Saját pap- és rendtársai is jelentettek Mécs Lászlóról
Az Udvardi Községi Könyvtárban bemutatták Czapáry-Martincsevics András Katakombák magyarja című könyvét Mécs László premontrei szerzetes pap-költő megfigyelési dokumentumairól. A könyv alcíme Téglák a hit falában, mert a jelentések fele az egyházba beépített pap-ügynököktől származott.
„Mécs László költészetének mindig a csodálója voltam. Mivel igazságügyi informatikai szakértő és levéltári kutató vagyok, rákerestem a nevére az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában és 160 dossziét találtam, amiben őt valamilyen módon megemlítették. Felébredt a vadászösztönöm, precíz kutatási tervet állítottam fel, és négyéves kutatómunka következett. A harmadik év táján szembesültem azzal, hogy annyi adat, érdekes történet összegyűlt, amit érdemes lenne kiadni egy könyvben” – mondta el bevezetőjében a szerző.
Kitért arra a könyv címe – Katakombák magyarja – Mécs László egyik költeményének címe, amit 1948-ban bujdosása közben írt. A könyvborító belső lapjain ennek a versnek a kézirata látható. Három ajánlás van a könyvben - Korzenszky M. Richárd tihanyi emeritus perjeltől, aki személyesen ismerte Mécs Lászlót, Balogh P. Piusz gödöllői apáttól és Fazekas Z. Márton csornai apáttól. Az egyház teljes mértékben támogatta a könyv megjelenését.
Az előadó elmondta, Mécs László ünnepelt költő volt Csehszlovákiában, de természetesen az anyaországban is. Királyhelmecen szolgált papként, amikor a szovjet hordák elől Magyarországra szökött. Csornán premontrei rendtársai várták. Ám Magyarországon is eldurvult a közéleti helyzet, őt is indexre rakták, egy ekkora költőnek ez hatalmas szenvedés volt. 1945-53 közt bujdosott. ´53-ban fegyveresek mentek érte a Pannonhalmi Bencés Apátságba, vizsgálati fogságba került, ahol három és fél napig vallatták. 1954 áprilisában született meg az ítélet, versírásért tíz év fegyházra ítélték. Pár év letöltése után hivatalos amnesztiát kapott, de ez nem azt jelentette, hogy békén hagyták, hanem azt, hogy élete végéig megfigyelték. 1957-78 között születtek az ő megfigyelésével foglalkozó dokumentumok.
A szerző hangsúlyozta, a könyv korrajz, amely feltárja a Kádár-diktatúra igazi arcát, amit nem szabad feledni. Az akkori hatalom az egyháznak az ifjúságról való leválasztásáért dolgozott kitartóan, nem válogatva az eszközökben.
Az objektum-dossziék, egy-egy témára fókuszálnak, mint például, kilépett szerzetesek további élete és hasonlók. A vizsgálati-dossziék, azok ügyeivel foglalkoztak, akiket perbe fogtak - tanúvallomások, bizonyítékok, az ítéletig bezárólag. Szörnyű világ volt, a költőt mindenféle jelzővel illették - revizionista, fasiszta, irredenta, szovjetellenes. Még a költő temetéséről is készült jelentés. 1973-ban volt egy botrányos főapátválasztás Pannonhalmán, amin öt jelölt indult, ebből négy dokumentáltan beszervezett ügynök volt. Az egyik ügynök lett főapát hosszú időre” – részletezte a könyv szerzője.
Kitért arra is, 56 dosszié került feldolgozásra, de belekerült a könyvbe a premontrei és a bencés rend története valamit életrajzok, többek között néhány gazemberé is, akiket soha nem vontak felelősségre, szép nyugdíjat kaptak, ágyban párnák közt haltak meg.
Nagy András helyi plébános hozzászólásában kitért arra, ő maga is ismert olyan személyt, akiről senki nem tudta, hogy került a szemináriumba, ki vette fel, végül kiderült, a pedellus, aki be volt szervezve. De tud olyan egyháziakról is, akiket csak papíron szerveztek be, mert a beszervező pénzt kapott a beszervezettek után, de egyetlen egyszer se jelentettek.
