Schöne Náci - egy kedves pozsonyi úriember emléke
A pozsonyi korzó egyik közkedvelt alakjává vált a mindig elegáns és talpig úriember Lamár Ignác (1897-1967), aki széles mosollyal köszöntötte a pozsonyi járókelőket. Melegszívűsége és jámborsága végett a Schöne Náci becenevet kapta.
1967. október 23-án hunyt el Lamár Ignác, közismert nevén Schöne Náci, aki már élete során is Pozsony egyik híres figurája és meghatározó alakja volt. Német cipész családból származott. Majd miután édesanyja fiatalon elhagyta és apja korán meghalt, hamar saját lábára kellett állnia.
Mielőtt valaki valami rosszra gondolna Lamár Ignác „Náci” becenevével kapcsolatban, ismertetjük, hogy keresztnevének becézett formájáról van szó, amelyet a német-osztrákok magyarosan „Náci” formában írtak. A „Schöne” német ragadványnév viszont nyelvtanilag hibás (a helyes alak a „Schöner” lenne). De miért is kapta Lamár Ignác a Schöne Náci (Szép Náci) elnevezést?
Lamár Ignác régi vágású, elegáns figurája volt a történelmi Pozsonynak. Állítólag egy szerelmi bánattól megbolondult, ekkor kezdte pásztázni a pozsonyi utcákat. Mindig elegánsan, talpig frakkban jelent meg, fehér színű kesztyűvel kiegészítve, hatalmas cilinderrel a fején, kezében sétabottal.
Ám tudnivaló, hogy nagyapja híres cirkuszi bohóc volt. Így az is lehet, hogy utódja, ha nem is bohócruhában, de elegáns frakkban szerette volna osztani az örömöt és jókedvet az embereknek.
Gyakran virágot is hordott magával, melyet az éppen arra járó hölgyeknek adott át. A pozsonyi szépasszonyokat mindig illedelmes köszöntötte. Levette cilinderét, majd a kortársak beszámolói szerint három nyelven is köszöntötte a hölgyeket: Küss die Hand, Kezicsókolom! Ručičky bozkávam!
Miután az évek múlásával a pozsonyi divat is megváltozott, az utcákról pedig eltűntek a frakkot és cilindert viselő emberek, Lamár Ignác mindig nagyobb feltűnést keltett a régi korok emlékét idéző öltözékével. Amolyan két lábon járó nosztalgia volt akkoriban Pozsonyban.
Mintegy negyven éven keresztül volt jellegzetes része a pozsonyi kávéházak és cukrászdák életének. Különösen a cukrászdákba tért be gyakran (leginkább Stürzerhez vagy Mayerhez), ahol finom süteményekkel kínálták meg. Schöne Náci ugyanis nagyon szerette a jó kávét és a krémeseket!
Schöne Náci 1997-ben leleplezett életnagyságú köztéri szobrának alkotója Juraj Meliš. A szobor a pozsonyi Fő téren található. Schöne Náci tehát egykori kedvenc helyén, a Mayer cukrászdánál üdvözli a pozsonyiakat és a kíváncsiskodó turistákat.
Szobra azonban más tartalommal is bír. Mint ismeretes, Lamár Ignác nagyon szegény és szerény körülmények között élt, és csak a helyi pozsonyi lakosok szeretetének és jóindulatának köszönhetően tudott méltóságban élni a városban.
A pozsonyiak jószívűségének hála szabad bejárást kapott a belvárosi cukrászdákba, ahol sosem tudták elengedni úgy, hogy ne csomagoltak volna neki néhány darab finom süteményt. A lakosok jó szívvel törődtek a csendes és légynek sem ártó Schöne Nácival. Amikor a városi lapban megjelent, hogy Schöne Náci ruhái foszladoznak, a szerkesztőségbe özönleni kezdtek a nagypapák hagyatékaiból való öltözékek. Az efféle törődés és emberségesség akkoriban még Pozsony természetes része volt, sajnos mára már mindinkább fogyatkozóban vannak ezek a tulajdonságok.
Korabeli sajtóban is feltűnik alakja
Schöne Náci csínytevései a korabeli sajtóban is helyet kaptak. Érdekes például a Prágai Magyar Hírlap „Schöne Náci gázálarccal” (1938) című cikke. Akkortájt rendelettel kötelezték Pozsonyban mindenki számára a gázálarcok beszerzését. A gázálarc-árusításra több drogéria is kapott engedélyt.
Az egyik Kórház-utcai illatszertár tulajdonosának egy olyan ötlete támadt, hogy kirakatába állított egy férfit, aki bemutatta, hogyan kell a gázálarcot feltenni, miközben egyik kezében tartotta az árjelző táblát. A kirakat előtt szinte azonnal összecsődültek a kíváncsiskodók. Ekkor vették észre, hogy a férfi nem volt más, mint a közismert Schöne Náci, aki a maga módján humoros taglejtésekkel kísérte a bemutatást. Végül a rendőrség vetett végett a komolytalan gázálarcpróbának. „A rendőrség ezután betiltotta Schöne Náci pünkösdi királyságát” – írja viccesen a lap.
A Beneš-dekrétumok következményeként, a kitelepítése során Lamár Ignác is gyűjtőtáborba került, később azonban kiengedték és Pozsonyban maradhatott. Életének utolsó két évtizedét egy pozsonyi nyugdíjasotthonban élte le. Tuberkulózisban hunyt el.
2007 óta a pozsonyi Szent András-temetőben nyugszik. Ezzel utolsó kívánságát is teljesítették. Végakarata szerint ugyanis Pozsonyban szeretett volna nyugodni.
A svéd gránitból faragott sírkövön egy háromnyelvű (német, magyar, szlovák) felirat hirdeti Schöne Náci jellegzetes szavait, amellyel a pozsonyi hölgyeket köszöntötte egykor: Kezét csókolom!
