai gyermekekről, és azonnal megérintette a történetük.

– Kárpátalján az emberek nagy része rosszabb anyagi körülmények közt él, mint Szlovákiában vagy akár Magyarországon. A kórházakba érkező kismamák nagyrészt szociálisan hátrányos helyzetűek, ami arra készteti őket, hogy gyermekeiket hátrahagyva éljenek tovább.

Ezek a gyerekek nem árvák, nem mondtak le róluk. Elfelejtett gyerekeknek nevezik őket,

mert a szülőknek lehetőségük van arra, hogy ha jobb helyzetbe kerülnek, visszavegyék őket magukhoz – mondja Katalin.

Az egészségügyben uralkodó viszonyok miatt egy-egy kórteremben akár 15-20 gyermek is össze van zsúfolva, a hozzájuk beosztott 1-2 ügyeletes ápoló és orvos nem sokat tud tenni testi, lelki, szellemi fejlődésükért. Az ingerszegény környezet, a családi szeretet hiánya mély nyomot hagy bennük. Az ő megsegítésükért indult a Kárpátaljai Elfelejtett Gyermekek Segítése (KEGYES) program, amely civil kezdeményezés. Ők hívták fel a világ figyelmét a kárpátaljai kórházakban státusz nélkül hagyott gyermekekre.

– A KEGYES által felkarolt, jellemzően 0–2 éves kor közötti gyerekek többsége nehéz sorsú családból származik. A szülők nem tudnak vagy nem akarnak gondoskodni a gyermekeikről, ugyanakkor nem akarnak lemondani róluk, így megoldatlan a jogi státuszuk, és ellehetetlenítik az örökbefogadás esetleges lehetőségét. Amikor megnéztem az oldalukat, zokogásban törtem ki, hiszen magam is anyuka vagyok. Majd elkezdtem keresni a lehetőséget a megsegítésükre.

Első lépésként saját csoportot hozott létre, ahol a megszerzett információkat közzétette, és bemutatta, kiknek és mit gyűjt. Majd rákeresett a csoport hivatalos Facebook-oldalára, telefonálgatott, érdeklődött, így bővítette saját oldalát további adatokkal.

– A program nagyjából két éve indult, és jelenleg két kórházban működik, Nagyszőlősön és Munkácson. A gyermekekkel foglalkozó osztályon a kevés orvos és nővér mellett néhány önkéntes dolgozik (lelkész, tanító, tűzoltó, eladó), napi 2-3 órában nyújtva segítséget az ott élő apró csecsemők, babák számára. Ők magukhoz ölelhetik, dédelgethetik, szeretgethetik a piciket, játszhatnak a nagyobbakkal.

Az ottani anyukák ruhákkal támogatják a kicsiket. A külföldi adományozók pedig tárgyi és anyagi alapú felajánlásokat tesznek. Magyarországon több gyűjtőpont is kialakult, de már vannak ilyenek Szlovákia nyugati részén, a magyarok lakta településeken és nagyobb városokban is.

Május eleje óta pedig a nógrádi és gömöri régióban is elindult a gyűjtés.

– Darvas-Tanácsné Novák Eszter, az ercsi református egyházközség lelkésze a fő kezdeményező, nála fut össze az összes adomány a többi gyűjtőpontról. Ő intézi a szállítás menetét, dolgozza ki a stratégiát, hogyan jusson célba. A határon túl pedig Sipos József lelkész várja és intézi a szétosztást, tárolást a kórházban. Bár az összefogás elindult, és sok a jólelkű támogató, mégis fontosnak tartom, hogy folyamatosan érkezzen számukra a segítség, hiszen a gyerekek nőnek, és újabb babák születnek. Az adományokat a környékünkön öt gyűjtőponton lehet személyesen leadni: nálam Ragyolcon, Füleken Kuzma Grétánál és Mihály Katalinnál, Várgedén Kali-csiak Csintalan Erikánál és Gömöralmágyban Majoros Máriánál. Az ő elérhetőségük fent van a csoportban, illetve néhány információ arról is, mit gyűjtünk, mire van szükség.

Adományozni lehet: pelenkát, popsitörlőt, popsikrémet, tápszert, tejpépet, babateát, bébiételt, játszócumit, cumiláncot, cumisüveget cumival (mindezt 0–2 éves korig), gyógyszereket, tisztálkodási szereket (törölköző, fürdetőkrém, babaolaj, fültisztító, sampon, koszmó elleni sampon, mosószer, baba mosogatószer, fertőtlenítő kézgél, kendő, fertőtlenítő folyadék), kiságyba hálózsákot, rácsvédőt, matracot, lepedőt, ágyneműhuzatot, takarót, kispárnát, plédet, illetve járókát, utazóágyat, babajátékot.

Katalin azt mondja, nagyon sok az önzetlen ember, akik időt és energiát nem sajnálva ajánlották fel segítségüket a gyűjtésben. De az adományozók száma is jelentős.

– Volt, aki 100 eurót küldött, vagy aki ilyen értékben vásárolt tárgyi eszközöket. A fent említett tárgyakból rengeteg gyűlt már össze, és még mindig gyűlik. De bármilyen csekély adománynak örülünk, hiszen nem mindenki engedheti meg magának, hogy nagy összeget vagy ajándékot hozzon, mivel maga is rászorulna a segítségre.

Aki anyagi támogatást szeretne nyújtani, az keresse Ottmár Csintalan Katalint, s ő elmondja az ezzel kapcsolatos feltételeket, ugyanis csak forint alapú bankszámláról lehet utalni. Az összegyűlt adományokat Katalin júliusban személyesen szállítja Ercsibe, és augusztus végén indulnak Kárpátaljára. További információt az „Elfelejtettek” – adománygyűjtés Facebook-oldalon kaphatnak a segíteni vágyók.  

Megjelent a Magyar7 2019/24 számában.