Révbe ért az úr az űrből: Farkas Bertalan Komáromban
Saját bevallása szerint nevezték már nemzeti értéknek, legendának, a magyarság hősének, ikonnak, a nemzet büszkeségének. Sőt, a rendszerváltás után olyanok is akadtak, akik megkérdőjelezték, hogy valóban járt-e az űrben. Az idén 70 éves Farkas Bertalan, az első és mindmáig egyetlen magyar űrhajós, űrkutató november 25-én a Kikötő Polgári Szalon vendégeként, a zsúfolásig megtelt komáromi Rév-Magyar Kultúra Házában mesélt élete legnagyobb élményéről és újjászületéséről.
Bödők Gergely történész, az est házigazdája elárulta, vendége közel 40 évvel az űrutazása után roppant elfoglalt, sokfelé utazgat, előadásokat is tart, ezért augusztus elejétől szervezte, hogy végre a Révbe érjen.
A közvetlen, jó humorérzékkel megáldott, s a jelenlevőkkel rögvest letegeződő űrhajós leszögezte: mindig szívesen tér vissza Komáromba, ahová baráti szálak is fűzik.
Mint mondta, focista szeretett volna lenni, de mivel azt az édesanyja nagyon veszélyes pályának tartotta, szándékáról lebeszélte őt. Arról azonban már senkinek sem sikerült lebeszélnie, hogy vadászpilóta legyen, majd a Szovjetunió vezette Interkozmosz űrkutatási program keretében jelentkezzen űrrepülőnek.
A magyar űrhajósjelöltek kiválasztása az akkori közel 340 magyar vadászpilóta közül – önkéntes alapon – 1977 tavaszán a kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben (ROVKI) kezdődött. A hihetetlenül bonyolult, alapos orvosi-mérnöki vizsgálatokból és tesztelésekből álló, többfordulós válogatás során a 95 önkéntes jelölt körét kettőre szűkítették. Miután Buczkó Imrétől és Elek Lászlótól is búcsút vettek, Magyari Bélával két magyarként, a szovjet kollégáikkal együtt, 1978 és 1980 között a Gagarin Űrhajóskiképző Központban folytatták a felkészülést.
Farkas Bertalan űrhajóstársa és parancsnoka Valerij Kubaszov, Magyari Béláé Vlagyimir Dzsanibekov volt.
Az állami bizottság a tervezett esemény előtt másfél évvel kiválasztotta Farkasék párosát, Magyari Béláéknak mindvégig készen kellett állniuk az esetleges helyettesítésükre.
Az eredeti tervek szerint 1979-ben kellett volna repülniük, de mivel az első szovjet-bolgár űrrepülés műszaki meghibásodás miatt meghiúsult, a szovjet fél úgy döntött, hogy csak a probléma okainak kiderítése után valósulhat meg a békés célú űrutazásuk-kutatásuk. A Farkas-Kubaszov-páros 1980. május 26-án – magyar idő szerint – 20 óra 20 perckor, a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén indult a világűrbe, majd június 3-án Dzsezkazgan városától 140 km-re sikeresen landolt.
Mindössze 9 perc 20 másodperc kellett ahhoz, hogy a kazahsztáni Bajkonur űrrepülőtérről startolva, s óránkénti 28 000 km-es sebességgel repülve, elérjék a 240 kilométeres magasságot.
Magyarország a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe, Farkas Bertalan pedig az eddigi 566 kozmoszban járt űrhajós közül a 94. volt. Az űrhajójuk május 28-án kapcsolódott össze a Szaljut-6 űrállomással, ahol Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajós fogadta őket.
A találkozót színesítő filmvetítés során a nemzet büszkesége elmondta, bár az űrutazásáról való visszatérése után többezres rajongói tömeg fogadta őt, majd kitüntetések sorát kapta meg, legjobban mégis annak örült, hogy épségben visszatért a családjához, ezért azóta június 3-át tartja a második születésnapjának.
Helytállásával nemzetközi elismerést vívott ki Magyarországnak. Dolgozott Szijjártó Péter külügyi tárcavezető miniszteri tanácsadójaként, a Semmelweis Egyetemen folyó orvosbiológiai kísérletek kapcsán a rektor főtanácsadójaként, valamint az M. V. Lomonoszov Moszkvai Állami Egyetem professzoraként is. Előadásai során pedig nagy odaadással vett/vesz részt az űrkutatás népszerűsítésében.
Ekképp szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy bár ő az első és mindmáig egyetlen magyar űrhajós, de ne legyen a magyarság utolsó kozmonautája.
A szervező a résztvevők jelképes felajánlásaiból összegyűlt 200 euró körüli összeggel a hazai Corvus Csillagászati Egyesület tevékenységét segítik.
